D#*j meg autószerelő - BEFEJEZETT

Part 38. - Kórházi este.

- Apa, tényleg jól vagyok, nem kell orvoshoz vinned. – Próbáltam nyugtatni édesapámat, aki látogatóba jött hozzám.

- Anna, lehet, hogy eltört a csuklód, legalább engedd meg hogy elvigyelek az orvoshoz és egy röntgent csináltassak róla. Anyád megöl, ha megtudja, hogy fáj valamid én meg nem vittelek a dokihoz.

- Ígérem jól vagyok, csak egy kicsit beütöttem. Nyugi apu rendben leszek. Majd beveszek egy fájdalomcsillapítót és kutya bajom sem lesz holnapra.

- Ahogy akarod, de mondom, szívesen elviszlek.

- Nem kell, inkább mesélj mi újság otthon veletek anyuval?

- Remekül megvagyunk, anyád hiányol, valamikor haza jöhetnél.

- Valamikor megyek igérem és akkor főzhet is nekem valami finomat. – Mosolyogtam.

- És ami a legjobb, beiratkoztunk tánc oktatásra. Képzelj csak el, engem táncolni.

- Azt a mindenit, nagyon menők vagytok. És hogy megy?

- Eddig három órán voltunk, de szuper volt, anyád is nagyon élvezte.

- Ennek nagyon örülök, hogy ennyire jól megvagytok. – Csak mosolyogtam apámra, nagyon boldoggá tett, hogy a nyugdíjas évek nem tették őket tönkre lelkileg és szellemileg. Tetszik, hogy elmennek táncolnak, és élvezik az életet. Imádom őket.

Sokáig nálam maradt még, sokat nevettünk, nosztalgiáztunk, régi szép emlékekről beszélgettünk.

- Add át ezt a puszit anyának és mond meg neki, hogy nagyon szeretem. Valamikor hazamegyek, amint lesz időm.

- Rendben van kislányom, vigyázz magadra, és ha nagyon fájni fog a kezed szólj és elviszlek az orvoshoz.

- Jólvan apu ígérem, ha nagyon fáj azonnal szólni fogok.

- Rendben van. Jó legyél. Szia Kincsem.

- Szia apu, vigyázz magadra hazafelé.

Miután elmentem bevettem vagy három fájdalom csillapító gyógyszert is de egyik sem hatott. Annyira fájt a csuklóm, hogy majd összeszartam magam. Tudtam, ha nem javul, dolgozni sem tudok majd.
Ahogy telt az idő, este lett, de a helyzet változatlan volt. A kezem a kétszeresére dagadt és már mozgatni sem bírtam.
Fasza bazdmeg.
Vasárnap este csak ügyelet van mindenhol. Mire végzek már reggel lesz, mehetek dolgozni és semmit sem aludtam. Nem volt más választásom.
Hívtam egy taxit és a legközelebbi kórházhoz kértem a fuvart.  A biztonság kedvéért vittem magammal inni és ennivalót. Kitudja meddig kell ott dekkolnom.

- Ezt töltse ki és utána foglaljon helyet, az Doktor Úr majd szólítani fogja.

- Köszönöm szépen.

Miután elintéztem a szükséges papírokat és leadtam az adataimat helyet foglaltam az egyik sarokban. A váróteremben még négyen voltak előttem.
Sosem fogok itt végezni.
Felhívtam a főnökömet, jobb, ha beszélek vele, tudja mi történt, így holnapra szabadnapot kaptam tőle. Teljesen megértette a helyzetet és mondta, hogy pihenjek sokat. Ha akarok még akár egész héten otthon is maradhatok.
De remélem arra azért nem kerül sor.  Imádtam a főnökömet. Végtelenül kedves és rendes ember volt.

