Ki nem mondott szavaink ✔️

Ötödik

Haliho!
Most az elején köszönök be és kérek is rögtön elnézést a csúszás miatt. Volt egy elég fontos leadandó munkám, emiatt késtem.
De cserébe egy elég izgi részt hoztam (legalábbis remélem nektek is az lesz:)), Elyas szemszögéből is olvashatjátok most a sztorit.
Ha tetszett és szívesen olvasnátok következő részeket voteoljatok, vagy esetleg kommenteljetek!
Köszönöm, szép napot/estét/mindent Nektek! ❤️🥰
Enyhébb 18+-os jelenetek, illetve trágár beszéd is előfordulhat az új részben. Puxx!

Hallgasd mellé: Gorillaz - She's My Collar (feat. Kali Uchis) 

CAMI

Soha nem voltam az a típusú lány, aki megbánja a tetteit, mindig próbáltam a saját racionalitásomban bízni. A racionalitásomban, ami egy üveg bor és Elyas Loument társaságában a legnagyobb elánnal hagy faképnél. A megbánás azoknak az embereknek való, akik nem tudják minden helyzetben fékezni vágyaikat, akaratukat. Eddig jómagamat pont ezen emberek ellentétének vallottam. De muszáj bevallanom, hogy minden igyekvésem ellenére én is a később megbánó emberek közé tartozom, ezzel újra bizonyítva magamnak, hogy bármennyire is teszek ellene, a vágyaim és a vonzalom engem is sokszor ledönt a lábamról.

Egy (újabb) szenvedéllyel túlfűtött este után ébredek villámlásra és eső illatra. Nem voltam annyira ittas, hogy ne tudnám merre vagyok, miért nincs rajtam semmi és miért fekszik mellettem a francia adonisz – életem eddigi nagy szerelmének a testvére. Hát, így hozta az élet.

Foghatnám a bevedelt vörösborra, a csalódottságra, esetleg a szerelmibánatra, de azzal csak magamat mentegetném. Megérdemlem a magamban folyó vívódást.

Elyas nyugodtan alszik ágyam másik felén, vékony takaróm csak formás lábait takarja, ezzel közszemlére téve, kerek, izmos fenekét. Izmos hát, szexi napbarnított bőr, és a szex illata.

Arcomat óriási ablakomnak döntöm, közben magamra tekerem a kezembe akadó első dolgot. Hűvös szellő simogatja az arcomat és a hideg ablak valamennyire segít lenyugtatni a bennem lévő idegességet.

Mi a szart művelek?

Gondolataim teljes összevisszasággal rohangálnak a fejemben. Mit tegyek most? Felkeltsem? Elküldjem? Minden bizonnyal azt kéne tennem, ugyanis 10 perc múlva hét óra, ami azt jelenti, hogy anyám bő harminc perc múlva már a vendégszoba melletti konyhában fog tevékenykedni, ami miatt lehetetlen, hogy Elyas észrevétlenül oson ki a szobámból, be a sajátjába.

Még csak az hiányozna, hogy valaki meglássa, hogy a szobámból szambázik ki.

Jézusom, nem hiszem el. Megint lefeküdtem vele. Hülyének érzem magam, hogy ilyen könnyen adom magam neki. De amennyire ő kihasznál engem, annyira használom én is Őt a felejtésre. Nincs bennem bűntudat, mert tudom, hogy Elyas szemében valószínűleg Lia dugható kishúga vagyok – igen, ezt ő mondta nekem.

Amit érzek az inkább egy jó adag megbánás, keserűség és undor. Kihasználva érzem magam, de nem Elyas miatt. A saját érzelmeim használnak ki és ígérnek ilyen tettekért cserébe olyan dolgokat, mint például, felejtés, megkönnyebbülés és felszabadulás.

Bármennyire várom az alku érzelmeimre eső részét, nem akar megérkezni. Nincs felszabadultság, jókedv, csak keserűség és egy szánalomra méltóan ugyanúgy sajgó szív. Hát ez van, viselni kell a tetteim következményét, még ha azok a világon legelcseszettebb érzések is.