Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizenkilenc

Hallgasd mellé: Sofi Tukker, Mahmut Orhan - Forgive Me

SÉBASTIAN

Ahogy kisétál a konyhából flegmán teljesen felviszi bennem a pumpát. Úgy felidegesít, mint még soha.

Liával ritkán veszekedtünk, de az elmúlt időszakban egyre többet és jogosan. Elhanyagoltam, nem is aludtam vele. Nem értette, de azzal próbáltam magyarázni, hogy mostanában alig alszom – amig igaz is volt – és nem akarom, hogy felkeltsem.

Két hétig ment ez így, míg ma reggel teljesen kibukott belőlem.

,, - Megcsókoltam valakit. – suttogom miközben szégyenkezve a hajamba túrok.

Lia kezében megáll a bögréje félúton a szája felé. Döbbentem bámul engem, majd egyre jobban kezd átmenni döbbenete idegességbe.

- Hogy mit csináltál? – kérdezi elcsukló hangon.

- Megcsókoltam valakit, pár hete. – ismétlem újra magam, remegő hangon.

Leteszi a poharát és nézem, ahogy életem szerelme összetörve fordul el az ablak felé.

- Lia...- kezdek bele.

- Ne Liázz! – fordul felém idegesen.

- Lia, sajnálom. Tényleg. Nem akartalak megbántani – suttogom.

Visszafordul hozzám és könnyes szemeivel vizslat. Összetörten és a világ legcsalódottabb szemeivel néz rám.

- Bánod -nevet fel. - Sajnálod, hogy megcsókoltad? – kérdezi Tőlem. – Ne hazudj! – kér meg gyengéden.

Nincs erre helyes válasz jelenleg. Nem tudom, hogy pontosan mit érzek, össze vagyok zavarodva és rettentő abszurd gondolataim vannak már napok óta.

- Bánom, hogy bántottalak, – válaszolom Neki, majd nagy levegőt veszek – de nem bánom, hogy megcsókoltam.

Újabb döbbenet az arcán, majd undorba fordul át. Szerintem még soha nem nézett így rám, pedig már ezer éve vagyunk együtt.

- Tehát ezért voltál olyan kibaszott fura mostanában. – nevet fel idegesen. - ,, Rosszul alszom, nem akarlak felébreszteni." – utánoz gúnyosan majd felnevet. – És még odáig is vagy érte – hitetlenkedve rázza a fejét és mosolyra húzza a száját. – Ki az? – kérdezi könnyekkel a szemében.

- Lia...- próbálom csitítani, de nem sok sikerrel.

- KI AZ? – kiabál rám most már teljesen vérben úszó szemekkel.

Felsóhajtok. Semmiképp nem mondhatom el Neki, hogy a húgával történt az a bizonyos csók, így a legsablonosabb szöveggel kell előállnom,

- Boston-i konferenciáról az egyik nő. – suttogom."

Cami úgy fel tudott idegesíteni egy perc alatt, mint még Lia soha. Nem tudom, hogy ez jónak számít-e vagy éppen, hogy nem. Utána megyek a nappaliba és nézem, hogy iszogatja a borát az átlátszó pohárból.

Látszik, hogy Őt is megviseli ez a pár nap, de mégis hibátlanul néz ki a még mindig alkalmi szerelésében. Végig mérem tetőtől talpig és konstatálom magamban, hogy egy kicsit sem hasonlít Lianna-ra.

Mindketten rettentő gyönyörűek, Lia azon a szerény, mosolygós módján, Cami pedig a határozott ,,ki ha én nem" módján.

- Hol fogsz aludni? – kérdi tőlem miközben felhajtja az utolsó korty fehérbort.