A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

17. Rész

- Ő itt Charlie, a lányom, tarts vele, kérlek- mondta Lucifer és kiment a teremből.
- Szia, a nevem Charlie- nyújtotta a kezét a lány, széles mosollyal.
- Destiny- ráztam vele kezet.
- Gyere, menjünk innen, elég nyomasztó lehet neked ez a hely- mondta és széles mosollyal kirángatott a teremből.
Kimentünk a palotából, így kicsit jobban meg tudtam nézni, a külvilágot. Minden olyan furcsa volt. Az ég vörös volt, a holddal együtt, amin egy pentagramm volt. A városban zavartság uralkodott és mindenki megbámult minket. Charlie egy hotelhez vezetett, elmondta a projektjét, amin dolgozik, mivel a szívén viseli a sorsát a népének és hisz abban, hogy tudja rehabilitálni a bűnös lelkeket, ami tényleg egy elég nehéz dolognak tűnt, mivel a pokolról beszélünk.
- Charlie, mit gondolsz, az apád betartja a szavát és visszahozza hozzám Alastort?- kérdeztem, reménykedve nézve a lány szemeibe.
- Persze! Alastor nekem dolgozik, igaz apa nem bízik benne, de hatalmas szíve van, attól függetlenül, hogy gonosz is, szóval biztos, hogy visszahozza neked. Amúgy te és Alastor együtt vagytok?- kérdezte gyermeki vigyorral.
- Dehogy! Alastor csak vigyázott rám és nagyon megkedveltem. Úgy érzem, csak ő van nekem és te jó ég… csak vissza akarom kapni…- mondtam és a végén már könnyeztem.
- Hé, hé, csajszi! Apa visszahozza őt neked. Addig is, üdvözöllek a Happy Hotel-ben- kiáltotta, amint kinyitotta a hotel bejáratát.
Egy eléggé üres hely volt, tele díszítéssel, a sarokban egy bárral, benne egy furcsa kinézetű macska figurával. Ahogy körbe néztem egyszer csak elsuhant mellettem valami színes kis apróság, majd megállt velem szemben egy egyszemű, rózsaszín- sárga hajú, rózsaszín- fehér ruhás kislány.
- Szia, Nifty vagyok!- kiáltott és körbe rohangált.
- Destiny…- mondtam bizonytalanul a szemem kapkodva utána.
- No, csak egy újabb balek? Basszus, ez lány, találhattál volna jobbat…- jött be a szobába egy fehér szőrű, négykarú, rózsaszín csíkos ruhás, nos… nem tudtam eldönteni a nemét.
- Angel, ne legyél, már bunkó, bajban van- mondta Charlie.
- Csak azt ne mondd, hogy meg akar javulni- mondta flegmán Angel, végigmérve engem.
- Nem, mert ő nem is gonosz. Destiny a szülei miatt van itt, tudod a körözött lány a földről- mondta lelkesen a lány.
- Oh, te jó ég, már menekült tábor is lesz itt? Na, mindegy, legalább a pultosunk jó. Hé, Huskyyyy- kiáltott a macskaszerű lénynek.
- Jajj, húzzál már, te prosti!- kiáltott undorodva, piás fejjel.
- Szia! Vaggie vagyok, bocsi azért a két idiótáért- jött oda egy hosszú fehér hajú, masnis, félszemű, sápadt lány.
- Semmi gond, az is újdonság, hogy valaki szóba áll velem egyáltalán- mosolyogtam.
- Jól hallottam, hogy lényegében Alastor miatt vagy itt?- kérdezte gyanakvó tekintettel.
- Hát részben, de nem bántott… ő vigyázott rám és most szeretném őt visszakapni- mondtam szomorúan.
- Azért vigyázz vele, nem tudhatod, mire lehet képes- vonta meg a vállát és odább állt.
- Remélem, jól fogod, érezi magad nálunk- mondta Charlie csillogó szemekkel.
Nem tudtam válaszolni, mert valaki kopogott az ajtón. Mindenki közelebb jött és az ajtó felé meredt. Charlie, boldogan indult meg felé, hogy kinyissa.

Ennyi lett volna mára, remélem tetszett :3
Találkozzunk a következő részben ;)