A Főnix Bukása

4. fejezet

Perselus Piton a háború óta meglehetősen egysíkúan töltötte napjait és saját elgondolása szerint, élete legrosszabb részét hagyta maga mögött Voldemort halálával. Szeretett volna pihenni és gyógyulni és mivel Mcgalagony volt olyan kedves, újfent megkérte, -jobban mondva ellentmondást nem tűrve ráerőltette- hogy ismét vállalja el a bájitaltan oktatását, erre roppant kevés esélyt látott. Piton nem láthatott bele az igazgatónő nehéz helyzetébe tanárok alkalmazása terén, de sejtése szerint a varázsvilág hiányt szenvedett alkalmas professzor jelöltekből. Bár ha biztosan tudja se adja be hamarabb a derekát. Igazság szerint komoly győzködések árán sikerült csak rábírni.

Nem akart visszatérni a Roxfortba. Dumbledore halála megviselte a varázslót. Az egykori igazgatóval távozott az egyetlen személy, akiben Perselus képes volt megbízni. Piton számára pedig a bizalom egyfajta megfelelője szeretetnek. Annak a szeretetnek, aminek Dumbledore tudatában volt és rendszerint vissza is élt vele.

Perselus az esti teáját kavargatta és meredten bámult a szobája falára. Kissé előredőlt a karosszékében és az agyába tóduló rengeteg emléket le akarta nyomni magában. Ezt látta mindig is a leghatásosabb megoldásnak fájó emlékek esetén. Abból pedig akadt az életében bőven. A csillagvizsgálóban történtek, hogy megölte Dumbledoret csak egy azon emlékei közül, melyeket szívesen elfelejtett volna.
Gyűlölt mindent, ami köthető a halálfalókhoz vagy csak a gyerek korához.

Nem idézte fel ezen múltbéli eseményeket, inkább fintorogva letette a csészét a dohányzóasztalra. Nem ezt tervezte az estére, de úgy festett, erősebb italra volt szüksége. Kinyitotta a szekrényt és a felső polcról levette a whiskyt. Pohárba töltötte az arany színű folyadékot és egyetlen korttyal felhajtotta. Átkozta magát érte, de az utóbbi időben nem tudott felhagyni az italozással. Az elmúlt hónapokban többször is le akart tenni erről a szokásáról, azonaban tiszta fejjel sokkal nehezebb feldolgozni az élettel járó fájdalmakat.
A mentális egészségét még úgy ahogy tartani tudta, ám fizikálisan gyengének érezte magát. A teste nem akart engedelmeskedni és minden hirtelen mozdulatot nyilalló fájdalom kísért. Gyakran volt fáradt is. Remélte, hogy idővel javulhat, ugyanakkor semmi esetre sem akart kórházba menni.

Piton őszinte akart lenni önmagához és belátta, semmi esetre sem akar ismét tanítani. Tökéletesen feleslegesnek találta volna, hogy a számos egyéb problémái mellett idegösszeroppanást is kapjon.
Szerette rendben tartani maga körül a dolgokat. Az élet minden területén precíz és jól szervezett akart maradni, ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha uralja a gondolatait.

Öntött magának egy újabb pohár whiskyt.

Először szembesült vele, akárhogy próbálja féken tartani gondolatait, lecsendesíteni az elméjét, képtelen volt rá. Perselusnak be kellett látni, esélye sem lehet önmagával szemben.
Felejteni akart. A sok rossz tapasztalásból bőségesen sok volt a bájitalmesternek és éppen elég ahhoz, hogy drasztikus lépéseket tegyen ennek eléréséhez.
A memóriatörlés nem számított nehéz feladatnak a varázsló számára, pusztán a gondolattal próbált dűlőre jutni: meg tud majd válni a saját emlékeitől és ezzel együtt a múltjától?

Gyorsan megrázta a fejét, majd lecsapta a poharát az asztalra. Kezdte elhagyni a valóságérzete, ami pedig a legrosszabb volt, hogy hosszas gondolkozás vezetett idáig. Hacsak nem akart megbolondulni, -aminek a kockázata rohamosan nőtt- sürgősen elfoglaltságot kellett találnia.

Már percek teltek el, de a férfi csak a tudatába temetkezve ült a fotelében. Hosszasan elrévedt és pontosan erre volt szüksége. Alkalmazta az elme lezárását, amit az okklumenciában  jártas varázsló előszeretettel használt. Ezúttal a negatív energiáit zárta el az agyától. Az összpontosítás meghozta a kívánt eredményt és lecsillapodott. Kitisztult a feje, azontúl az alkohol sem torzította a gondolatait. Mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, ezért nem az elméje lekötése, hanem egy séta mellett döntött.