A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

49. Rész

Egy kis kék lény volt eleinte, aztán láttuk, hogy magas volt ő, csak össze volt kuporodva. Mikor a teljes alakját megláttam nem bírtam magammal elkezdtem sikítozni. A kék szerzet teljesen úgy nézett ki, mint Alastor. Az erőm nem bírta tovább visszaalakultam emberré, a portál teljesen elszívta.

- DE CUKIIIIII!- kiabáltam és megpróbáltam felé menni, de, a lény futásnak eredt.

- Kapd el!- kiáltotta Cloud.

- GYERE VISSZA!- üvöltöttem és utána rohantam.

- Idiótákkal vagyok körülvéve…- fogta a fejét Wing.

Ahogy kergettem úgy futott kétségbeesetten körbe- körbe, nagyon félt tőlem. Mikor már közel jártam hozzá Cloud megidézett egy raptort, ami villám gyorsan közénk futott. Az Alastor szerzetnek az arcára rémület ült ki, még be is könnyezett. Mikor a raptor megállt ráugrottam és pár bukfenccel kiterültünk a földön. A kis cukiság összekuporodott előttem, majd felsikkantott, mikor az én Alastorom mellénk futott.

- Kedvesem jól vagy? Hát te meg?- vett az ölébe és gyilkos szemeket meresztett a kékségre.

- Al nyugi, semmi bajom, de ő…- nyúltam volna a rettegő Alastorhoz, de Al leüvöltött.

- HOZZÁ NE ÉRJ! Nem tudhatod mi ő és honnan jött!- morgott vészjósló tekintettel.

- Al ne már… csak nézz rá, láthatóan retteg tőlünk. Nem kell félni, nem bántunk. Hogy hívnak?- közelítettem a kékséghez a vörössel mit sem foglalkozva.

- A- alastor…- mondta szipogva és eltért az érintésemtől.

- Nyugi, nem foglak bántani, kérlek, gyere be velünk. A többiek biztos tudják majd honnan jöttél- mondtam mosolyogva, segítve neki, hogy talpra álljon.

- Ezért még számolunk…- sziszegte a vörös démon a fülembe, ahogy elindultunk befelé a hotelba.

A kék Alastor mindent elmondott, amit tudott. Wing és Cloud összenéztek, szerintük, mivel a dimenzióugró szárnyamból esett bele a portálba egy toll, valahogy ide idézhettem őt. Nem tudta mi történt vele pontosan, egyszer csak itt termett, amitől halálra rémült. Ahogy elnéztem Alastor szöges ellentéte volt. Szégyenlős, szomorú figura, mindig a sírás kerülgette, de ettől volt aranyos.

Alastor nem is jött a közelünkbe, csak a távolból nézett minket, mikor csak én figyeltem lefagyott a mosoly is az arcáráról, gyilkos szemet meresztett felém. A többiek körül rajongták a kis kéket és mivel nem tudtuk, hogy épp melyik Alastorról beszélünk Angel elkeresztelte a kéket Áfonyának, ha már az itteni Alastort állandóan Epernek hívta. Én csak kéknek hívtam, attól függetlenül, hogy félénk, nagyon aranyos és sose akar rosszat. Tiszták az érzelmei, nagyon kedves velem, ami Al-t még jobban felidegesítette.

Sóhajtottam, szóltam a többieknek, hogy elmegyek Al- al. Husk elfordult erre a kijelentésre. Alastor, ameddig a többiek néztek minket mosolygott, majd mikor látótávolságon kívülre értünk lefagyott a jókedv az arcáról. Bevezetett a szobánkba. Bezárta az ajtót, hogy véletlen se zavarhasson minket senki.

- Sejted?- kérdezte hidegen.

- Azt hiszem…

- Nem tűröm, hogy annak a valaminek a közelében legyél, Destiny.

- Al… látod, hogy nem akar ártani senkinek. Teljesen ártalmatlan, ő fél tőlünk. Könyörgöm, tőle félsz?- erre a kijelentésemre elkapta a karom és az arcomba hajolt a fogait villogtatva, izzó szemekkel.

- Nem tudhatod mire képes, itt vagyok én… te még a felét se láttad abból, ami valójában vagyok… kedvesem…- sziszegte ingerülten.

- Ha ő az ellentéted, akkor úgy gondolom, hogy ártalmatlan- mondtam halkan.

- Ártalmatlan… ha az ellentétem lenne, fejjel lefelé lebegne, és kicsit se hasonlítana rám! Gondolkozz Destiny! Gyűlölöm, ha más van a közeledben és neki egyértelműen megtetszettél… ha csak egy ujjal is hozzád ér, halott lesz! Ehhez tartsd magad!- rivallta, majd magához ölelt.

- Al…

- Te az enyém vagy… csak az enyém… senki se fog mellőlem elragadni soha- mondta a fejemet simogatva.

Nos itt a folytatás, a szenzációs illusztrációt Cloud csinálta nagyon nagyon szépen köszönöm x3 <3 (tessék megköszönni neki mert miattatok is csinálja a fantasztikus illusztrálást jár neki az elismerés    :3)
Találkozzunk a következő részben ;)