A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

6. Rész

A lény széles mosollyal nézett a szemembe. Az ő szemei sokkal nagyobbak voltak, mint a karmos nőé és sokkal jobban izzottak. Nagyon ijesztő tekintete volt, elkapott a borzongás, ha csak ránéztem. A haja pirosban kezdődött és feketében végződött, a fülei a feje tetején voltak, két hatalmas állati fül, mellettük két kisebb fekete agancs. A vigyora elhúzódott a szeméig, sőt még annál is tovább, a fogai élesek és sárgák, a bőre pedig szürkés volt.

Nem igazán mertem megmozdulni, így ő hátrált egy kicsit. Nem tudtam mit tehetnék, hisz ez az egész új és félelmetes. Felém nyújtotta a kezét, amit félve, de megfogtam. Egy padhoz vezetett és leültünk.

-Remélem, jobban vagy- szólalt meg végül, furcsa rádió hangon.

-A-azt hiszem, köszönöm. Megtudhatnám ki vagy és mi folyik itt?- kérdeztem felnézve rá, ugyan is alapjáraton is nagyjából két méter magas volt én pedig a 153 centimmel nem tudtam más pozícióban a szemébe nézni.

-Az én nevem Alastor kedvesem, és egy démon vagyok. Találkoztál a halállal már sokadjára, elég érett lettél, így elkezdted látni a halottakat. Az viszont számomra is rejtély, hogy minket hogy láthatsz, és ez aggaszt. Nem érdekelnek az emberek, nagyobb hatalmam van bármelyiknél, vagy egybe az összesnél is, de te más vagy… ez egyszerűen lehetetlen…- mondta gondolkodva, de az arca még mindig mosolyra görbült.

-Alastor… miért mentettél meg tőlük? Azt se értem mit akartak tőlem és milyen vérdíjról beszéltek, de te elhoztál tőlük… vagy teneked is csak a pénz kell?- kérdeztem lesütve a szemem sóhajtva egyet.

-Kedvesem, te különleges vagy és ők vadásznak rád, az egyik csapat meg akar ölni téged, a másik pedig elé akar vinni jutalom fejében… nem hagyhatom, hogy egy ilyen lehetőséget elvegyenek tőlem… akarom mondani, segíteni szeretnék neked- magyarázta.

-Elé? Ki elé? Milyen lehetőség?- kérdeztem, félve a válaszoktól.

-Túl sok kérdés kedvesem, túl sok egyszerre. Mindent elmondok, ha eljön az ideje, de most, ha megengeded, visszamegyünk az iskolába és elkéred magad a tanártól, utána pedig szépen haza viszlek- mondta és a kezét nyújtotta egy bíztató mosolyt küldve.

Megfogtam a kezét, ő pedig magához ölelt. A második emeleti mosdóban voltunk. Elengedett és megvárta, amíg elkérem magam a tanártól, azzal az ürüggyel, hogy hánytam és nagyon rosszul vagyok. El is engedtek. Kilépve a teremből a zsúfolt aulába minden lény engem nézett. Voltak köztük idősebbek és fiatalabb emberek is. Alastor velem szemben állt az aula másik részén, majd a fejével biccentett a bejárat felé, örökös mosolyát megőrizve. Mellém sietett, majd halkan mondta, hogy menjek haza, nem tudhatják meg mind, hogy látom őket, ezzel megelőzött és elment a másik irányba. Felgyorsítottam a lépteim és kimentem az épületből.

Elindultam a hazafelé vezető úton, majd lépteket hallottam magam mögül.

Nos nincs túl sok hozzáfűzni valóm, kiderült ki mentette meg a lányt, remélem aki ismeri örül, aki nem annak meg tetszik. Találkozzunk a következő részben ;)