D#*j meg autószerelő - BEFEJEZETT

Part 37. - Béna vagy Anna.

Vasárnap reggel mosollyal az arcomon ébredtem.
Másnapos mosollyal. 
Tegnap szuper volt Claudia születésnapja, örültem, hogy bulizhattam egy kicsit és megpróbáltam elfelejteni minden gondomat. Ez majdnem sikerült. Fél siker. Hurrá. 
A telefonom rezegni kezdett.
Csoportos videó chat a csajokkal.
Clau, Vicky, Nina és én voltunk benne.

- Másnapos jóreggelt mindenkinek. – Köszönt Nina.

- Sziasztok. – Mondta Vicky majd és is csatlakoztam.

- Szép reggelt mindenkinek.

- Mocsok szarul vagyok csajok, annyit ittam, hogy szerintem holnapra szabadnapot veszek ki, mert így nem fogok tudni dolgozni. – Nevetett Clau.

- Én már picit jobban vagyok, de a fejem még fáj egy kicsit. – Mondtam.

- Ah szerintem ma gyógyszereken és húslevesen fogok élni.

- Én is. De csajok, nagy hírem van, mindenki kussoljon. – Kezdte Clau.

- Na mesélj mi történt.

- Trevor és én együtt vagyunk.

- Micsoda?

- Hogy mondod?

- Ez komoly?

- Tegnap összejöttünk, majd meglátjuk mi lesz belőle.

- Gratulálok ribi, sok boldogságot nektek. - Gratuláltam.

- Én is örülök nektek csajszi, csak ügyesen azzal a szépfiúval. - Mondta Nina.

Még vagy fél órát videó chateltünk a csajokkal, Clau elmesélte, hogy jött össze Trevorral, Nina is mesélt, hogy mikről dumált Gabebel, aztán letettük.
Örültem a barátnőim boldogságának. Az, hogy az én életem egy rakás szar volt, az övéknek még tudtam örülni.
Éhes lettem így elkezdtem főzni.
Vicky adta az ötletet így én is húslevest készítettem, tudtam, hogy az mindig segít, hogy ha rosszul érzem magam.
Ahogy főzőcskéztem elindítottam egy Spotify eljátszási listát is.
Ahogy vágtam a zöldségeket nagyon átéreztem a zenét. Póló és bugyi volt rajtam. Ez volt a kedvenc otthoni viseletem.

Nem hittem a fülemnek amikor elindult a következő szám a listán.
Bruno Mars – Leave the Door Open.
Legutóbb mikor ezt a számot hallgattam, rámásztam Leonra. Picsába, ez kínos.
Leszartam az emlékeket és elkezdtem önfeledten táncolni a konyha közepén.
A zene annyira üvöltött, hogy ha szólt volna a csengő, azt sem hallottam volna meg.
Hirtelen minden gondom el szállt.
Énekeltem, üvöltöttem a zenék szövegeit, nagyon élveztem ezt az állapotott.
Úgy éreztem, hogy verhetetlen vagyok, mintha semmi sem állna az utamba.
Tévedtem.
Az örömködésem pillanatát a csengő szakította félbe, amit valahogy mégis meghallottam. Hirtelen megfordultam, és a kezemmel levertem egy vízzel teli tálat. Ahogy próbáltam elkapni hatalmasat estem a konyha kövön.

- Basszaaaameg! – Üvöltöttem, annyira fájt a csuklóm és a térdem.