1. Rész

2.3K 114 0
                                    

   Már nincs neki sok hátra, pár hét, pár nap, pár óra, pár perc, ki tudja. Csak ültem mellette fogtam a kezét és hallgattam a gépek ritmikus kattogását és pittyegését. Egy csepp remény se volt bennem, hogy túléli. A leukémia egy alattomos betegség és a nagy többségnek esélye sincs ellene. Ez a haláleset azért lesz megrázóbb számomra, mert az egyetlen élő családtagomat ragadja majd magával.
 
  A bátyám mindig vigyázott rám és gondoskodott rólam miután a szüleink meghaltak. Hazafelé tartottunk a játszótérről, mikor egy részeg sofőr belénk hajtott. A szüleink az első ülésben meghaltak, én pedig egyedül túléltem a hátsó ülésben. Ekkor voltam 4 éves, a bátyám 16. Amint megtudta mi történt a kórházba sietett hozzám. Ő nevelt fel végül, mivel a nagyszüleink még a születésem előtt meghaltak rákban, többi rokonunk, az alkoholista nagybátyánkon kívül nem volt.
  
Most itt ülök, érzelmek nélkül felette, egyszerű, kifejezéstelen arccal, fogva az egyre hidegebb kezét, látva az utolsó fájdalmas lélegzetvételeit.

Három.

Kettő.

Egy.

A gépek sípoltak, az EKG csík rúgott még egy utolsót mielőtt végleg egyenesbe lépett volna. Vége. Egyedül maradtam.

Ennyi lenne az eslő rész remélem tetszett, próbálok minél pontosabban fogalmazni és helyesen írni, ennek ellére lehet bele csúszik pár hiba, ezekért bocsánat.
Várlak a következő részhez ;)

A lelkek hídja / Hazbin Hotel FanfictionDove le storie prendono vita. Scoprilo ora