Ki nem mondott szavaink ✔️

Negyedik

Hallgasd mellé: Grimes - My name is Dark

CAMI

Belépve az udvarunk végén lévő kicsi csónakházba, rögtön rengeteg emlék kezd el cikázni az agyamban. A legtöbben apa és Ludwig szerepel, ahogy épp a hátsó bejáratnál lévő könyvespolcról szedegetjük le a különböző csillagászattal kapcsolatos könyveket.

A padlóra minden csillagképet felrajzoltunk Ludwiggal, amikor senki nem látott minket, akkor még jó ötletnek tűnt, hogy letakarjuk a szőnyeggel, de miután anya rájött arra, hogy mit csináltunk - egyszerűen csak arrébb rúgta a szőnyeget és meglátta a csodás rajzainkat - teljesen kiakadt ránk. Apa persze próbálta csitítani, mert neki igenis tetszettek a rajzaink, de anya tombolt. Ludwiggal 2 hétig sehová nem mehettünk és tankönyveken kívül csak a bibliát olvashattuk. Maximum.

Szemeim a közeli fal egyik képére téved, ahol hatan szerepelünk. Anya, Apa, Lianna, Ludwig, Colton és én. A kép akkor készült mikor Lia lediplomázott az egyetemen és hivatalosan is tanítónő lett. Még arra is emlékszem, hogy Sébastian csinálta a képet és előtte megdicsérte a sárga, virágos ruhámat.

Nem voltam mindig ilyen merengős típus, most is inkább nagy eséllyel az hozza ki belőlem, hogy több inger ért az elmúlt két órában, mint egy teljes év alatt. Tökéletes kis világom, amit a campuson hagytam, összedőlni tűnik. Ezért nem szeretek ennyi időre haza járni. Mindig kizökkenek, utána sokkal nehezebb fókuszálni a projektekre és a munkára. Viszont, az eddigiekhez képest, már most érzem, hogy visszaszokni a hétköznapokba rettentő nehéz lesz. Először is, itt van a Lia-Seb eljegyzése, ami egyenlő azzal, hogy talán fel kéne nőnöm és nem tovább kergetni a plátói szerelem képét. Másik oldalról pedig, itt van Elyas. Akivel osztozunk egy kínos, de annál furább emléken.

Minél többet agyalok azon az éjszakán sajnos rá kell jöjjek, annyira vagyok én is hibás, mint ő. Foghatnám a kis csókunkat - ami által később a parton lévő öltözőben kötöttünk ki, meztelenül - arra, hogy sokat ittam és a meleg miatt teljesen meghibbantam. De, nem ilyen egyszerű a helyzet, teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy mit csinálok, ahogy szerintem Elyas is.

Ha valami tudnám fogni a közös kis légyottunkat, az bizony, az engem vezérelt csalódás lenne. Elyas részéről fogalmam sincs mi lenne a magyarázat, habár még nekem is feltűnt, hogy akkoriban elég maga alatt volt.

De lehet csak a kihagyott lábnapok miatt. Vagy, mert éppen nem sikerült a aktuális tökéletes francia szépséget becserkésznie.

Merengésemből a csónakház ajtajának nyitódása rángat ki. Felkészülve Tony érkezésére a fejemet gyorsan hátra kapom és elkezdem a kezemben lévő borosüveget óvatosan lóbálni. Ám, az ajtóban még nem Tony áll, hanem a nővérem újdonsült férje, vagyis vőlegénye Sébastian. Laza galléros ingben és hozzá illő égszínkék öltönynadrágban.

- Csak egy párnáért jöttem. - tartotta fel a kezét mielőtt megszólalhattam volna, de továbbra is értetlenül nézett rám.

- A szekrényben - mutattam rá az ablak melletti óriási szekrényre, ahol az székekhez való párnák voltak.

- Kösz. - sziszegte kicsit se hálásan, majd éppen lépett volna ki az ajtón, mikor Tony pont megérkezett.

- Megjöttttteeeem ribiiiii! - kiabálta az ajtón belépő Anthony óriási vigyorral az arcán - Ú, és pont jókor! Gratulálok Sébastian az eljegyzéshez, akkor ez már azt jelenti, hogy nincs esélyem nálad? - nézett az említett személyre szomorú arccal.