A Főnix Bukása

19. fejezet

Friss levegő és könnyű hajnali szél töltötte be a szobát. A kandallóban  ropogó gyenge tűz és teafőzőből szálló forró gőz hangján kívül némaság uralkodott. A hajnali szürkülettel hallgatás terítette be a Főnix Rendjének hadiszállását. Senki sem szólalt meg, habár mind zaklatottak voltak. A mágiaügyi miniszter volt, aki oldani próbálta a hangulatot a tea készítésével. Ám ez inkább egy pótcselekvés volt önmaga nyugtatására. Úgy érezte, nem tudna kellő helytállással beszélni, ha nem nyugodnak le az idegei. Nagy megkönnyebbüléssel vetette hátra a fotelben a fejét, mikor a víz felforrt.

- Kész a tea-mondta csaknem lelkendezve. Sietve a teafőzőért kapott és csészéket keresett. Egyenként kitöltötte mindenkinek majd, gyönyörű porcelán teáskészlet hamar bűbáj alá került és minden rendtag előtt ott lebegett a forró ital. Bastian vetett egy pillantást a sajátjára, de undorodva eltolta magától.
- Gőzből mára bőven elég volt-jelentette ki határozottan. Meglepetésére David bólintott és letette saját csészéjét.
- Nem teázni hívtál ide, szóval rátérhetünk a tárgyra!

Kingsley sóhajtott, de be kellett látnia, hogy Davidnek igaz volt. Végül nehézkesen Pitonra nézett.
- Mondja el újra!

A varázsló a szokásosnál is sápadtabb volt. Kimondottan betegnek látszott, ahogy beesett arcát kandalló felé fordította. Még a gyenge fényben is halottat idéző vonások mutatkoztak rajta. Úgy tett, mintha nem látná az előtte lebegő csészét, még édeskés illatától is rosszul volt. A szemében egyetlen pillanatig még megtörtség is tükröződött, de ez gyorsan eltűnt ahogy merev tekintetét a miniszternek szegezte.

- A szövetség él. A Nagyúr letette a megszeghetetlen esküt Grindelwaldnak az ereklyékről. A Nagyúr kiszabott feltétele volt, hogy ő ölhesse meg Pottert-fejezte be a szűkszavú beszámolót.

Harry az utolsó korty teáját talán a kelleténél nagyobb nyeléssel fejezete be. Neki mindenki mással ellentétben jól esett a folyadék, hiszen megszédült a hirtelen kapott információktól.

- És a tűz?-vetette fel Ezra, aki korábban csak a Bastian által, nagy vonalakban felvázolt történéseket ismerte.

- Nos, igen-folytatta Piton, azután szigorúan Theodorára nézett.- Az engem is érdekel.

Dora nem nézett fel a csészéjéből, de így is érezte, hogy minden szem rá szegeződött.
- Az már korábban világos volt, hogy a Nagyúr visszatért. Grindelwaldról nem tudtam. Arról végképp nem, hogy szövetkezett a Nagyúrral.

- Mit kerestél ott?-nézett rá jelentőségteljesen Sirius.
- Mi az hogy mit?-hördült fel Rémszem.- Egyértelmű, hogy halálfaló. Habár a jelek szerint csapnivaló.
Sirius nem bírt megbarátkozni a ténnyel, hogy az unokahúga gyújtotta fel a Malfoy kúriát. Szólásra nyitotta a száját, kifejezni véleményét, de Bastian megelőzte.
- Van még valami amiről nem esett szó-fordult Pitonhoz.- Megsérült valaki?-érdeklődött halkan.
- A tűzben nem, de a Nagyúr tombolt. Ennek folytatása lesz-szögezte le.

Hermione egészen eddig csendben hallgatta a beszámolókat, azonban nem bírta tovább. Erélyesen a szoba közepén helyet foglaló dohányzóasztalra csapta a csészéjét.

- Az még mindig nem tiszta, miért volt szükség a kúria felégetésére. Nem indokolta semmi.

Dora most először nézett fel a teájából és valósággal szikrát szórt a szeme.
- Kíváncsi lennék te mit csináltál volna-sziszegte halkan. Hermione nem tudta elviselni a tekintetét, ezért inkább a falat kezdte figyelni.

Bastian már nem figyelt a beszélgetésre. Feleslegesnek tartotta azon rágódni, mi történt. Ahogy végig gondolta a eseményeket egyre levegőtlenebbnek érezte a szobát. Szinte már hallotta is, ahogy a felfüggesztése a munkája elvesztésével ér véget. Az ablakhoz lépett és annyira szélesre tárta, hogy csaknem kiesett a keretéből. Kinézett az utcára és ismerős árnyékra lett figyelmes. Legutóbb a Zsebpiszok közben látta és pontosan tudta kihez tartozik. Ha csak egyetlen mód van rá, azonnal előállítja Grindelwaldot. Lendülettel hátrafordult és az ajtóhoz viharzott.