A roxforti csata utáni évkezdésnél járunk. Perselus Piton a lelkesedés legkisebb szikrája nélkül tér vissza tanítani a Roxfortba és diákok mellett egy új Sötét Varázslatok Kivédese tanár is borzolja a kedélyeket. Theodora Black a feltörekvő fiatal b...
Koromsötét éjszaka volt. Az eső megállás nélkül záporozott. A keletkezett tócsák elnyelték három személy lépteinek zaját. Sötét köpenyük eltakarta az arcukat, mikor szemben álltak a mellékutcában élénkpiros talárban várkazó varázslóval. - Megvárakoztattál.-szólt hűvösen a három köpenyes egyikéhez. - Kicsit több tiszteletetet várok, ha már nekem köszönheted, hogy élsz!-sziszegte. - Nem, nem. Szó sincs ilyesmiről-válaszolta könnyed, csevegő hangon.-Ha én nem lennék, az ostoba csürhéd kevés lett volna, Tom. - Hogy mered megszólítani a Nagyurat?-visította az egyik köpenyes, mire a vele szemközt álló egy laza, elegáns mozdulattal átkot küldött felé, amitől a csuklyás holtan rogyott össze.
Voldemort iszonyodva, a sajnálat egyetlen szikrája nélkül nézett a halott halálfalóra. - Jobban kellene fognod őket. Fogy a türelmem. - Megkaptad, amit akartál.-villant ki a Nagyúr vörösen izzó szeme a köpenyéből. - A Bodzapálca nem az enyém. Ezt te is tudod-forgatta meg kezében a pálcáját a vörös taláros.-Erős ugyan, de mindketten tudjuk kié. -Harry Potter.-morogta a Voldemort. -A gyermek, akit képtelen voltál megölni. Dumbledore pártfogoltja-az idegen szünetet tartott. A néma csendet csak az eső kopogása törte meg.- Nevetséges bolond vagy! Minden a kezedben volt és mégis nekem kell felelnem az alkalmatlanságodért. -Elég ebből!-a Nagyúr dühe megtöltötte a levegőt.-Idő kérdése és te barátom, újra szabad leszel. - Kicsinyesek az elképzeléseid. Már nem érdekem segíteni téged. Nincs a kezedben semmi.-az idegen összeszűkült szemmel nevetni kezdett. Ördögien és egyben vérfagyasztóan. -Az ereklyék, melyeket lázasan kerested, most én birtoklom.-vetette oda a Nagyúr. -Tárgytalan a haragod, Tom.-Voldemortot, ellenfele nyugodtsága felbőszítette. Tökéletesen látta, a Nagyúr mellett álló boszorkány vérszomjas tekintetét is.-Tudod mi a különbség kettőnk közt?-emelte rá parázsló szemeit a Nagyúrra.- Te nem mersz kockázatot vállalni. Nekem csodálóim vannak, saját döntésükből követnek. Téged félelemből. Az emberek szörnyű dolgokra képesek, ha félnek. Felfoghatatlan dolgokra. Gyengeségből gyilkolni nem bölcs emberre vall. Ami rád vár, Tom, az rosszabb a halálnál. Szembe fogsz kerülni a magadrahargított emberekkel és el fogsz bukni. Semmi esélyed se lesz-Grindelwald száj sarka megrándult. Az előtte állók félelme láttán elégedett mosoly jelent meg az arcán.- Tom veszíteni fog és ha elbukik vele buktok ti is-fordult a Voldemort oldalán álló boszorkányhoz. Majd ismét a Nagyúrra nézett.- Az ereklyék titkát egyedül én ismerem. Szükséged van rám vagy kudarcot fogsz vallani.
Grindelwald elunta a hatástalan szópárbajt és megázni sem volt szándékában. Mesteri gyorsasággal felvette animágus alakját. Ezt követően eltűnt Voldemort szeme elől az immáron főnixé alakult varázsló.
- Nagyúr, mit jelent ez?-kérdezte indulatosan a halálfaló. Voldemort nem felelt. Ehelyett mereven az esős útra szegezte továbbra is haragtól izzó szemeit.
- Hívd őket!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Theodora dinamikusan haladt a roxforti folyosón. Az idő múlásával sem szerette meg jobban a tanítást. Próbált kötődni a diákokhoz, de képtelen ötleteik voltak még a legegyszerűbb varázslatokról is. Mire a nap végére ért nem maradt energiája visszamenni a lakásába. A nyáron egy új főzetet próbált elkészíteni. Az átlátszító főzet tökéletes zűrzavart okozott és Dora hamvába hullt ötletnek tartotta. Egy másik azonban folyamatosan foglalkoztatta. A DNS nélkül is működő százfűlé-főzet megvalósítása lett a kitűzött cél. A Roxfort bájitalterme megfelelőnek tűnt.
