A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

26. Rész

- Az apád, Satanachia volt minden idők legnagyobb nőcsábásza, bárkit megtudott szerezni, akit csak akart. Fogadást kötöttünk, így bepróbálkozott anyádnál. A bolygókat kitűnően ismerte, igaz nem volt még akkoriban olyan sok. Ennek a tudásnak a birtokában, pontosan tudta merre van a Mennyország. A serafok előtte éltek egy általuk teremtett világban. Az elemek saját területet birtokoltak, köztük anyád, ShadowCloud és a testvére, WingBlade voltak a leggyönyörűbbek. Mivel a Napnál nincs világosabb, a fogadás lényege volt, hogy a legfényesebb, legtisztább serafot csábítsa el. Megcsinálta. Egymásba szerettek. Az anyád gyönyörű volt, apád pedig, igaz egy kis mágiával, de később érzelmileg is kötődött hozzá. Később az űrben találkoztak. Isten rá jött és mikor megérintették egymást, létre jött a robbanás. Elpusztították egymást. Anyád húga, megtudva mi történ a testvérével lázadást szervezett. Bosszút akart állni Istenen, de a többi seraf megállított és örökre eltűnt, senki se tudja hova- mondta végül.

- Hogy néztek ki?- néztem fel a démonra csillogó szemekkel, szomorúan.

- Találok neked egy képet, vagy festményt, kicsi, ne aggódj- mondta egy bíztató mosolyt küldve.

- Köszönjük, mikor jöjjünk vissza?- kérdezte Alastor, nem várva meg, hogy megszólaljak.

- Amint találok vagy esetleg egyéb dolog eszembe jut, időben értesíteni fogom a kislányt- mondta.

- Rendben. Desty, indulás- mondta az ajtó felé terelve, egy pillanatra se szem elől tévesztve a démont és Lucifert.

Szó nélkül húzott maga után, teljesen apáskodóvá vált, de nem ellenkeztem, bíztam benne, tudtam, hogy van oka rá, hogy így viselkedjen. Ahogy kiértünk a trónterembe megvártuk Charlie- t. A lány az apjával felénk jött. Alastor megpróbált maga mögé terelni, de nem hagytam magam, láttam, hogy Lucifer akar valamit. Ha valami meg tudja akadályozni, hogy az álmom valóra váljon és Lucifer bántsa Alastort, az én és Charlie vagyunk. Lucifer elém lépett, felém magasodott.

- Kislány, ez a tiéd- mondta és a tenyerébe varázsolt egy drágakövet, ami narancs és citromsárga színben ragyogott.

- Ez micsoda?- kérdeztem elvéve a követ a kezéből.

- Az anyádé volt, nem tudom pontosan hogyan került Beelzebub-hoz, de az anyád egyik ékszeréből van, ha jól tudom még a legelső találkozásuknál adta apádnak, apád ezzel bizonyította, hogy elnyerte a Nap seraf kegyeit- mondta mosolyogva.

- Nincs mit kislány… Alastor, nem kéne őt állandóan óvnod. Van, amitől te se tudod megvédeni- vigyorgott Alastorra.

- Azért, ha nincs ellened, megpróbálom. Jelenleg az én védelmemet élvezi és, ha jól tudom, te mentetted meg, nem akarsz ártani neki- mondta Alastor a mosolyát nem elvesztve.

- Igaz, de tudod barátom… a gonosz sohase alszik- mondta, majd ezzel elbúcsúzott a lányától és elment.

Visszamentünk a hotelba. Megköszöntem Charlie-nak a segítséget, majd Alastor után mentem, aki a szobánkban várt. Beszélni akart velem. Mikor beléptem, a vörös démon az ajtóhoz lépett és amint becsuktam azt, ő kulcsra zárta. Felém magaslott. Nem tűnt valami vidámnak, a mosolya is eltűnt.

Gyerekek, történelmi pillanat, nem éjjel publikálok xD remélem tetszett és kíváncsian várjátok a folytatást :3
Találkozzunk a következő részben ;)