A roxforti csata utáni évkezdésnél járunk. Perselus Piton a lelkesedés legkisebb szikrája nélkül tér vissza tanítani a Roxfortba és diákok mellett egy új Sötét Varázslatok Kivédese tanár is borzolja a kedélyeket. Theodora Black a feltörekvő fiatal b...
Mcgalagony évkezdő beszédét még maga Dumbledore is megirigyelhette volna. Minden diák élvezettel hallgatta az igazgatónőt, aki valóban kitett magáért. Elengedhetetlen volt a szabatos fogalmazás, ugyanis a minisztérium -Rita Vitrol jóvoltából- szükségesnek érezte a felügyletet, és a Roxfortban már egyébként is járatos Dolores Umbridge magára vállalta ezt a feladatot. Mindenki "nagy" örömére. Azonban Mcgalagony professzor úgy tálalta mindezt, mintha egy új kalandot lett volna kénytelen elmesélni. Mindazok aki tudtak a sorok között olvasni, azonban már nem fogadták kitörő örömmel a hírt.
Umbridge a tanárok asztalának szélén kapott helyet, ironikusan Sybill Trelawney mellett. Minden tanár rámeredt és ez Theodorának is szemet szúrt. Bár ő maga nem ismerte Umbridge-t, rossz érzést keltett benne a jelenléte. - Ki ez a nő? -fordult Dora a jobbján ülő Hagridhoz.- Mindeki úgy nézi, mintha sárkányhimlős lenne. A félóriás összevonta a szemöldökét. - Rettenetes. Nála rosszabbat még nem láttam a Roxfortban -Hagrid itt szünetet tartott.- Na jó, talán Tudjukki rosszabb volt. De ő már nincs többé! -mosolygott boldogan. - Igen, nincs többé -ismételte el Hagrid szavait halkabban és kissé elgondolkodva Dora.
Mcgalagony a beszéde azon szakaszához ért, ahol is ismertette az új tanárokat. Jobban mondva csak Theodorát, hiszen minden visszakozása ellenére Piton is elvállalta a bájitaltant. A varázsló a legvégsőkig remélte, hogy Mcgalagony nem vette alkalmazásba Theodorát, de újból csalódnia kellett. Amikor az igazgatónő hivatalossá tette a sötét varázslatok kivédése új professzorát, Perselus kis híján visszaköpte a poharába a töklevet. Voltak emlékei Theodoráról, de minden szempontból jobbank látta távoltartani a boszorkányt a Roxforttól, csakúgy mint a kapott tantárgyától. Pontosan tudta róla, nem lesz egyszerű figyelmen kívűl hagyni, hiszen a naiv lány nem egyszer okozott komoly fejtörést. Az elmúlt napokban Piton nem tudott foglalkozni a kérdéssel: miként is fogja elviselni a kialakult helyzetet? Az egyetlen mentsvárát az a gondolat jelentette, mely biztosította a férfit, hogy rosszabb is történt már az életében egy rossz SVK tanárnál.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Perselus az évnyitó után a lakrésze felé vette az irányt. A Nagyúr visszatérése kötötte le a gondolatait, alig hallotta meg a bájital termből kiszűrődő üvegtörés zaját. Összevont szemöldökkel közeledett a különös hang felé. Amikor leért a pincébe elképedve tapasztalta, hogy az ajtó a zsanérjaival együtt landolt a földön. Beljebb érve a láványt leginkább csapások súlytotta területhez tudta volna hasonlítani. A terem asztalai felborulva, a bájitalos fiolák szilánkokra törve hevertek, némely üst behorpadt. A tintatartó felburult, tartalma pedig szétáztatott nem egy pergamen lapot.
A bájital professzor mögött hamar feltűnt az igazgatőnő, Trelawney kíséretében. Piton megfordult és mozdulatlanul a két boszorkányra tekintett. - Miért nem lép be az ajtón, Minerva?-érdeklődött Trelawney. - Nyilván azért -kezdte mély megvetéssel Piton -,mivel nincs ajtó ahol ezt megtehetné.
Mcgalagony gyorsan váltogatta két kollégája között a tekintetét. - Mi történt itt, Persleus?- az igazgatónő hangja nem csengett vádlón, sokkal inkább tényleges tanácstalalnságot tükrözött. - Bármi is legyen, bitosíthatom, semmi közöm nincs hozzá!-közölte kiss felháborodva a kérdezett.
A terembe beszűrődő beszédre, léptek zaja hallatszott. Theodora lépett ki és megilletődötten pislogott professzor tárasi felé. Amikor szembesült az ajtó hogylétével, egy gyors mozdulattal visszavarázslolta a keretbe. - Én...én..Sajnálom! -rázta a fejét zavarában.
