A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

75. Rész

Megfájdult a fejem, majd végül kinyitottam a szemem. Alastor aggódva emelkedett felém, ekkor éreztem. hogy át vagyok alakulva. A mintáim égtek, de most másképp. Sötétebbek voltak. Felültem, de hiába kérdeztek minden félét, nem válaszoltam semmire.

- Indulnunk kell tovább, amilyen hamar csak lehet. Hívnak- nyögtem ki végül.

- Desty, először alszol egyet, mert rád fér és amúgy is az anyád vagyok, így azt teszed, amit mondok- mondta szigorúan Cloud.

- Jajj jajj… anyuci bekeményít?- vigyorgott Mammon.

- Fogd be a szád és húzd meg magad egy sarokban koton szökevény, épp a lányommal beszélek- villantotta meg a szemeit.

- Jó, jó anya tigris, eszemben sincs közétek állni.

- A mintáid mások a szemed pedig… mintha a végtelen űr lenne. Pihenned kell, de utána egyből indulnunk kell tovább, ez most nagyon fontos. A lényeg, ne ess pánikba és ha hívnak, ne menj- mondta Wing.

- Mi van, ha nem tudok ellene tenni?

- Akkor kieshetsz a mi valóságunkból az űr egyik dimenziójába, és onnan csak egy személy tudna vissza hozni. Az a személy pedig a bizonyos Raphael arkangyal, aki el van tűnve, így eléggé kevés az esély, hogy megtaláljunk anélkül a személy nélkül, aki ismeri az univerzum minden csillagát.

- Jó ez azt hiszem elég indok arra, hogy próbálkozzak…

Elvonultunk lepihenni, Alastorral egy közös szobát kaptunk. Ahogy lefeküdtünk összébb húztam a szárnyaim, ugyanis nem tudtam vissza változni. A vörös démon elveszett a szemeimben.

- Ennyire szörnyű?- kérdeztem mosolyogva.

- Nyomasztó… végtelen, mozog az egész és mind ezek mellett gyönyörű. Mellesleg aggaszt az is, hogy valójában ki vagy- mondta elhúzva a száját.

- Destiny vagyok, szimplán FrozenSoul alakjában. Nem tudok vele mit kezdeni, de én vagyok. Azok a hangok… azt mondták szüksége van rám és meg kell őt találnom. Kire gondolhat? Ez is az miatt történhetett? Kit kell megtalálnom? Az elveszett Raphael-t?

- Nem hinném, mivel, ha bajban lenne, nem lehetne érzékelni a hatásait. Meg, ha ő lenne valószínűleg már mindenki bemérte volna, egy angyalt könnyű bemérni, ha tényleg bajban van és segítségre van szüksége- rázta a fejét Al.

- Remélem mindenki rendben lesz… nem tudom, ki kéri a segítséget, de meg akarom őt találni és segíteni akarok neki. Bárkiért megtennék bármit, akár egy idegenért is.

- Tudom kedvesem, de most pihenned kell- puszilta meg a homlokom.

Lehunytam a szemeim. Hallottam a dalt, tudtam nem szabad követnem még. Egyszer csak egy robbanást hallottam, majd fényt láttam. Hirtelen a végtelen űrben találtam magam. Pánikba estem, mivel semmit se értettem. Nem mentem a hang után, nem tettem semmit, egyáltalán hogyan kaphatok levegőt?! Ekkor megjelent előttem egy furcsa figura. Fekete kabátban volt, magas, nyurga fazon vörös hajjal. Napszemüvegben volt, majd mielőtt megszólalt volna levette, zsebre vágta, megvillantva sárga kígyószemeit.

- Ja öm… azt hiszem rólad beszélhetett a lányom… akkor őh… a nevem Crowley és épp az álmodban vagyok, ne ijedj meg. Találkoztunk már, de azt hiszem, nem emlékszel rám. A lényeg, hogy a lányom kedvéért felkerestelek és jó, bonyolult nem álmodsz, tényleg itt vagyunk, ismerem a járást erre, na de tényleg a lényeg, hogy egy személynek a 6. szinten szüksége van rád. Te vagy az egyetlen, aki kiszabadíthatja, én nem juthatok el csak a 9. szintre. Ott még találkozni fogunk. Kérlek, segíts és hozd vissza a lányomhoz, ne aggódj nem lesz baj. Jó utat- kacsintott, majd eltűnt.

Kinyitottam a szemeim, ekkor láttam, hogy már reggel van. Zavartan felültem az ágyon, Alastor nem volt a szobában. Fogalmam se volt mi lehetett ez, de fura volt, a mintáim pedig nem, hogy kékek voltak, ahogy tükörbe néztem, a szememtől elkezdett az űr minta szépen lefelé terjedni. Remélem, nem vagyok nagy bajban. Ahogy gondolkoztam Alastor rúgta be az ajtót, kezében egy tálcával.

- Áh szerelmem, látom felébredtél. Remélem jól vagy, készítettem neked reggelit- mosolygott.

- Igen jobban vagyok, köszönöm. Igaz a minta tovább terjedt, de nem érzem magam rosszul, sőt mondhatni átlagosan, leszámítva a külsőmet. Viszont minél hamarabb tovább kell mennünk- mosolyogtam vissza rá, elvéve a tálcát.

Elmeséltem az álmom neki, majd később a többieknek is. Nem volt túl sok időnk, tovább kellett mennünk, meg kell találni a portált, vár ránk Alastor szintje.

Remélem tetszett, és észre veszitek nem csak a Good Omens kapcsot x3
A versenyre várunk továbbra is mindenféle alkotást mindenkitől, akár egy rövid karakter leírással és pár mondat háttér sotory-val is lehet jeletkezni ^^
Találkozzunk a következő részben ;)