A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

23. Rész

Vissza akartam lépni, megnézni Alastor alszik- e még, mikor hatalmas csörömpölést hallottunk, majd természetfeletti üvöltést. Egyből a hang irányába rohantunk.

- HOL VAN?!- üvöltötte le Charlie fejét Alastor.

- Öhm… Al, itt vagyok- léptem ki, félve Charlie mögül.

- DESTINY! HOGY HAGYHATTÁL OTT?! TUDOD TE, HOGY MEGIJEDTEM, HOGY NEM VAGY MELLETTEM? AZT HITTEM TÖRTÉNT VELED VALAMI! SOHA TÖBBET NE MERJ ILYET TENNI MEGÉRTETTED?! SOHA TÖBBET NE MENJ EL SZÓ NÉLKÜL! MI VAN HA TÖRTÉNIK VELED VALAMI, ÉN PEDIG NEM VOLTAM MELLETTED?!- üvöltötte le a fejem, teljesen démoni formájában.

- Értettem- mondtam és elkezdtem hátrálni a démon elől, a szememben könnyekkel.

- Ne haragudj én…- mondta, de ahogy felém nyúlt elrohantam.

Kifutottam a hotelből és sírva leültem egy közeli szökőkúthoz. Féltem tőle, nem akartam sose felidegesíteni, én csak szerettem volna őt aludni, hagyni. Nem akarom, hogy aggódjon miattam.

Felkeltem és egy vörös vizű tóhoz sétáltam. Leültem a parton és köveket dobáltam a vízbe. Merengtem ezen az egész helyzeten. A gondolat menetemet azonban közeledő lépések szakították félbe. Amint megfordultam volna, hogy megpillantsam a személyt, aki felém közeledik, erős lökést éreztem a hátamon és a tóba zuhantam. A lendülettől megfordultam a vízben és a víz felett egy magas sápadt árnyat láttam, ahogy elnéztem egy női alak volt.

Megpróbáltam felúszni, de valami elkapott a vízben. Ijedtemben sikítottam, így gyorsan elfogyott minden levegőm. Csápok tekeredtek a testem köré, azt hittem itt a vége, becsuktam a szemeim. Ekkor éreztem, hogy azután, miután erősen húzott valami lefelé, hirtelen kiemel a vízből.

Kinyitottam a szemem és levegőért kapkodtam. Egy óriási vízi szörny emelt a fejéhez. Sikítani akartam, de befogta a számat. Sírtam és rettegtem tőle. A legnagyobb rémálmom volt a vízben meghalni, mivel kiskoromban láttam vízbe fulladni egy nőt, így egész életemben rettegtem a víztől. A lény közel hajolt hozzám, majd elengedte a számat. Pánikoltam, de nem mertem sikítani, sőt megmozdulni se, csak a könnyeim folytak az arcomon. A lény letett egy sziklára. Nagyjából egy nagyobb négyemeletes ház magas volt, óriási polip csápokkal, kékeszöld pikkelyes bőrrel.

- Te vagy a lány az emberek világából?- kérdezte.

- A-azt hiszem- súgtam.

- Üdvözöllek a pokolban kedves, a nevem Leviathan, a vizek démona. Úgy hallottam Alastor pártfogoltja vagy. Vigyázz vele. Illetve vele és azzal a nővel is aki belökött ide, itt senkiben se bízhatsz meg. Visszaviszlek egy másik partra, ahol biztonságos, de vigyázz gyermekem, a pokol még sok meglepetést tartogat a számodra- mondta és ezzel el akart indulni velem együtt.

- Várj! Te tudod, ki vagyok?- kérdeztem.

- A seraf és a démon lánya igaz? Igen, igen, te egy élő legenda vagy itt- mondta.

- Akkor, te ismerted az apámat?- kérdeztem reménykedve.

- Igen. A neve Satanachia. A tette után mindenki tiszteli őt- mondta nevetve.

- Tudnál róla mesélni?- csillantak fel a szemeim.

- A vezér démonok egyik leghatalmasabbika volt, igazi háborús alkat, a rangja fő parancsnok volt, 54 légió tartozott a hatáskörébe. Ugyan akkor, nagy kópé volt az öreg, mivel bármilyen nőt el tudott csábítani és profin ismerte a bolygókat, így tudott közel kerülni anyádhoz- nevette el magát.

- De nem csak a Föld volt még akkor?- értetlenkedtem.

- Volt több is, Istennek nem csak ez az egy próbálkozása volt, viszont ez bizonyosult a leg ígéretesebbnek, mivel az összes többi kiirtotta magát. Lucifer meg ebből a fajból csinált démonokat, így ezeket kihívások elé is állíthatta. A többi bolygóról mindent kipusztított, így maradt ez az egy. Azonban mikor apád és anyád bűnbe lépett dühében akkora erőt halmozott fel, hogy nem csak pusztítást és robbanást hozott létre, hanem teremtett is, ennek vagy te a leg ékesebb példája kedves. Ennyi, amit én tudok- mondta végül.

- Köszönöm, utána fogok járni mindennek- mondtam örömömbe szinte ugrálva.

Leviathan felvitt a felszínre, majd visszasétáltam a hotelba, ahol Alastor már várt.

Remélem tetszett, most kezdődik csak az igazi rejtély :3
Találkozzunk a következő részben ;)