Már késő volt így Ninának smst írtam, hogy holnap nem megyek. Azonnal jött a válasz, hogy rendben van bármi segítség kell azonnal szóljak.
Nem nagyon haladt a sor.
Még két ember várakozott előttem plusz, azaz ember, aki bent volt, úgyhogy összesen három.
A telefonomat nyomkodtam, nem volt semmi más elfoglaltságom.
Váltottam pár szót Claudiával is, rögtön felajánlotta, hogy bejön ide hozzám szórakoztatni, de azt nem akartam. Legyenek csak együtt Trevorral.
Ettem egy kis kekszet, ittam egy kis vizet és vártam.

Hajnali fél egy volt. Jól esett volna egy kis kávé, kár, hogy azt nem hoztam magammal. Elkezdtem aprót keresni a pénztárcámban.
Ahogy kutattam a táskámban valaki megállt előttem.

- Szia Anna.

Felnéztem és nem akartam hinni a szememnek.

-Mark. Szia. Te... Te mit keresel itt?

- Édesanyámnál voltam bent, ő ápolónőként dolgozik, ebben a kórházban. Te mit keresel itt?

- Öhm, elcsúsztam otthon a konyha kövön, ráestem a kezemre és nagyon fáj a csuklóm, nem akartam kórházba jönni, de annyira fáj már hogy nem bírom.

-Oh, sajnálom, remélem mihamarabb ellátnak és kapsz valami erős fájdalomcsillapítót.

- Igen, én is remélem. – A padlót bámultam.

- Figyelj Anna – Leült mellém – Én bocsánatot szeretnék kéri tőled. Mindenért. Nem volt szép ahogy bántam veled az meg pláne nem volt szép, hogy meg is ütöttelek. Néha teljesen elveszíteni a fejem és akkor olyan dolgokat csinálok, amik borzalmasak. Tudom egykor fontosak voltunk egymás számára és hogy ez már elmúlt, de akartam, hogy tudd, sajnálom és bocsánatot kérek mindenért.

- Mark, köszönöm, hogy ezt elmondtad. Ami volt, elmúlt, ami történt megtörtént, már változtatni nem tudunk rajta, de értékelem a bocsánatkérésedet.

- Anna te mindig is egy remek ember voltál. Jobbat érdemelsz nálam.

- Oh nem mondod? Képzeld már rájöttem. – Nevettünk mindketten.

- És csak hogy tudd új életet kezdek. Kiléptem a munkahelyről.

- Micsoda? Komolyan beszélsz? Mit fogsz csinálni?

- Elköltözöm. Hogy pontosabb legyek egy másik országba.

- Micsoda? Hova mész? – Csodálkoztam.

- Dániába. Ott lakik anya testvére és a családja, nagyon jóban vagyunk és a férjének az asztalos műhelyében fogok dolgozni. Tudom nem autószerelő, de ez is megteszi. Ráadásul ott vannak az unokatesóim is, akiket imádok. Új élet új remények.

- Szívből kívánom, hogy sikerüljön minden kint. Azért majd egyszer dobj egy üzit, hogy megy a sorsod. – Mosolyogtam.

- Úgy lesz.

Kicsit még beszélgettünk, mesélt pár dolgot Dániáról, az ottani családjáról és még párszor bocsánatot kért a múltunk miatt.
Láttam rajta, hogy fáradt, így mondtam, hogy induljon haza nyugodtan.

- Akkor holnaptól, azaz már mai naptól nem is dolgozol?

- Nem, már nem. Úgyhogy vigyázz magadra, és ne legyél ennyire béna.

- Na jó, kopj le, szia. Te is vigyázz magadra. Sok sikert Dániában.

- Szia bébi. A régi szép emlékek emlékére.

- Tűnés innen.

Adtunk egy arcra puszit egymásnak, megölelt és elment.
Egy szar fejezet valamennyire boldog befejezése.
Szép.

A hangosbemondóból az én nevem visszhangzott.
Ez végre nekem szólt.
Hajnali fél három.
Hm.
Nem siették el a vizsgálatot.