A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

14. Rész

-Helyes, jó kislány. Most szépen elviszünk a góré elé- jött ki egy sötétebb sarokból két, valószínűleg iker démon.

-Nyissátok a kaput- mondta az első démon egy széles, rosszat sugalló vigyor kíséretében.

Nem akartam, hogy bántsák Alastort, így együtt működtem velük és nyugton maradtam. Fogalmam se volt mire készülnek és, hogy mire kellhetek ennyire nekik, de biztos voltam benne, ha Alastort bántani fogják tökmindegy mit, de tenni fogok, ha nem tudok mást, akár megölöm inkább magam, de nem fogok dolgozni senkinek.

Az ikrek egymásra vigyorogtak és egy csettintést követően lila lángcsóvák csaptak elő a kezükből. Köröztek egymás között zsonglőrködve, dobálták a lila lánggolyókat, majd egy hatalmas ugrással, teljes erejükből neki vágták a földnek.

A földön egy pentagramm jelent meg, majd felemelkedett és egy lila portállá alakult át, tetején egy kis pentagrammal, körülötte kisebb és benne egy nagyobb örvénnyel. Vérfagyasztó sikolyok szűrődtek ki a portálból, így nem igazán mertem volna bemenni, de ekkor berobbant a terem ajtaja. A nagy porból és füstből, fekete köd lett, majd megláttam a két vörösen izzó szemet azzal a már jól ismert sárga mosollyal. Alastor előre lépett és eldöntötte a fejét.

-Ha bántani meritek, mind meghaltok- mondta természetfeletti rádió hangján.

-Nyugalom rádió démon, nekünk csak a pénz kell. Lucifer élve kérte- mondta hangosan nevetve a cowboy kalapos, mire Alastor arca még jobban elborult.

-LUCIFER NEM FOGJA MEGKAPNI A LÁNYT!!!- üvöltötte és előidézett egy fekete portált, amikből csápok jöttek elő és rátámadt a démonra.

Az ikerpár ijedten, átlökött a portálon és utánam ugrottak. Hosszasan zuhantam, hallva Alastor borzongató üvöltését és a többiek kiabálását. Féltem, nem tudtam hova fogok érkezni.

-DESTINY! EZÉRT MEGÖLLEK!- hallottam utoljára Alastor hangját.

Lezuhantunk egy teljesen idegen helyre, ami tele van démonokkal és nem tudom Alastor képes lesz- e utánam jönni, hogy megvédjen. Féltem és őt is féltettem. Amint átértem elkezdtem futni, de az ikrek utolértek és elkaptak. Próbáltam szabadulni, de kénytelen voltam hagyni magam a végére, mert semmi esélyem nem volt két démon ellen.
Egy hatalmas palota felé vezettek. Sutyorogtak valamit mögöttem, de nem érdekelt. Jobban elfoglalt a kapuban álló óriás háromfejű kutya. Maga a Cerberus volt. Reszkettem félelmemben, mikor az ikrek elé löktek, levegőt se mertem venni. Az óriási lény közelebb hajolt és mind a három fejével körbe szagolt, majd meghajolt és arrébb állt a kapuból. Az ikrek félve tovább lökdöstek, átmentünk egy várárok felett, amiben hidrák úszkáltak és mind felnézett ránk, ahogy áthaladtunk.

A bejáratot egy Minotaurus őrizte, az ikrek elmondták neki, hogy mit akarnak, majd az kis vártatva dobbantott kettőt patás lábaival, fújtatott és kinyílt a hatalmas ajtó. Beléptünk egy hatalmas terembe. A terem közepén egy hosszú, magas lépcső volt, aminek a végét távolról nem is láttam.

Közelebb menve láttam, hogy egy tüzes burok őriz fent valamit. A tüzes burok lebukott, egy fekete árny jelent meg, mint egy köd, majd kinyitotta vörös szemeit. Ezzel együtt a tűz újra felcsapott mögötte egy pentagramm formájában, megvilágítva a trónt, amin az alak ült. Az vörös szemek megemelkedtek, társult melléjük egy széles mosoly, az árny megmozdult. A fekete köd lepergett és az alak tényleges formát öltött. Nem jutottam szóhoz a döbbenettől.

Ez lett volna folytatás, remélem tetszett és izgultok mi jöhet mèg :3 Ha bárkinek bármi kèrdése van nyugodtan keressen fel a facebook oldalon, ugyan így A lelkek hídja néven :3 Találkozzunk a következő részben ;)