A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

32. Rész

- Hé Desty!- kiáltott rám Husk a pult mögül.

- Szia, Husk! Mizu?- mentem oda a macska démonhoz.

- Nem sok… ez a nap démon, tényleg az anyád?- kérdezte ShadowCloud felé mutatva, aki épp Alastorral beszélgetett.

- Nagyon úgy néz ki- sóhajtottam elmosolyodva.

- Egyáltalán nem hasonlítasz rá…- rázta meg a fejét.

- Nem tudhatod, elvégre nem láttuk rendesen a démonformámat. Bár tény, sokkal magasabb és gyönyörűbb nálam.

- Ugyan már, kiscsaj, ne mondj ilyet. Elvégre nem ő az, aki elnyerte a Rádió démon szívét- nevette el magát.

- Ó, Husk, hallgass! Nem nyertem el én semmit. A saját érzelmeimet se ismerem. Annyit tudok, hogy jól érzem itt magam veletek, örülök, hogy vannak barátaim, meg lett az anyám és persze, hogy ragaszkodok Alastorhoz, de ez nem jelent semmit- mondtam szomorúan nézve a vörös démon felé.

- Fel a fejjel baba arc, gyere igyál velem egy kicsit, kikeverem a felnőtt Bambidat- kacsintott nevetve.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Attól félek, most bármi a fejembe szállna. Kavarognak a gondolatim. Lehet, megyek és járok egyet kint- mondtam és kisétáltam a hotelből.
Ahogy kiértem elkezdett fújni a szél, majd csepegni az eső. Kiskoromban mindig féltem a viharoktól, de sose mertem szólni senkinek erről. Most viszont kivételesen örültem, hogy végre a bőrömön érezhetek egy kis esőt és hideget.

Nem jártam messze mikor ismerős lépteket hallottam magam mögött. Alastor jött mosolyogva felém, de valami furcsa volt. Mikor közelebb ért az arckifejezése nem volt önmaga. Furcsa érzésem támadt, így hátrálni kezdtem.

- Alastor?- kérdeztem gyanakodva.

- Kedves, mit csinálsz te itt? Hideg van és az eső is esik. Gyere, menjünk el valami fedett helyre- mondta a kezét nyújtva.

- Inkább szeretnék egyedül maradni, ha lehet- mondtam elhúzódva.

- Butus kislány, mutasd meg nekem kérlek, hol van anyuci- erre a mondatra lefagytam.

- Ki vagy te?- kérdeztem, érezve, hogy a szemem szikrákat szór.

A démon elvigyorodott, majd átalakult egy izmos, sármos férfivá, fekete szárnyakkal, szarvakkal. Az arca kedvességet sugárzott, de hánynom kellett, attól, ahogy megpróbálta Alastor alakját felhasználni ellenem. A démon egy pillanatra elveszíthette a kezdeti önbizalmát, mivel döbbenten nézett rám, majd merészen elmosolyodott. A testem körül kék tűz lobogott, a bőröm hófehér lett, úgy éreztem a mellkasom jéggé fagyott. Éreztem, ahogy kinőnek a korona alakú szarvaim. Felé tartottam a kezem, majd előtte fellobbantottam egy kék tűzből álló falat, ami pillanatok alatt kőkemény jéggé fagyott. Ekkor meghallottam egy ismerős hangot.

- Destiny!- jött mögém Alastor.

- Nyugalom kislány, a nevem Asmodeus, gondoltam, ha annak az alakjában jelenek meg, akit a legjobban szeretsz, talán könnyebben hallgatsz rám- vigyorogta a férfi.

- Hagyd őt békén, Asmodeus, neked semmi keresnivalód erre. Add a kezed kérlek kedvesem- mondta Alastor, de nem mertem hozzá érni.

Féltem, hogy baja esik miattam, de az erőmet nem tudtam leállítani, a kék tűz nem tűnt el. Alastor sóhajtott, majd mögém teleportált és gyengéden hátulról magához húzott. A tűz és a jégfal eltűnt. Átöleltem a démont, aki vigyorogva bámulta Asmodeust.

- Asmodeus… takarodj innen, ameddig tudsz- mondta a démoni hangján.

- Csak a lány anyja érdekel. Tudod, hogy mindig is meg akartam kaparintani egy serafot is- mondta gonoszan.

- Azt mondtam takarodj. Nem fogod bántani se ezt a lányt, se az anyját. Én magam gondoskodom erről- mondta feszülten a Rádió démon.

Igen tudom nem volt tegnap se rész, folytatom, ahogy tudom, a story mèg egy jó ideig nem ér véget, sok tervem van még :3
Találkozzunk a következő részben ;)