A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

30. Rész

Alastor mosolya engem is felvidított, volt egy kis megbeszélni valója Charlie-val. Kimentünk a hallba. Az anyámtól származó követ is magammal vittem. Gyönyörűen csillogott és, amúgy is Angel látni akarta. Mikor kint beszélgettünk a többiekkel valaki kopogott az ajtón. Épp Husk- al ökörködtünk a pultnál.

Charlie ez ajtóhoz sietett, majd kinyitotta. A mellettem álló Alastor arcáról lefagyott a mosoly. Kiegyenesedett, az ajtóra meredt, majd furcsa rádió hangokat kezdett kiadni. Fekete köd gomolygott körülötte, piros rúnákkal. A szeme megváltozott, a vigyora ijesztővé vált. Ki teleportált az ajtóig, majd neki támadt az ismeretlen alaknak.

- AL! NE!- sikítottam az ajtóhoz futva.

A másik alak egy nő volt. Két óriási fényes szárnya volt, halvány bőre, aranyszínű minták tarkították az egész testét. A szárnyai világítottak, két démon szarvával együtt. A két szarva között egy nap szimbólum ragyogott, majd elő idézett egy botot, amit egy gyönyörű kaszává alakított át.

A rádió démon minden támadása, egyszerű próbálkozásnak tűnt. A nő az összes csapás elől kitért, majd egy kisebb sebet ejtett Alastor vállán. A démon ráfogott a sebre, de pár pillanatnál nem törődött vele többet. Elő idézett egy csomó portált, csápokkal próbálta elkapni a nőt, de csak egy csáp ért célba, ami eltalálta a nő karját, ezzel megvágva őt. Alastor próbált robbanásokat rámérni, de nem ment neki. A nő túl fürge volt.

- Nem akarlak bántani, senkit nem akarok bántani- rengette meg a talajt egy földön túli hang.

- Alastor kérlek, ne csináld!- futottam a démon felé, de ő visszalökött.

- A lányomhoz jöttem- szólalt meg újra a hang.

- Nem hagyom, hogy elvedd őt tőlem!- üvöltötte Alastor.

- Nem akarok semmit, csak beszélni- tette fel a karjait.

- Ha csak a látszatát is kelted annak, hogy bántani akarod, kivégezlek- mondta teljesen kikelve magából.

- AL!- futottam oda hozzá, kihasználva az alkalmat, hogy nem rám figyel és hátulról átöleltem.

- Desty… veled vagyok, kedvesem- fogta meg a kezem és leguggolt hozzám.

- Destiny… hát ezt a nevet kaptad… gyönyörű vagy- jött közelebb a nő.

- Ki vagy te?- néztem rá, Alastor mellől, aki még a füleit is hátra csapta az idegtől.

- Az édesanyád- mondta végül, amitől teljesen lefagytam.

- Az lehetetlen… Al, ugye?- néztem értetlenül.

- Kedvesem, ő az… egész végig halottnak hittük, de most itt van… gondolom el is fogja magyarázni miért- nézett gyilkos tekintettel a nőre a démon.

- Tudom, hogy teljesen megdöbbent és váratlanul ért az egész, de szeretném, ha megnyugodnál és megbeszélhetnénk az egészet. Annyi mindent kell bepótolnunk- mosolygott rám.

Charlie is kiakadt, de bevezette a hotelbe. ShadowCloud, az anyám, akiről mindenki azt hitte meghalt, most itt van és, rengeteg magyarázattal szolgál. Al is teljesen ki van akadva, mivel végig halottnak hittük és sohase keresett engem, most meg csak így beállít. Nem tudom, hihetek- e neki, de ha tényleg ő az anyám, akkor rengeteg kérdésem van hozzá, annyi mindent meg kell tudnom róla.

Nos remélem tetszett, illetve meglepődtetek, a rajzot ShadowCloud készítette, saját karijáról, aki alapból egy farkas, ezúttal is köszönöm neki :3 <3
Találkozzunk a következő részben ;)