Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizenkettő

Hallgasd mellé: Tove Stryke - Bordeline

𝓔𝓛𝓨𝓐𝓢

Utálom a hétfőket. Sohasem volt a kedvenc napom a hét első napja, de a mai nap végképp nem nekem van kitalálva. Reggel 8 óta folyamatosan csak megbeszéléseim vannak, ahol többnyire tudatlan hozzá nem értő seggfejekkel kell olyan dolgokról beszélgetni, amihez nem is értenek. Könnyen beprotezsált idióták, akik csak egy kis sima seggnyalással kerültek a helyükre.

Na nem mintha nekem nehezebb dolgom lett volna, hisz apámé a cég, de biztosan tudom, hogy ezeknél az idiótáknál egy száraz bot is értelmesebb.

A kétórás megbeszélés alatt olyan dologokat állapítottunk meg, mint, hogy a legközelebbi megbeszélésen milyen témákról kell beszéljünk, próbáltam minél hasznosabb témák felé terelni a szót, de nem sokra mentem vele.

Camival tegnap este óta nem beszéltem, gondolkodtam, hogy írjak-e neki valamit a holnapi nappal kapcsolatban, de csak annyit tudtam volna neki kinyögni, hogy inkább találkozzunk ma, mert egy kegyetlen szar napon vagyok túl.

De még én se vagyok akkora puhapöcs, hogy azért könyörögjek Caminak, hogy találkozzunk.

***

Az, hogy nem vagyok puhapöcs abban a pillanatban megdőlni látszik, amikor kifele tartva a WellTech épületéből a telefonomat elővéve Virágszálnak kezdem el pötyögni a világ legtöketlenebb üzenetét. Este fél hat van, tudom, hogy már nem dolgozik, de azt is tudom, hogy rengeteg tanulnivalója van.

Elyas üzenete: Szóval, nem vagy éhes?

Cami szinte rögtön meg is nézi az üzenetet, de nem válaszol rögtön. Egy hirtelen vezérelt ötlettől és Camillea beleegyezése nélkül veszem az irányt a legközelebb mexikói étterem felé, ahol isteniek a különféle specialitások.

Nem vagyok benne biztos, hogy Cami mennyire szereti a mexikói kaját, ezért veszek Neki mindenféle tortillát és legalább háromféle levest.

Már a szatyrommal a kezemben sietek az autóm felé, ami a WellTech parkolójában áll, mikor egy ismerős hang szólít meg a hátam mögül.

- Ely! – kiabálja Kiara Santos a parkoló másik végéből. – Jaj, hát, ezeréve nem láttalak – jön közelebb és arcomra cuppanós puszit nyom óriási latin ajkaival. Óriási mellek, vastag, telt ajkak és éjfekete haj. Volt idő, amikor hetekig koslattam utána csak egy nyamvadt vacsoráért.

- Szia Kiara! – húzom erőltetett mosolyra az ajkaimat.

Kiara egy kibaszott jó nő. Telt domborulatok, sötétbarna szem, sűrű igéző pillákkal, tökéletes fogsor. Viszont belerondít a képbe az, hogy 27 évesen már teljesen elvesztek az arcmimikái a botoxtól.

Na, nem mintha ez ne tenné rohadt dögössé, de valahogy koravénnek érzem emiatt.

- Utoljára a Ballmayer megnyitóján láttalak. Azóta eltelt már két év, el sem hiszem! – mereng el Kiara utolsó találkozásunkról.

- Mi járatban a WellTechnél? – kérdezem a latina lány.

- Ó, képzeld – kezd bele lelkesen – a beszerzési részlegnél titkárnő felvétel van. El is felejtettem, hogy Te is itt dolgozol – kacsint rám, miközben megsimítja a vállamat.

- Két emelettel feljebb vagyok, nem hiszem, hogy sokat fogunk találkozni – próbálom finoman jelezni felé a ki nem mondott válaszomat.

- Hát ezt orvosolhatjuk azzal, hogy meghívsz holnap ebédelni. – kacsint rám ismét, miközben egyre közelebb jön hozzám, mellét szinte az arcomba tolva.