A boszorkány valósággal repülve tette meg a terembe vezető lépcsősort. Lenyomta a kilincset és beviharzott a bájitalterembe. Az egyik szekrényt teljesen felforgatva próbált egy, a főzetének megfelelő üstöt találni. - Emlékszem, hogy itt volt az összes!-zsörtölődött egészen addig, míg kiemelt az egyik polcról egy kopottat. - Volna kedves elárulni, mi dolga azzal?-szólalt meg sötéten Piton. A boszorkány majdnem elejtette a kezében tartott üstöt. Óvatosan szembefordult a professzorral. Perselus az asztalánál ült, a bájital dolgozatok rendezetlen halomban hevertek előtte. - Nem vettem észre, hogy itt van-Dora távolságtartóan beszélt. - És még itt is leszek egy ideig-bökött a pergamenek felé Piton. - Tudok várni-Dora egy árnyalattal szelídebb hangra váltott. Kihúzta a Piton asztalával szemközti széket és leült a varázslóval szembe. - Ezt nem lehet kibírni!-bosszankodott a lány. Perselus felnézett a pergamenekből, de nem szólalt meg. - Úgy tűnik a tanítás nem az én asztalom. Az az Umbridge csak hab a tortán. Egy rosszindulatú nőszemély. Pár hete bejött az órámra és azt ecsetelte mennyire indokolatlan, hogy a diákok a patrónus-bűbájt tanuljanak. Azt sem felejtette el említeni, hogy szakszerűtlen, kontár munkát végzek és bárki alkalmasabb lenne sötét varázslatok kivédése tanárnak-hadarta.
Perselus ismerte már Umbridge-ot és bizton tudta, hogy Dora nem túlzott a jellemét illetően. - Szóval eddig tartott a híres türelme-vetette oda gúnyosan.- Az igazgatónő beszámolt a beszélgetésükről és elmondása szerint, váltig állította neki, mennyire türelmes.
Dora senkitől sem tűrte el, ha megvádolták hazugsággal. De a professzor szavaiban ezúttal volt némi igazság. Meglehetősen eltúlozta az önéletrajzát, ráadásul teljesen szükségtelenül. Hamar nyilvánvalóvá vált a boszorkánynak is, hogy nem kapkodnak az állás után. - Türelmes vagyok. A megalázást ettől még nem kell elviselnem. Umbridge elvetette a sulykot.
Perselus letette a pennát. - Most is ugyanolyan dacosan ül előttem, mint évekkel korábban. - Ez nem igaz-felelte duzzogva.- Sosem ültem első padban.
A varázslót kimondottan mulattatta a fölényes helyzete a boszorkánnyal szemben. Mindaddig élvezte is a gunyoros játékát, amíg szokatlan fájdalom nyilallt a karjába. Jó ideje nem érezte már, de ez még fájdalmasabb volt a korábbiaknál. A sötét jegy felizzása világossá tette Piton számára, hogy bekövetkezett a legrosszabb. Ösztönös mozdulattal az alkarjára szorította a másik kezét. Ahogy csak lehetett, felkelt az asztaltól. A cselekedetét látva Dora is hasonlóan tett és a lendületét a mozdulatba fektetve rántotta vissza a székre a varázslót. - Ha most odamegy biztosan meg fogja ölni-a lány aggodalmasan figyelte a professzort. Túl jól ismerte már a sötét jegy uralmát a halálfalók felett. Ebben nőtt fel. Végignézte ahogy a hidegvérű Voldemort nagyúr könyörület nélkül oltott ki megannyi életet. - Ez egyértelmű-bólintott Piton, mintha meg se hallotta volna a boszorkányt.- A Nagyúr visszatért.
Újból felkelt a székből és határozottan az ajtóhoz ment. - Legyen eszénél, professzor!-szólalt meg keményen Dora. Perselust nem a halál gondolata rettentette meg. Tudni akarta mivel áll szemben. Voldemort a roxforti csatában tudomást szerzett az árulásáról. Az árulásnak pedig megtorlás a következménye. Ez érthető. Ami kevésbé volt világos az a részletekben rejlett. A Nagyúr miként tudott visszatérni a halálból? - Nem tartozom elszámolással. Azt pedig végképp felejtse el, hogy utánam jön. Legyen az Azkabanban lezajlott felfordulás elég tanulság.
A varázsló távozása után Dora is a legrosszabbra gondolt. De ezúttal nem akart kapkodni. Elhamarkodottan cselekedni még kevésbé. Az egyetlen logikus megoldásnak azt látta, ha tájékoztatja a főnix rendjét is.
