Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizedik

Hallgasd mellé: J Lisk - Bout You

𝐸𝓁𝓎𝒶𝓈

Tényleg gyönyörű. Nem azon az elcsépelt Victoria Secret módon, hanem a határozott, de mégis valamilyen szinten ártatlan, nőies módon. Habár nincs benne egy cseppnyi ártatlanság, de, ahogy rám nézett, nem egész egy perce elhitette velem, hogy Ő a világ legromlatlanabb embere. Abban a bizonyos pillanatban megszűnt az egész világ létezni, csak azok a csillogó smaragdzöld szemek voltak előttem.

Abszolút nem túlzás, ha azt mondom, hogy abban a pillanatban valami megrengette a világomat. Soha nem voltam egy érzelgős fajta pasas, de mindig beláttam, ha valaki vagy valami levett a lábamról és Camillea Waldernnek ez sikerült. Úgy is sikerült, hogy nem egész két napja tudtam meg, hogy szerelmes a testvérembe.

Mindenféle kételyt félretéve tapasztottam a számat az Övére és váltottuk a legédesebb csókot, eddig életem során. Sok nővel csókolóztam eddigi huszonyolc évem alatt, mindenféle csókon túl vagyok már, de ennek a létezéséről még csak fogalmam sem volt. Azt hiszem az ilyesmikre mondják azt, hogy a tökéletes.

Tudtam, hogy Ő is érzi azt, amit Én. Csak azt nem tudtam, hogy vajon ugyanolyan intenzitással éli át a pillanatot, ahogy nekem sikerült. Két egész percre sikerült Camilleat elhallgattatnom csak egy nézéssel, ez az, ami miatt biztos vagyok benne, hogy bizony rá is nagy hatással volt az a bizonyos kis momentum.

Nem tudom, hogy hogyan érezzek kettőnkkel kapcsolatban, de az biztos, hogy valami mást lett, egyszerre vettük a levegőt és bámultunk egymásba szemébe. Nyugodt voltam, de a szívem mégis olyan tempóban vert, hogy attól féltem elpatkolok.

- Maradj éjszakára – csókoltam bele nyakába, miközben Cami ugyanúgy kapkodta a levegőt, ahogy én.

Éreztem a fehérbor jellegzetes illatát a leheletén, édes volt és hívogató. Nem a kedvencem a fehérbor, de ahogy Cami szájáról az előbb lecsókoltam, biztos vagyok benne, hogy mostantól nem leszek képes más fajta bort inni. Abban is biztos vagyok, hogy az Ő ajka által felszolgálva a legfinomabb.

- Nem csinálhatjuk ezt – próbált elhúzódni, de kezeimmel közrefogtam a derekánál – nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet.

- Nem muszáj semmit csinálnunk, aludj velem, beszélgessünk, mesélj magadról, hogy mit szeretsz csinálni, mit utálsz csinálni – suttogtam a nyakára miközben egyre lejjebb csókoltam.

Cami kéjes nyögése pecsételte meg, hogy bizony, ha itt marad akkor nem csak beszélgetni fogunk és aludni. Nem akartam semmire se rávenni, de tisztában vagyok benne, hogy ha egyszer egy ágyban kötünk ki nem bírnánk ki, hogy ne érjünk egymáshoz. Nincs akkora önuralmam és nyögéseit hallgatva, neki se.

Cami szenvedélyes nő, amit imádok. A külsője alapján soha nem gondoltam volna, hogy ennyi tűz rejlik benne. Kissé ridegnek tűnt sokáig, de ahogy azon az estén a tengerparti kis öltözőben egymásnak estünk bizonyította, hogy minden, csak nem rideg. Ugyanolyan éhes az érintésemre, amennyire én az Övére. Elveszi, amit szeretne és meg is adja, amit Én szeretnék. Csak két éjszakát töltöttünk együtt, de minden porcikáját ismerem, minden kis hajlatát, minden kis bőrhibáját, érzékeny pontját elraktározta az agyam.

Nyakán egyre lejjebb haladtam, míg kezeimet, lassan rásimítottam a fenekére és szorosan magamhoz húztam. Jézusom. El fogok durranni.

- Persze nem állítom, hogy nagy pazarlás lenne, ha nem érinthetnélek itt – vezettem át jobb kezemet combja belső részére – és itt – húztam egyre feljebb a kezemet érzékeny pontjára, ezzel kicsikarva belőle egy még hangosabb nyögést. – De elviselem, ha csak beszélgetni szeretnél.