A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

81. Rész

Az emberek mértékével az életem már így is egy hánytatott sors volt, miután kiderült mi is vagyok, úgy egy fantasztikus katasztrófává nőtte ki magát... ha pedig így halad egy tragédiába fog torkollani. A könnyeim vékony patakként utat törtek maguknak, elárasztották a szemem világát. Ha tehettem volna ebben a pillanatban teljesen megsemmisültem volna, de nem tehettem. Legalábbis éreztem Alastor karjait, ahogy magához ölelt, csak ez tartotta egyben a testemet a lelkemmel. Belphegor mélyet sóhajtott az egyre jobban hűlni kezdő levegőből.

- A része, amit te szeretnél ismerni már rég halott... most pedig elszabadult a fenevad és egyenesen ide tart- emelte meg a kezét és elénk vetítette a képet, amelyben Cloud megtöri a varázslatokat, eltorzul és megindul a portálok felé Wingékkel a nyomában.

- Destiny... döntened kell. Vagy mindenki sorsa megpecsételődik, mindaddig, ameddig valaki valamilyen csoda folytán nem tudja megállítani, vagy most véget vetünk ennek mindenkorra- mondta Alastor komoran.

- Az idő egyre csak fogy... a lelke ezen része kiválthatja, azt akit mindvégig kerestél. El kell fogadnod... az akire azt hitted az anyád csak egy kép volt, sose létezett- zengett Belphegor hangja, ahogy egyre nagyobbra változott, felkészülve az elkerülhetetlen összecsapásra.

Ebben a pillanatban egy vörösen izzó portál nyílt meg, Cloud pedig vissza verve Abaddon támadásait, átzuhant rajta. Wing és Mammon is megérkeztek és különféle kötő mágiákkal próbálták féken tartani, de már így is sok energiát vesztegettek az előző szinteken való kordában tartásával. Wing sikeresen levágta róla az ő kövét, hozzám dobva a sajátjával együtt, majd felfele mutatott, egyenesen a sárgán vibráló lélek felé.

- Destiny! Csináld!- kiáltott rám.

Utolsó pillantást vetve a bestiára, kitártam a szárnyaim, letöröltem a könnyeimet, majd felreppentem a lélek mellé. A tetoválásaim felizzottak, majd mikor kinyitottam a szemem, arra lettem figyelmes, hogy az izzó kövek a számra hozzák a szavakat. Fogalmam se volt tulajdon képen milyen folyamat zajlik le. Egyben voltam biztos: ennek véget kell vetnem, amilyen hamar csak lehetséges, ennyi volt előttem. A célom és a tudat, hogy képes vagyok rá.

Ahogy az utolsó szavak is elhagyták az ajkaimat az előttem lévő lélek testet öltött, üvöltött és Wing minden erejét össze szedve, pengéivel bevágta a szörnyeteget annak helyére.

A karomban megelevenedett egy férfi alakja, aki kísértetiesen hasonlított Crowley-ra. Leszálltam vele, hagytam, hogy össze szedje magát. Ahogy felpillantottam, láttam, ahogy Cloud torz lelke újra felölti az általunk ismert alakját, majd utolsó próbálkozásai hanyatlottak és örökre a feledés világába süllyed a lelke.

Vissza változtam, majd könnyes szemekkel néztem ahogy a lelkek vissza nyerik normál körforgásukat. Az agyamban zakatoltak a gondolatok, mit tettem, hogyan lehetett volna másként, egyszerűen nem tudtam feldolgozni. Wing mellém lépett, majd átölelt. Az idő enyhíteni fogja a fájdalmunkat, az igazságtalan érzetet, de feledni sose fogunk.

Mély levegőt vettem, elhullattam utolsó könnyeimet és az előttem ébredező alakra pillantottam. A férfi gyenge, volt nem tudott felkelni, viszont a fájdalmait leküzdve kíváncsian fürkészte a tekintetünket. Végig mért minket, majd mikor Alastor is mellém lépett tátva maradt a szája is. Nem igazán értettük a helyzetet, mi is járhat a fejében.

- Jól vagy?- kérdeztem végül leguggolva mellé.

- Igen kisasszony, azt hiszem. Lenne szíves elárulni mi is ez a hely, hogyan kerültem ide, hogyan élhetek, mik maguk, miért magázok, Cassidy hol... Cassidy... HOL VAN CASSIDY?!- kiáltott fel és pánikolva kapkodni kezdte a tekintetét mindenfelé.

- Hé, nyugi. Nincs semmi baj, nem tudom ki az a Cassidy, most csak mi vagyunk itt. A pokol 6. szintjére volt szorulva a lelked, egy démon és egy angyal akarták, hogy kihozzalak innen. Ki fogsz innen jutni, velünk együtt. Inkább azt mondd meg ki vagy- próbáltam nyugtatni.

- Még csak el se tudtam tőle búcsúzni...- szegte le a tekintetét a férfi.

- Azt hiszem eléggé megzakkanhatott az ittléte során- nézett értetlenül Alastor.

- Áh, ő mindig ilyen volt- vigyorgott sejtelmesen Belphegor.

Wing végig mérte az idegent, próbált rájönni mi is lehet valójában. Mi lehet benne különleges? Belphegor azt mondta nem ember, pedig határozottan úgy nézett ki... ráadásul egy elég előnyös példány. Nagyon hasonlít Crowley-ra, talán hozzá lehet valami köze...

Ahogy töprengtem nagyon halkan meghallottam a dobok hangját. Egyenesen a férfi testéből jött.Közelebb hajoltam, hogy megérintsem, mire értetlenül nézett rám.

- Ki vagy te? Mi vagy te?- fürkésztem gesztenye barna, eszelős szemeit.

- A Doktor...

Sziasztok! Tudom kicsit csúszott az időponthoz képest, de komolyra akartam venni a szót és 3 nap plusz is rá jött a nyaralásra, mivel mamám elvitt az ország másik felére... nem lényeg XD Szóval itt vagyok, próbálok haladni, igaz dolgozni is fogok közben és lesz pár utazás elvileg, de valamire csak haladok XD

Remélem tetszett és kíváncsian várjátok mit akarok kihozni ebből :3

Találkozzunk a következő részben ;)