Ki nem mondott szavaink ✔️

Hatodik

Hallgasd mellé ezt: BLVTH, Aaron Taos - SHIT TO SAY

ELYAS

Tényleg mérges voltam. Két teljes napig felé se néztem. Az emberek ritkán tudnak felhúzni, főleg úgy, hogy dühömben ne a falat verjem szét, hanem inkább sértettségbe forduljon át. Azt, hogy felé se néztem ne úgy értsd, hogy nem néztem meg a seggét, mikor indult az esti futására, hanem úgy, hogy egy szót sem szóltam hozzá. Óvodás módon hisztiztem, de ahogy látom Camit ez kevésbé se tudná meghatni, ugyanaz a közöny van az arcán, ami legtöbbször.

- Ely! Szereztem neked egy tökéletes kísérőt az esküvőre, – vetett véget Lia, Cami nővére a merengésemnek - Heidi barátnőm nagyon szívesen jönne veled. – kacsintott rám két harapás között.

- Lia baba. Ez nem így működik. – kezdtem a magyarázásba. – Csak azért nem fogok egy idegennel érkezni, hogy ne menjek egyedül.

- Muszáj valakivel jönnöd, hogy néz az ki, hogy a vőlegény tanúja egyedül érkezik? Kivel fogsz beszélgetni? Hidd el, Heidi a legtökéletesebb választás, nagyon dögös, fekete hajú és rettentő jó alakja van. – magyarázta nekem Lia, miközben nekem újra arra bizonyos fenékre tévedt a tekintetem. A fenék nem tehet róla, hogy a gazdája egy hisztispicsa tud lenni.

- Camillea is egyedül jön. Ő kivel fog beszélgetni? – kerestem gyorsan kibúvót, mire az említett személy felhúzott szemöldökkel felém fordult.

- Miből gondolod, hogy egyedül megyek? – értetlenkedett.

- Miért, kivel jössz? – nézett rá Lia, szintén értetlenkedve.

- Természetesen Tonyval. – válaszolta lazán. – Egyébként meg mi a baj azzal, ha valaki egyedül érkezik az esküvőre? Semmi baj nincs azzal. – mosolygott rám Cami. Mintha valami megszánni való kiskutya lennék.

- Cami, szerinted azzal sincs baj, ha fél évig nem szólsz a családodnak, hogy szakítottál a barátoddal. – szólt bele a beszélgetésbe Ludwig, aki a négy Waldern testvérből a második legidősebb volt.

Camillea nem igazán tudott mit kezdeni ezzel a beszólással így csak a nemzetközi kézjelzéssel reagálta le a dolgot, majd kivonult a konyhából. Én pedig azzal a lendülettel követtem a szememmel, csodás kerek seggét. Kell ennél jobb segg bámulásra?

Talán beszélnem kéne vele. Néha egyszer-kétszer összejöhetnénk még, amíg itt vagyok. Utána ő is elhúz New Yorkba, én is, és ugyanúgy térhetünk vissza a hétköznapokba, mint tavaly nyáron.

Nem állítom azt, hogy nem jutott eszembe az első alkalmunk után egyszerse. Sőt, sokszor beférkőzte magát a gondolatomba az a bizonyos esténk, volt, amikor azon kaptam magam, hogy csak úgy a semmiből az instagram profilját pörgetem és nézegetem, hogy merre jár, hátha véletlenül összefutunk arra. Persze amilyen gyorsan jött a gondolat, olyan gyorsan is vetettem el. Nem kellettek akkoriban sem a komplikációk, arról nem is beszélve, hogy Sébastian, aki most is gyanakvó szemekkel méreget, nem nézné jó szemmel, hogy a leendő felesége húgával járok össze. Aki mellesleg, nem is olyan kevéssel fiatalabb, mint én.

Tudni kell a határainkat, fel kell ismerni azt, hogy mikor van az amikor nem szabad jobban az eddiginél átlépni azokat. Nekem ez a határ mostanság kezd elérkezni.

- Jól láttam, hogy valamelyik nap Cami szobájából sunnyogtál ki reggel? – kérdezte közel hajolva hozzám bátyám. – Abból következtetve, ahogy most a seggét bámultad valószínűleg nem vajat köpültetek.