Ki nem mondott szavaink ✔️

Huszonegy

Hallgasd mellé: Down on Life - Elliphant

CAMI 

Két hete történt, hogy azt a bizonyos üzenetet kaptam Elyastól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett nagyon rosszul és még csak hibáztatni sem tudom érte. Megértem, hogy dühös rám, viszont a hangnemet, amit mostanában gyakorol felém még picit sem tudom megérteni. Értem, hogy indulatos és értem, hogy mérges, de miért kell ilyen undorítóan, lekezelően viselkedni a másikkal? De úgy látszik neki ez a stílusa.

Sébastian még két napig maradt nálam, azóta pedig az egyik barátjánál húzza meg magát. Jobbnak láttuk mindketten, ha tartunk egy kis távolságot egymástól, mert tudjuk, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, hogy össze vagyunk zárva.

Azóta, hogy egyik sráccal sem beszélek valamennyire lenyugodtak a kedélyek. Azt leszámítva, hogy Lia teljesen kiborult. Kimaradt nála a gyászidőszak és azt látom, hogy két hete folyamatosan csak bulizni jár a barátnőivel. Nekem nem mondott semmit, de a szüleimtől tudom, hogy eléggé kicsinálta a dolog. Az esküvővel kapcsolatos dolgokról nem tudok semmit. Nem tudom, hogy lemondták-e vagy egyáltalán, hogy beszélnek-e egymással Sébastiannal. Szemétség, hogy nem érdeklődöm Lia iránt, de egyszerűen nem megy, nem tudom úgy megkérdezni tőle, hogy jól van-e, hogy épp ne arra gondolnék miattam történik az egész.

Astriddal éppen az egyik belvárosibb kávézóban ülünk, ami viszonylag csendes és tudunk készülni a vizsgákra. Nehezen tudunk mindketten otthon tanulni, így eldöntöttük, hogy beülünk meginni valamit és közben pedig megpróbálunk tanulni. Astrid nem éppen jó kedvű, kicsit morcosnak tűnik, habár megértem, mert rettentő nehéz időszak áll előttünk. Rengeteg tanulnivalóval fűszerezve.

- Úgy utálom ezt az egészet - suttogja - a gyökér bátyámtól semmit nem lehet otthon csinálni. Kikészít Cami, érted?

- Mit csinált már megint? - kérdezem nevetve.

- Képtelen úgy élni, mint egy normális 25 éves. Mint egy kisgyerek, semmi igényesség nincs benne.

Augustus Van Der Leevennel mindössze egyszer találkoztam. Kimért és nagyon arrogáns. Az a fajta embernek tűnik, aki legalább háromszor meggondolja, hogy mit mondjon és valahogy mindig jól tud kijönni a dolgaiból. Emellett viszont, ami benne és Astridban is megvan az a sikkes elegancia. Ha egy szakadt pólót viselne az a srác akkor is úgy nézne ki, mint egy modell. Akárcsak a húga.

- A bátyád nagyon jó pasi, lehet el kéne rajta gondolkodnom, hogy összejövök vele - merengek mosolyogva.

Astrid undorodva néz rám és oldalra dönti a fejét. Majd megrázza.

- A bátyám egy ősbunkó farok, mind az 100 lány, aki vele kikezdett összesen valószínűleg, ha 13-as IQ-val rendelkeznek, akkor sokat mondok.

Halkan felnevetek és a fejemet reflexből a kávézó bejáratához fordítom. Valami odavonzza a tekintetemet és egy fél másodperc múlva ki is derül, hogy ki az, aki miatt a fejem automatikisan odafordult.

Elyas, teljes valójában. Egy hölggyel. A hölgy derekán pedig Elyas keze és mosolyognak egymásra.

Blőe. Hányinger.

Fejemet gyorsan elkapom róluk és próbálok olyan pozíciót felvenni, amiben nem lát engem, a fejemet két tankönyvnek a felemelésével próbálom eltakarni, ami kívülről elég bénán nézhet ki.

- Mit csinálsz? - kérdezi Astrid.

- Nem megyünk át máshova? - kérdezem kérdését figyelmen kívül hagyva.