Ki nem mondott szavaink ✔️

Tizenhatodik

Hallgasd mellé: Albert Hammond - It Never Rains in Southern California

CAMI

Az ágyamban ébredek, pedig teljesen biztos vagyok benne, hogy éjszaka a kanapén aludtam el Elyas karjaimban.

Oké, tudom, hogy mit gondolsz. Egy ribanc vagyok.

Abszolút, nem tudom cáfolni, nincs mentségem és nem is tudok semmit az ellen felhozni, hogy miért csinálok folyamatosan hülyeségeket. El vagyok cseszve és össze vagyok zavarodva. Nem érdemlem meg, hogy Elyas ilyen jól bánjon velem.

Jézusom, még levest is csinált nekem.

Jobb oldalamra fordulok az ágyban és kibámulok picike szobám rozoga ablakán. Felemészt ez a rohadt bűntudat, mind Lia miatt és Elyas miatt is, hányingerem van mikor arra gondolok, hogy Sébastiannal mit tettünk.

Ösztönösen a telefonom után nyúlok és rákoppintok a képernyőre.

11:40, jó sokáig aludtam. Az idő alatt meglátom az értesítő sávot és felvillan az a név, aki miatt nem is kevés fejtörésben van részem évek óta.

Sébastian: Hogy vagy? Elyas ott van még? 20:36

Sébastian: Holnap viszek kaját, pihenj. 20:38

Sébastian: Minden oké? Visszamenjek? 23:19

Aztán ma reggeli üzenetek szintén Sébastiantól:

Sébastian: Jó reggelt, hogy vagy?20 perc múlva ott vagyok, viszek egy kis gyümölcsöt meg pár cuccot még. 11:34

A szívem hevesebben kezd el dobogni, amíg meg nem hallom a konyhában lévő motoszkálást. Még itt van Elyas? Lassan kikászálódok az ágyból és kilesek az ajtón, hogy mit látok.

Elyas az étkezőasztalnál ül és fülhallgatóval a fülében nézi a laptopját. Biztos valami megbeszélése van. Sébastian nem jöhet ide amíg itt van, kiverné a kínos mércémet és közben olyan rohadt kellemetlen lenne a helyzet, hogy biztos elhánynám magam szégyenemben.

Kapkodva nyúlok a telefonomért és írom rögtön az üzenetet Sébastiannak.

Camillea: Ne gyere légyszi, Elyas még itt van. 11:37

Elküldöm Sébnek rögtön az üzenetet és úgy figyelem a telefont, mint egy őrült. Felhívjam? Hogy semmi esetre se jöjjön ide.

Nem akarom, hogy a mostaninál is kínosabb helyzet alakuljon ki. Még belegondolni is rossz, hogy milyen lenne, ha itt találkoznának.

Gyorsan beszaladok a szobámból nyíló kis fürdőbe és Sébastian kezdem el hívni, a harmadik csöngésre fel is veszi a telefont és egyhangúan szól bele.

-        Láttam, amit írtál, csak vezetek és nem tudok válaszolni. – jegyzi meg idegesen, köszönés nélkül.

-        Uh..oké. Köszi, meg a kaját is...amit hozni akartál. – mondom neki kínosan és próbálom minél rövidebbre zárni a beszélgetést.

Sébastian egy jó 15 másodpercig nem is szólal meg, majd végül nagy sóhaj kíséretében felteszi azt a kérdést, amit nem szabadna, hogy ilyen nehezen kérdezzen meg.

-        Ott aludt? Veled? – kérdezi és közben hallom a hangján a minimális reményt, amit a nemleges válaszom iránt táplál.

Én megköszörülöm a torkomat és csukott szemmel dőlök neki az ajtómnak. Annyira kínos, jézusom. Soha nem éreztem még ennyire szarul magam azért, mert az igazat kell mondanom. Legrosszabb eseten elkönyvel egy ribancnak és soha többé rám se bír nézni.