Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizennégy

Hallgasd mellé: Deepest Night by. Misoltri

CAMI

Ha akarnám sem tudnám megmondani, hogy hány perc telik el a csókunk után csöndben. Halk, keserves sírásom töri meg egyedül a hallgatásunkat.

Szar emberek vagyunk.

Hogy tehettük ezt Liával? Olyan bűntudat tör rám, mint még soha. A kezdeti öröm, hogy Sébastiannak is olyan jó volt a csók, mint nekem a semmibe hull és kőkemény igazsággá formálja magát. Azzá a valósággá, ahol én vagyok a világ legrohadékabb testvére, ahol hagytam, hogy a nővérem vőlegénye kicsókolja belőlem az összes iránta érzett érzelmet és nemcsak, hogy hagytam, hanem akartam is.

Bármennyire is jó érzés ennyi év után kapni tőle valami kis visszaigazolást, egyben olyan borzasztó is.

Nem ilyen körülmények között lenne jó, sajnos nem is lenne rá megfelelő körülmény, maximum egy másik világban, ahol semmi köze a nővéremhez.

- Nem tudom, hogy merre tovább Cami – nézz rám kétségbeesetten.

Még szerencse, hogy én tudom. Bármennyire is fáj és bármennyire is szeretnék önző lenni, nem tehetem meg.

- Én tudom. – lépek közel hozzá. – Haza fogsz menni Liához, elnézést kérsz, hogy olyan ridegen viselkedtél vele és megpróbálsz nem agyalni, oké? – nézek rá mosolyogva a könnyeim között – Ő a mindened Séb, évek óta még csak más nőre sem néztél! – biztatom tovább – Miért pont most kellenék én Neked? Menj, szeresd Őt, vedd feleségül és engedd el ezt a hülyeséget, biztos vagyok benne, hogy valamiféle házasság előtti pánik tombol csak benned.

Séb csak néz rám értetlenül, mintha nem is fogta volna, hogy mit magyarázok Neki. Tudnia kell neki is, hogy bármi is történt most köztünk, ebből soha nem lesz több, mint egy vágyálom.

Nekem már az is csak egy vágyálom volt, hogy egyszer megcsókolom Őt. A legsötétebb vágyálmom és leggonoszabb tettemmé vált az évek során és a mai nappal.

Határozottan letörlöm az arcomról a könnyeket, kifújom a levegőt, majd újra beszívom. Le kell zárnom.

- El kell engednek ezt az egészet. Ne törj össze egy szívnél többet a ma este folyamán, kérlek. – mosolygok rá bíztatóan és bár tudom, hogy nem a legbiztatóbb a szövegemet, de megteszi a hatását.

Ha nem Liát választja nem csak Őt teszi tönkre azzal, hanem engem is, a családomat és Elyast is. Nem létezik olyan, hogy Séb és Cami, csak olyan, hogy Séb és Lia, másesetben csak összetört szívek és gyűlölködő pillantások maradnak.

Csak csöndben figyel, nem tudja, hogy mit mondjon, nem tudja, hogy mit érez. Fogalma sincs, hogy hogyan kell elválasztani a helyes dolgokat attól, hogy egy pillanatnyi gyengeség mit diktál.

- Én...nem tudom mit mondjak. Csak jobban összezavart ez az egész. Összezavarsz. – szánt újra végig a haján és én, mint egy idióta szememmel követem a mozdulatát. – Igazad van, valami pillanatnyi kattanás lehet. Nem is tudom mi ütött belém.

Nem könnyebbülök meg ahogy ezeket mondja. Önző vagyok, igen. De azt reméltem, hogy tényleg miattam és értem történtek azok, amik megtörténtek.

Hát, ha nem is direkt, de a mai napon Sébastian véglegesen összetiporta a szívemet és fogalmam sincs, hogy bárkinek is lesz-e rá elegendő türelme és kitartása a darabjaimból egy jól működő egészet alkotni újra.

***

Lassan négy napja ki sem mozdulok a lakásomból. Üzenetek ezrei várnak a telefonomon miután beteget jelentettem munkámban négy napja, a Sébastiannal történt éjszaka után.