Egy banda, Egy szerelem

"Mikor meg jelentél az életembe"

Május.15.

Damiano szemszöge

Hihetetlenül izgatott vagyok ugyan is ma lesz az a nap mikor felhúzhatom Donatella ujjára a gyűrűt. Direkt nem akartam étterembe menni, ezért nálam fogunk vacsorázni, aztán pedig a csoda pillanat. Már beszéltem az édesapjával, s hála az istennek áldását adta ránk. 

Próbálok valami finom és ehető kaját össze dobni. Csak egy kis plusz dolog, hogy igent mondjon. Ha rendelek az olyan béna, így egésznap a konyha rabja vagyok. Mikor már a harmadik adag vöröshagymát égettem oda felvettem a telefonom s tárcsáztam édesanyám számát.

-Szia anya - köszöntem 

-Szia Damiano, mi a baj? -kérdezte

- Át tudsz jönni segíteni?

-Miért?

-Próbáltam főzni de nem jártam sikerrel - vakartam meg a tarkóm

-Jaaaj kisfiam, megyek segítek

-Köszi anya

Leraktam a telefont, s mindent elmosogattam, mert hát 3 edényt koszoltam össze. Anya nem sokkal később már itt is volt, persze elmondtam neki mi volt a baj és hát csak röhögött rajtam. Nem is vártam másik reakciót. Az ő segítségével gyorsabban haladtunk, és persze minden finomabb lesz. De, én is segítettem tehát az én kezem munkája is benne van. Lassan de biztosan kész lettünk, anya elment én pedig a zuhanyzóba vettem az utam. Fehér inget, fekete nadrággal vettem fel, a hajamat pedig felkötöttem.

Donatella szemszöge

Ma este Damianohoz megyek vacsorára, igy eljezdtem készülődni. Az újonnan vásárolt csillogós ruhámat vettem fel, egy egyszerű fehér magassarkúval. A sminkem arany és fehér lett, s egy túsvonalat is húztam a számra pedig szájfény került. Mikor végleg kész voltam felkaptam a kocsi kulcsot s elindultam.

Mikor ida értem Damiano már az ajtóba várt rám. Egy csókkal köszöntöttem majd be mentünk. Már az elő szobából láttam a gyertya fényeket, és éreztem a finom étel illatát. Leültünk, öntött magunknak egy pohár bort s elkezdtünk enni.

-Be kell valjam, nem egyedül csináltam a kaját - vakarta meg a tarkóját

-Akkor? - kérdeztem

-Anya segített, mert három adag vöröshagymát égettem oda

-Igen, finom - simogattam meg - de attól függetlenül büszke vagyok rád, hogy próbálkoztál.

-Hát reméltem is - nevette elmagát

Ezen én is józ nevettem, ezek után már csak be fejeztük a vacsorát Damiano elrakta a tányérokat addig én a boros poharammal leültem a kanapéra s kapcsoltam egy szerintem mindkettőnknek tetsző filmet. Nem sokkal később a fiom indulása után Dam is le huppant mellé s töltött még magának egy pohár bort.

A film vége felé jártunk mikor Damiano hirtelen felállt mellőlem, s a háló szobába sietett. Nem mentem utána mert mondta, hogy maradjak, igy csak néttem tovább a filmet.

Damiano szemszöge

Belépve a hálóba elkezdtem keresi a kis dobozt amiben az ékszer van. A szekrényembe raktam, azon belül is az egyik kabátom zsebébe. Szépen bele csúsztattam a nadrágom zsebébe, majd vissza mentem mintha semmi nem történt volna. Vissza ülten a kanapéra, s 2-3-szor elmondtam magamba a szöveget, higy véletlenül se rontsam el. Majd felálltam, Donatella elé mentem, ő kérdően nézett rám, hogy miért állok elé így nem látja filmet, de csak ezután térdeltem le elé. S elkezdtem a mondandóm.

-Donatella, hatalmas öröm volt számomra mikor meg jelentél az életembe, előtted még nem éreztem olyan szerelmet mint most irántad. - könnyeztem be - mikor szakítottunk azt mondtam magamnak inkább meghalok mint hogy szenvedjek, itt Vic volt aki lebeszélt az öngyilkosságról. De mikor újra vissza szereztelek próbáltam nem elkövetni újra azt a hibát. Melletted egy máyik ember vagyok, ha veled vagyok nem ugyérzem magam mint "egy a híres emberek között" hanem egy szerelmes, bolog embernek aki mindennél jobban szereti a másik felét. - láttam ahogy már nem csak nekem hanem a velem szembe ülő lánynak is elindultak könnyei - Donatella Flavia lennél a feleségem? - tettem fel a kérdést már remegő hangon

-IGEN, igen, igen - állt fel a helyéről, miközben patakokba folytak le könnyei

Felálltam én is térdelő helyzetemből, s a karika ékszert az ujjára húztam, s egy csókot csaltam ajkairól.

Donatella szemszöge

El sem tudom hinni, hogy meg történt. Nem számítottam rám. Az este csak a gyűrűt tudtam nézegteni, miközben Dam a filmre koncentrált.

-Nem tetszik? - kérdezte mögöttem Damiano

-Hogy ne tetszene, szebbet nem tudtam volna elképzelni - nyugtattam meg

Olyan 2:46 körül lehetett mikor mindketten zuhanyzás után ágyba kerültünk s álomra hajtottuk fejünket.