Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizenegy

Hallgasd mellé: FILV, KEAN DYSSO - All The Good Girls Go To Hell

𝒞𝒶𝓂𝒾

Elyas olyan lendülettel indult meg az autóval, mintha kilőttek volna minket. Ajkát erősen összszorítva tartotta legalább már öt perce és felém se néz. Jobb keze a kormányon, míg a ballal a combján idegesen dobol.

Őszintén?

Fogalmam sincs mi a baja most. Egy szaros szót se szólt hozzám mióta elindultunk. Reggel már egészen vártam, hogy induljunk és egy kevéske izgatottság is pezsgett bennem, hogy együtt töltsük el ezt a cirka hatórás utat, de most újra rám telepedett a rosszkedv. Nem így terveztem ezt az egészet és tudom, hogy az éjszaka folyamán valami megváltozott kettőnk között, emiatt még rosszabb érzés. Újra itt vagyunk ebben a hülye húzd meg – ereszd el szituációban.

Nem vagyok túl határozott lány, de a határozatlanság sem jellemző rám, így fejemet felé fordítva bököm ki az első kérdés, amivel beszélgetést indíthatok.

- Szeretsz vezetni? – kérdezem totál idétlenül, mint egy fogyatékos.

Elyas még csak felém se néz – ami valamilyen szinten érthető, mivel vezet – és úgy adja semmitmondó válaszát.

- Ha nincs társaság akkor szeretek – szúrja oda nekem morogva.

Hát akkor baszódj meg. Több kísérletet biztos nem teszek azért, hogy normálisan tudjunk beszélni.

Ez az ember teljes ellentmondás, egyik percben még ott koslat utánam, hogy aludjak vele, aztán pedig egy totál bunkó mondattal leolt. Egyik pillanatban még azt kérdezi, hogy készen állok-e életem legjobb útjára, aztán pedig egy zsémbes vénemberré változik.

- Miről sugdolóztatok a bátyámmal? – kérdezi hirtelen miközben káromkodik egyet az előttünk haladó furgonos miatt.

Kérdése meglep és egyidőben jövök rá, hogy mi is a baja. Hát persze, Sébastian a baja, akivel rajtakapott minket, hogy beszélgetünk.

- Arról, hogy hogyan kéne átvenni az uralmat az egész világ fölött – válaszolom neki gúnyosan.

- Na és hogyan? Körbe dugjátok a világot és utána mindenkit térdre kényszerítetek?

Elyas stílusa sokszor meg tud lepni. Nem vagyok egy kis királylány, aki előtt nem szabad durva dolgokat mondani, vagy akinek nem szabad durva dolgokat mondani, de van egy szint, ami már nálam sem fér bele. Az ilyen kérdéseivel, vagy kijelentéseivel elsősorban megbántani szeretne és emlékeztetni, hogy szánalmas vagyok, amiben valljuk be, van igazság is.

Fejemet az ablak felé fordítom és inkább nem szólok neki semmit. Nem sokszor van olyan, hogy ne lenne hozzáfűzni valóm a dolgokhoz, vagy ne védeném meg magamat, de most nincs erőm újra elkezdeni ezt az egész civakodást. Azt hittem, hogy a tegnapi éjszaka folyamán valami kicsit átkattant benne, például, hogy elengedi ezt az egész hülyeséget és nem kell emiatt hallgatnom állandóan a beszólogatását.

De úgy látszik nem tudja megállni, hogy ne piszkáljon.

Elyas dudál egy nagyot és az orra alatt megint elkezd káromkodni, ha jól sejtem a hangulatán nem segít az óriási dugó, ami az autópályán van. De ennek ellenére sem tudom megérteni, hogy miért kell ezt az egészet ennyire felfújni.

Csak tisztáztuk a helyzetet Sébastiannal, hogy tökéletesen fölösleges beszélgetni arról a bizonyos estéről, amikor Elyasnak sikerült a világon a legkellemetlenebb helyzetbe kevernie. Nyilván nem csak Ő tehet róla, de mindig sokkal jobban esik másokat hibáztatni a saját idiótaságom miatt.