Egy banda, Egy szerelem

Csak barátok....

Július van. Sokat gondolkoztam a munkámmal kapcsolatosan és hát döntöttem. Felmondok és keresek másik irodát. Párnapon belül találtam a városba van nem kell be menni csak 1 hónapba egyszer ami elég jó. Be adtam az önéletrajzom s másnap küldtek egy email-t hogy szívesen fogadnak holnap után fel vesznek. Ilyen gyorsan még nem történt semmi az életembe. De rájöttem valamire Ethan-el nagyon eltávolodtunk egymástól. Egyik nap elmentem Vic-hez kicsit kávézgatni beszélgetni.

-Na és hogy vagytok Ethan-el? - kérdezi Vic

-Hát nagyon eltávolodtunk egymástól és őszintén nem nagyon tudom hogy mi legyen - mondtam el az igazságot

-Figyelj csajszi tedd azt ami helyes, ha azt érzed hogy nem megy akkor hagyd majd jön másik

-Nem tudom mi lenne jó. Ha szakítanák vele akkor is lenne valaki aki tetszik de..

-Na ki az?

-Damiano de nem lenne szép ha szakítás után rögtön lenne valakim

-Doni ha szakítasz Ethan-el és utána össze jössz Damiano-val nem lesz semmi da ha úgy érzed nem helyes akkor azt teszed amit akarsz

-Hát nem tudom majd át gondolom de most megyek köszi a kávét és a beszélgetést meg persze a segítséget

-Nincs mit ha bármi van hívj és segítek - ölelt meg Vic

-Úgy lesz

Elköszöntünk egymástól majd be ültem a kocsiba és haza indultam. Otthon várt Ethan mikor be léptem az ajtón látta hogy nem vagyok valami jól.

-Doni mi a baj? - ölelt meg Ethan

-Én nem tudom mi van köztünk de jobb lenne ha... - vágott bele a szavamba

-Csak barátok lennénk

-Igen

-Én is mondani akartam hogy ez nem működik köztünk. Nagyon sajnálom mert sokan mondták hogy szépek vagyunk együtt de nem megy - mondta teljes komolysággal

-Én is ezt gondolom. Akkor barátok örökre?

-Örökre és tudd ha valami van én mindig segítek

-Rendben, de össze pakolok és inkább haza költözök

-Segíthetek? - kérdezte

-Persze gyere

Be mentünk a szobába és össze pakoltuk a ruháimat és sminkeimet.

-És most hogy barátok vagyunk van valaki aki tetszik? - dőlt a komódnak Ethan

-Hát amm van de szerintem sejtheted ki az - néztem rá

-Nem nem tudom

-Akkor mindegy majd elmondom most inkább pakoljunk

Összepakoltunk még egyszer utoljára vissza néztem a szobára és össze gyűlt az ottani emlékek hegye. Ethan segített be pakolni a kocsiba majd egy utolsó puszira  még vissza mentem hozzá.

-Vigyázz az úton

-Rendben

Vissza értem a kis panel lakásomhoz de valami furcsa le van zárva. A szomszéd panel udvarán kint volt egy kb velem egyidős lány és ő mondta hogy ezt a panelt le fogják bontani és mindenkinek ki kellet költözni. Remek most hova a faszomba menjek. Kevés gondolkozás után Vic maradt akihez tudok menni, igy fel hívtam és elmondtam mi a baj persze igent mondott igy elindultam Vic-hez.

-Na hogy lett végül? - kérdezs ködött miközben ki vette az egyik bőröndömet

-Hát végül csak barátok - mondtam neki majd egy határozott mozdulattal le csaptam a csomagtartó tetejét

-És össze jössz Damiano-val vagy még vársz?

-Még várok most egy kis ideig szeretnék a munkámra koncentrálni mert új helyen vagyok - raktam be a bőröndömet a szobába

-Na hogy lehet - lepődött meg

-Meg untam azt hogy folyamatos rabszolga munkába vagyok és felmondtam majd felvettek egy másik gazdasági irodába.

-Na akkor sok sikert és reméljük itt nem lesznek köcsögök

-Én is nagyon remélem

Ki pakoltam a bőröndből a szekrénybe majd neki kezdtem a munkának. Érdekes itt könnyebb a papír munka mit az előző munka helyemen. Nagyon sokáig dolgoztam egyszer azt vettem észre hogy sötét van igy kimentem meg nézni Vic egybe van-e még. Szerencsére nem rabolták el éppen ette a kis müzliét mellete pedig a kis kutyája feküdt. Mivel nekem háttal ült úgy gondoltam meg ijesztem igy mögé mentem majd be ijesztettem.

-Jézusom Donatella meg ijedtem - fordult meg

-Bocsi 

-Semmi baj szerencséd hogy nem borult ki a müzlim mert akkor mérges lettem volna mert éhes vagyok és nincs itthon semmi csak müzli

-Akkor holnap elmegyünk a boltba

-Ez jó ötlet 

Én is ettem egy kis müzlit majd lefeküdtünk aludni. Reggel kaptam egy telefon hívást hogy menjek ki pakolni a házamból. Pár ruha meg az ágyam maradt mert a többi nem az enyém hanem eleve ott voltak. Az ágyat lapokra szedtük igy könnyebben be fért a kocsiba majd utána elmentünk be vásárolni. Haza értünk ki pakoltunk és elkezdtem válogatni a cuccaim között de Vic talált egy régi szeretett dolgot.

-Ne mond hogy ez még mindig meg van - kiabált Vic a konyhából

-Mi?.. Ja igen meg tartottam még jó a lábamra

-Miért tartottad meg? - nevetett Vic

-Mert gondoltam jó lesz valamire és nem kell ki dobni mert marad

A mai napunk csak pakolásból állt ki de találtunk rengeteg emléket például az első közös képünket ami egy polaroid kép de még Vic-nek is meg van. És az említett dolog az egy fényes műbőr magassarkú csizma ami térdig ér és kb 10 centis a sarka és az én 170 centimmel lehet fel fogom venni ha itt lesz az idő és 180 centi leszek. Ezt a csizmát még Vic adta szülinapomra viccből de én meg tartottam. Rajtam és Vic-en kívül senki nem tudja hogy van ilyen csizmám de nem is baj. Egyéb ként vannak még ilyen cipőim és nagyon szeretem őket. Mikor végeztünk ki vittünk minden olyan dolgot a garázsba ami nem kell majd vissza mentünk a házba letusoltunk majd úgy döntöttünk hogy felbontunk egy üveg bort majd ki választottunk egy filmet és meg néztük. El fogyott a bor a filmnek is vége mi pedig régen húzzuk a szunyát.