D#*j meg autószerelő - BEFEJEZETT

Part 30. - Ribanc vagy!

Végérvényesen is egy ribancnak éreztem magam.
Dugtam Leonnal de közben még vannak erős érzelmeim Mark iránt, de közben meg Leont kívánom baszottul.
Mikor lettem ekkora ribanc?

Munka végén örültem hogy végre elindulhatok haza. Másra sem vágytam, mint hogy haza érjék, engedjek magamnak egy teli kád forró vizet, belekúrjak valami szaros fürdősót és lazítsak.
Bezártam az éttermet, elköszöntem Ninától és a lift felé indultam.
Éppen majdnem beszáltam már mikor a nevemet kiáltotta valaki.

- Anna, kérlek várjál, ne menj el.

Megfordultam és láttam hogy Lydia az. A vezetőség asszisztense.

- Lydia szia, mit tehetek érted? - Kérdeztem.

- Anna, kérlek gyere be velem az irodába, Nicolas hívat téged.

- Nicolas? Valami baj van?

- Csak gyere velem.

Követtem Lydiát az irodáig, majd bekopogtam a hatalmas fa ajtón.

- Jöjjön be. - Hallatszott ki a mély hang.

Benyitottam és a szívemhez kaptam. Ott ült bent az a két ember akiket a legjobban el akartam kerülni a mai napon.
Mikor beljebb mentem észrevettem hogy mintkettőnek véres a ruhája és az arca.
Basszameg.
Alig kaptam levegőt.

- Anna kérlek ülj le. - Mondta Nicolas, aki a cég másod alvezetője volt. Kedves, rendes embernek tartottam, nem az a tipikus bunkó főnök volt, aki állandóan kiabál és parasztul viselkedik az alkalmazotakkal.

- Mi történt? - Kérdeztem a kelleténél kicsit hangosabban.

- Anna, azért kértem hogy gyere be mert, mint azt láthatod ez a két fiatal ember összeverekedett. Úgy értesültem hogy miattad, vagyos egy érdekes szerelmi háromszög miatt.

- Micsoda? - Mostmár végképp alig kaptam levegőt. A félelmem beigazolódott és egymásnak estek a műhelyben.

- Mivel mind a hárman jól dolgoztok és sosincs rátok panasz kérlek titeket, most itt beszéljétek meg ezt az egészet. Mark kérlek kezd el, mi történt a műhelyben és ne hazudj vagy kreáld át a történteket.

Mark arca komor volt. Egy ruhadarabot tartott az orrához ami vérzett. A szívem a torkomban dobogott ezerrel. Végül megtörte a csendet.

- Anna és én egy pár vagyunk. Vagyis mostmár csak voltunk. Pár nappal ezelőtt megcsaltam, ez kiderült, így szakított velem.

- Értem. És miért verekedtél össze Leonnal? - Kérdezte Nicolas.

- A tudomásomra jutott hogy rámászott Annára. Leon árulta el neki hogy megcsaltam és kapva kapott az alkalmon ez a rohadék hogy bemásszon az ágyába és megdugja.

A lélegzetem is elakadt. Tudja hogy együtt voltam
Leonnal.
A kurva életbe. Azt hittem elájulok.

- Mark kérlek beszélj szépen, és folytasd.

- Leon azt akarta hogy szétmenjünk, ezért bevertem a pofáját. Nem elég hogy elárult Annának de még meg is baszta, majd miután ez megtörtént még tette nekem a megjegyzéseket a műhelyben.

- Mark, utoljára szólok, beszélj illendően. - Utasította Nicolas. - Hát fiúk, ez egy szar helyzet hogy őszinte legyek. De ami a legbiztosabb, nem akarok mégegyszer ilyet, hogy összebalhéztok és verekedni kezdtek. A sebeitek láttán úgy vélem nem kíméltétek a másikat kicsit sem. Megértem a köztetek lévő feszültséget, hiszen egy csinos hölgyről van szó de ezt nem a munkahelyen kell elintézni. Anna van valami mondandód? - Nézett rám Nicolas, de nem tudtam megszólalni.

Éreztem magamon a két fiú tekintetét is de egyszerűen lefagytam, végül nagy nehezen sikerült kinyögnöm valamit.

- Elnézést kérek Nicolas a fiúk viselkedése miatt. Féltem hogy ez lesz, hogy egymásnak fognak esni, és tessék be is következett. Az hogy miattam verekedtek borzalmas dolog. - Mark felé fordultam és folytattam. - Mark, megcsaltál engem és igen Leon mondta el. Lefeküdtem vele, az éjszakát nálam töltötte, átjött hozzám és berúgtunk. Erre nincs mentségem de ha nagyon őszinte akarok lenni nem is akarok mentegetőzni azért amit tettem.
Bíztam benned de te az első csajnak odaadtad magad miközben velem jártál. Hittem benned de ez van, nem vetted komolyan az egészet, ezért szakítottam veled. Az érzéseim nem változtak irántad mert nem így működik hogy hétfőn még szeretsz valakit, de kedden már nem. Még mindig azt gondolom rólad amit eddig, hiszen nagyon mélyen megérintett a kapcsolatunk és az amit az elején tettél értem.
És Leon - ránéztem - Borzasztóan édes srác vagy számomra. De ez hogy összevesztek rajtam nevetséges. Nem akarok több hisztit és vitát így a legjobb az lesz ha mind a hárman béken hagyjuk egymást. Dolgozunk szépen nyugodtan tovább de csak ennyi.

Ránéztem Nicolasra jelezve hogy részemről ennyi volt a beszélgetés.
A két fiú némán bámulta a padlót.

- Köszönöm Anna, értem amit mondasz és teljesen egyetértek veled. Mark, Leon akkor ez eldölt. Úgy lesz ahogy Anna mondta. Remélem részletekről is rendben van így a dolog. - Nem válaszoltak semmit.

- Hallgatás, bele egyezés. Most menjetek dolgozni, Anna neked meg jó pihenést délutánra, úgy látom te mára már vegeztél a munkával.

- Köszönöm Nicolas, és mégegyszer elnézest kérek a történtek miatt.

- Ne viccelj Anna, tudom hogy te egy nagyon rendes ember vagy. Néha történnek ilyen dolgok, de minden helyre hozható úgy vélem.

Mindhárman egyszerre álltunk fel az asztaltól és az ajtó fele indultunk.
Én mentem ki elsőnek de nem vártam meg a fiúkat, gyors léptekkel a lift felé indultam.
Mark és Leon mögöttem voltak, pár lépéssel lemaradva, egymás mellet csendben, kullogva haladtak.
A lifthez picit balra kellet kanyarodni a folyosón. Szerencsémre láttam hogy a lift az emeleten van, gyorsan megnyomtam a gombot, kinyílt az ajtó és beszálltam.
Az ajtó elkezdett becsukódni, ekkor megjelent a két fiú, de nem vártam meg őket.
A szemükbe néztem, éreztem hogy könnyek gyűlnek a szemem sarkában, majd az ajtó teljesen becsukódott.
Sírni kezdtem.
Már szinte zokogás volt.
Leadtam a kulcsot, kiszaladtam az épületből és meg sem álltam hazáig.