Ki nem mondott szavaink ✔️

Huszonhárom

Hallgasd mellé: Fred again... - Adore you

Sajnos azt kell mondjam, hogy bármennyire is próbáltam magamnak határokat szabni már ott megdőlt az egész, hogy a nővérem vőlegényéről kezdtem fantáziálni még évekkel ezelőtt. Mint tudjuk, a történet azóta eléggé eldurvult és olyan váratlan irányt vett, amit nem gondoltam volna. 

Sébastiannal egy napja sülve-főve együtt vagyunk és nem igazán moccanunk egymás szájáról. Igaz, ennél több soha nem történt, mégis olyan mintha már rég túl lennénk a szexen, annyira természetes az összhang kettőnk között. 

Úgy döntöttem, hogy még egy napig élvezem a kettőnk kis világát ide bezárva és csak később fogok foglalkozni a bűntudattal, ami tudom, hogy megérdemelten felemészt majd. 

Sébastian felcsúsztatja a kezét a combomra miközben olyan intenzitással csókol, hogy nehezen hiszem el, hogy még nem gyulladtak ki a szobámban lévő lámpák. Ajkát lassan átvezeti a nyakamra majd a kulcscsontomra, ezzel pedig belőlem olyan érzéseket vált ki, hogy kénytelen vagyok hangosan felnyögni. 

- Ne csináld ezt, nem fogok tudni megállni - mondja, miközben tovább folytatja a nyakam kényeztetését. 

Kezei egyre csak feljebb kúsznak közeledve a központom felé, a rajtam lévő leggings második bőrként szolgál, viszont nincs annyira vastag, hogy ne érezzem égető kéznyomait. Egyre erősebben nyomom magam hozzá ezzel kifejezve azt, hogy mire is vágyom igazán. 

- Jézusom, Cami - nyög fel ő is hangosabban a kellettnél és keményen hozzám nyomja magát. 

Hirtelen észbe kapok és rájövök, hogy kezdünk picit túl messzire menni. Az érzés továbbra sem múlik, viszont tudom, hogy nekem kell visszafognom magam, mert neki nem lesz ereje. 

- Huh, - tolom el magamtól finoman - ezt most itt abba kell hagyjuk. 

Séb rám emeli a tekintetét, ami még a csókunk túlfűtöttségéről árulkodik, olyan érzelmeket olvasok ki belőle, amiket nem sokszor láttam eddig még a szemeiben. 

- Igen, igazad van. - mondja és hátra dől az ágyamon és nem túl elegánsan megigazítja árulkodó jelét annak, hogy neki is ugyanolyan jó volt a csókunk, mint nekem. 

Gyorsan felpattanok az ágyról és lerázom magamról a bágyadtság érzését. Kicsit fura Őt így látni az ágyamban. Mindössze egy melegítőnadrág van rajta zoknijával, a felsőtestéről valamilyen csoda folytán lekerült a pólója. Hasizmai felvillannak és újra hívogatni kezdik kezeimet, hogy megérintsem. 

Eszméletlen jó pasi. 

Csak kár, hogy a nővérem vőlegénye. Volt. 

- Ne agyalj annyit, - áll fel ő is és mellém lép - látom, ahogy mozognak a szép fejedben a fogaskerekek. 

Megígértük egymásnak, hogy adunk magunknak egy hétvégét, ami vészesen a vége fele közeledik. Nem agyalunk ez idő alatt, nem emésztjük magunkat, csak vagyunk gondtalanul. 

Tudom, baromi nagy hülyeség, nem csináltam még ilyen nagy baromságot az életem során, de egyszerűen nem tudok lekattanni róla. Főleg így, hogy most itt van velem, teljes valójában. 

- Nem így működik, te is tudod. 

- Úgy működik, ahogy mi akarjuk. Legyen erre a pár napra ilyen egyszerű. 

Nem tudom kikapcsolni az agyamat sajnos. Pörög-forog folyamatosan, Lián rágódok éjszaka, nappal pedig próbálom kiélvezni Sébastiannal töltött perceket. 

- Maradjunk a nem túl erotikus érintéseknél, ennél többre nem képes a lelkiismeretem. - húzom el a számat.

Sébastian mosolyogva bólint egy aprót és újra magához húz egy hosszabb csókra. Sajnos túl jó, túl tökéletes.