A Főnix Bukása

25. fejezet

Dora a roxforti szobájában ült az asztala mellett. Zakatoltak a gondolatai, megállás nélkül Grindelwald járt az eszében. A felkutatására várnia kellett, ennek ellenére is képtelen volt aludni. Amikor megfeledkezett volna Grindelwaldról, egy sokkal nagyobb probléma nyomasztotta. Lucius Malfoy szökése több volt, mint aggasztó.

Egy darabig nézte az ablakán végigfolyó esőcseppeket, majd újra a dolgozatokra meredt. Elégedett volt a harmadéveseivel. Úgy vélte; talán ők még képesek figyelni az óráján. A tanári állása volt az egyetlen, ami képes volt elég időre elterelni a gondolatait. Kellemesen kikapcsolta, ahogy gépiesen, újra és újra ugyanazokat a feladatokat javíthatta.

Az eső fáradhatatlanul szakadt tovább. Dora az utolsó dolgozat javítása után félretolta a pergamen kupacot. Úgy döntött, az estéje fennmaradt részét az animágiának szenteli.

A tintatartóját a fiókjába tette, a dolgozatokra pedig Az Animágus Nagykönyve kötetet helyezte. Emlékezett a napra, amikor megvásárolta a súlyos könyvet. Sötét mágiának tartotta a varázslás ezen ágát. A helytelenül végrehajtott átváltozás borzalmas következményekkel járhat.

A könyv felvezető szövege általános ismertető volt. Nem túl ígéretes, hiszen a könyvesboltba kizárólag a minisztérium által szűrt példányok kerülhettek.

,,Bármely boszorkány vagy varázsló, aki Animágussá akart válni, egy rituáléhoz hasonló folyamaton kellett keresztülmennie, hogy elérje ezt a képességet. Az animágussá válás folyamata hosszú és nehéz volt, és nagyon sajátos módon kellett megtenni, hozzáértést, gyakorlatot és türelmet igényelt."

Dora unottan bólogatott és pörgetni kezdte az oldalakat.

,,Az álcázás képességén túl az Animagi többféleképpen is felhasználhatta állati formáit, attól függően, hogy milyen állattá változhattak; aki ragadozó vadállat alakját öltötte, az sokkal alkalmasabb lehet a harcban. Aki madár alakot öltött, az élvezhette a repülés élményét seprűnyél , repülő szőnyeg vagy repülő állatokon való lovaglás nélkül."

,,Varázsló Törvény
Minden Animágusnak regisztrálnia kellett a Mágiaügyi Minisztériumnál az Animágus Nyilvántartásban . Ez a regisztráció magában foglalta az állat alakjának és a megkülönböztető jegyeinek felfedését. A nyilvántartás a nyilvánosság számára hozzáférhető volt. A regisztráció elsődleges oka az volt, hogy ne éljenek vissza képességeikkel, mivel a minisztérium nyomon tudja követni őket."

A boszorkány arcára mosoly kúszott és Siriusra gondolt. A nagybátyját tartotta a varázsvilág legbátrabb és egyben legfelelőtlenebb mágusának, mégis megmelengette a szívét, ha felidézte a kevés együtt töltött pillanatot.

Dora tudta, hogy az apjára hasonlít. Regulus is mindig olyan akart lenni, mint Sirius. De az apjával ellentétben Dora soha sem választotta volna a halálfalókat vagy Voldemortot. Regulusszal ellentétben ő senkinek sem akart bizonyítani.

Nem bírt tovább az apjára gondolni. Sem Siriusra. Az elméjét szigorú kontroll alatt tartotta, hiszen ez a helyes okklumencia titka. Ezt feltételezte az animágiáról is. Tiszta fejjel biztosra vette, hogy sikerülhet.

Kilépett a szobájából és elindult a birtok irányában. Mély lélegzeteket vett és tudta, hogy most sikerülni fog. A nyugalom azon állapotába érezte magát, ahol teljesen ki tudta zárni a külvilágot. Nem hallotta a háta mögötti, egyre élesebb és gyorsabb hangokat. Néhány pillanat múlva egy diák ragadta meg a karját. Egy másodéves griffendéles volt, aki lélekszakadva rohant, megszólalni is alig bírt a kifulladástól.

- Professzor, a-nagy levegő vételekkel folytatta.- a jóslásterem-végül a falnak dőlve hadarta a mondat végét.- Kigyulladt.

-Nem maradt bent senki?-emelte meg féltőn a hangját Dora, majd a dikája nemleges fejrázása után habozás nélkül sarkon fordult és váltava a griffendélest a futásban, indult a jóslásterem irányába. Nem telt sok időbe, hogy a boszorkány felismerje: az animágia gyakorlatát egy másik napra kénytelen halasztani.