Egy banda, Egy szerelem

"szakítottak" (18+)

Május. 12

Damiano szemszöge

Nemsokára itt van Donatella születésnapja és az eljegyzés időpontja is. Mostanában nem sokat találkozunk ugyan is nekünk sok koncertük van, ő pedig már 1 hete be jár az irodába dolgozni. Igy nagyon nem szoktunk beszélgetni, hiába össze költöztünk. Ő egésznap az irodában, én pedig egésznap a színpadon. És ami a legrosszab, hogy olyan cikkek jelennek meg rólunk ami nem igaz. Mint például "szakított a híres zenész a barátnőjével" "a híres olasz zenész barátnője szakított a sráccal" és stb. Többször is hívtuk a sajtót, hogy nem szakítottunk mindem rendbe a kapcsolatunkkal csak mindketten dolgozunk, ezért nem látnak minket együtt.

Donatella szemszöge

Őszintén hiányoznak a Damianoval közös programok. Az iroda és a koncert teljesen elhúzott minket egymástól. És a cikkek is az agyamra mennek. Ma már a 3. újságot látom amiben benne vagyunk a "szakítottak" címmel. Alig vártam hogy haza érjek, mert már a fejem is megfájdult ettől sok hazug cikktől. Gyorsan csináltam magamnak egy kis sajtos tésztát amit egy film társaságában megettem. Vettem egy forró fürdőt, s fel vettem az egyik sejem rövid nadrágos pizsamámat.

Damiano szemszöge

Úton haza felé meg álltam egy virág árusnál, egy csokor rózsára ugyan is ma végre tölthetünk egy kis időtt ketten. Be álltam a garázsba s be nyitottam. Látszólag még nem aludt.  Finom levendula illat járta be a házat, ami azt jelentette hogy már lezuhanyzott. Kicsit beljebb mentem, s láttam, hogy a kanapén feküdt és filmezett.

-Doni - szóltam neki finoman

-Mikor jöttél? - ült fel a kanapén

-Most jöttem, ezt pedig neked hoztam szívem - nyújtottam át a csokrot

-Ahh, köszönöm - vette el, s megcsókolt

Bele rakta egy vázába, vissza jött megint kaptam egy csókot, de éreztem, hogy ez nem egy átlagos csók. Felvettem az ölebe s neki toltam a falnak, a nyakát kezdtem el csókolgatni. Be mentünk a szobába ledobta az ágyra, s felé másztam. Szó szerint le tépte rólam az inget. Én szépen lassan vettem le róla a sejem pizsamát. A kis piros zacskó már ott volt a kezembe, de Donatellának rá kellett segíteni. Igy szépen lassan lehajolt éa végezte a dolgát. Mikor már végzett ráhúztam s elkezdtem mozogni.

Donatella szemszöge

Bele markoltam a takaróba, közbem pedig nem tudtam abba hagyni a nyögést. Végre, ezt a pillanatot vártam, mikod magamba tudhatom Damianot. Elmentünk. Meztelenül feküdtünk az ágyba, egymást melegítve.

-Képzeld, feljebb kerültem a munkámba - dicsekedtem

-Ügyes vagy kincsem. Jut eszembe, mit kérsz születésnapodra? - simitott végig a testemen

-Semmit, csak a barátaimmal egy tökéletes éjszakát. - válaszoltam

Damiano szemszöge

Itt már tudtam, hogy még a szülinapja előtt kérem meg a kezét. De ezelőtt még ott a neheze. Az édesapjától elkérni.