- Törött ajtó. Ez bizony rossz ómen -csóválat a fejét Trelawney. Erre a kijelentésre Mcgalagony egy önkéntelen mozdulatot tett -ami főleg egy pofonra hasonlított- Sybill felé.
- Mit művelt?-rivallt rá Piton Dorára. A boszorkány gyorsan számba vette a válaszlehetőségeket, de nem bírt megszólalni. Végül egy jótékony hazugság mellett döntött. - Én csak megkersetem ezt -emelt fel a földről egy lombikot. - És mi vezetett oda, hogy az összes többi eltört? -dühöngött Piton.- Nem tűrőm, hogy...
Még mielőtt elszabadulhatott volna a bájitalmester haragja, az igazgatónő közbeszólt. - Elég ebből! Amíg Dolores Umbridge itt van, nem adhatunk okot neki a gyanakvásra. Miss Black, tudom, hogy beszéltünk róla, de kérem hagyagolja ezt. Piton dühösen felszegte a fejét. - Szóval maga engedte meg neki, hogy szétrombolja a laboromat - sziszegte. Ehhez már Dorának is volt egy-két szava. - Nem szétromboltam csak...átrendeztem. - Átrendezte?! Ha máskor lakberendezni támad kedve, akkor lehetőleg, olyan távol legyen a...
Bár Mcgalagony ezer örömmel elveszekedett volna velük, akár reggelig, mégis a legarisztokratikusabban szólt közbe. - Rakjanak rendet! Sybill, menjünk! -majd sarkon fordult és eltűntek a lépcsőfordulóban.
- Idefigyeljen, ha még egyszer hozzányúl akárcsak egy fiolához is, teszek róla, hogy ne kelljen sokáig tanítania -közölte hűvösen Piton. A tekintete elárulta; valóban nem viccelt. - Nézze, én csak egy elnéztem egy feliratot. Ez minden. Dora sietve helyére varázsolt néhány üveget, majd a felírta a tartalmát egy pergamenre. - Nyugodtan elmehet. Elrakodok -próbálta finoman elküldeni a professzort kevés sikerrel. Perselus sejtette, hogy Theodora valamit rejteget előle és tisztában volt a "valami" kiderítésének módjával is.
Ezen dilemmázásból Dora annyit érzékelt, hogy a bájitalmester rajta felejtette a szemét. - Tényleg el tudok pakolni egyedül - a lány egy önkéntelen mozdulatot tett az egyik asztal felé, Piton pedig mintha kitalálta volna a gondolatát, elindult felé. Egy pillanatra sem állt meg, majd az egyik asztalhoz érve lehajolt.
- Mit keres itt?-rángatott fel a földről egy rémült ötödéves griffendéles lányt, mire az csak hebegni tudott. Perselus arca olyan színt öltött, mint a besavanyodott tej. - Mínusz ötven pont a Griffendéltől. Kifelé! -parancsolt rá.
Azután, hogy a kislány kimenekült a teremből, Piton úgy nézett Dorára, mintha a tekinetével akarná szétszabni a boszorkányt. - Magyarázatot várok! A professzor leplezetlen haragja megrémítette Theodorát. - Nem én engedtem be, de amit láttam, inkább segíteni akartam neki -a boszorkány bűnösnek érezte magát, a helyzet merőben hasonlított az évekkel azelőttihez. Piton megrovóan magasodott a boszorkány felé, aki ilyenkor különösen kicsinek érezte magát.
Theodora fejében ekkor nyert értelmet Mcgalagony kérdése a többi professzorhoz fűződő viszonyához. Igaz ugyan, az igazgatónő nem szó szerint értette, de Dorának bevillant a plátói rajongása a bájitalok professzora iránt. A pillanat kellően abszurdnak tűnt, hogy mielőbb eszközöljön egy gyors távozást.
- Megköszönném, ha visszaszállna a valóságba. De valamiben nem tévdett -Perselus arcán gúnyos mosoly terült el. Roppantul szórakoztatta miként vélekedik róla újdonsült professzortársa. - Mire céloz ezzel? -sápadt le a boszorkány, hisz nem először érezte, hogy Piton úgy olvas a fejében, mint egy könyvben szokás. - Arra a számtalan alkalomra célzok, amikor úgy döntött, önmaga szórakoztatásába be akart vonni engem is.
A boszorkány elképzelte ahogy megnyílik alatta a padló és elsüllyedhet a föld alá. Már nem volt több kétsége afelől, hogy Piton előtt nem csak a szavait, de a gondolatait is meg kell válogatnia, hisz kétség sem fér hozzá; Perselus Piton valóban rendelkezik okklummetori képességekkel.
