Egy banda, Egy szerelem

Valentin

Március

Kicsit előre ugrottunk az időben. Már március van. Az elmúlt időben próbáltam a munkára koncentrálni, igy Damianot kicsit elhanyagoltam. Ez idő alatt össze is vesztünk.

Jan.24.

-Szívem nem megyünk el valahova? Thomas szülinapja óta nem voltunk sehol - mondta Dam

-Bocsi de sok a papír munka

-Mindig ezt mondod bazdmeg. Lassan már itt rohadsz a házba

-Damiano most ehez nincs kedvem - bujtam a papír töböt ami előttem hevert

-Jol van de azért ki mozdulhatnál egy kis friss levegő nem árt

-Damiano nem érted hogy nem érek rá - fordultam meg a székbe hogy rá nézzek

-Most ha egy órára elmegyünk nem lesz semmi, meg vár a papír munka - támaszkodott meg a falnál

-Nem nincs időm, nem tudom feltünt-e hogy mennyi papót van előttem. Mert ha nem akkor baj van

-Most miért flegmázol vele? - nézett rám értetlenül

-Mert nem érted meg hogy NEM - emeltem fel a hangom

-DE MÁR LASSAN OTT FOGSZ MEG ROHADNI A SZÉKEDBE, NEM ÉTTED? ÉN CSAK A JÓT AKAROM NEKED HOGY MOZDULJ KI EGY KICSIT - kiabált velem

-DE HA EGYSZER NEM ÉREK RÁ AZ ISTENEM ÁLDJON MEG - kiabáltam vissza

-JÓ AKKOR NEM. ELMENTEM SZIA. ÉN NEM NÉZEM HOGY UGY BÁNSZ VELEM MINT HA ITT SE LENNÉK, LEVEGŐNEK NÉZEL, ESTE IS HA MELLÉM FEKSZEL  ELŐ VESZED A LAPTOPOT ÉS NÉZED AHELYETT HOGY ODA BUJNÁL VAGY VALAMI.

-JÓ AKKOR MENJ EL. SZIA

_______________________________________

De végül kibékültünk át mentem hozzá s mindent meg beszéltünk. A valentin napunk életem legemlékezetes napja volt.

Feb.14.

Este 7 óra van és ha minden igaz Damiano pár percen belül meg érkezhet. Egy kis valnetin napi vacsorázást terveztünk. Hallottam hogy meg áll a házam előtt Damiano autója, majd be is csengetett. Szaladtam az ajtóhoz ki nyissam de ő meg előzött. Na mind1. Csak állt az ajtóba s engem nézett én pedig őt. Egy piros csíkos ing és egy fekete farmer volt rajta, én egy fekete ruhát egy  hatisnyával és még rám vár egy szintén fekete tűsarkú meg a bőrdzsekim.

20:00

Itt vagyunk az étterembe. Már kellőképpen jól laktunk a dupla adag carbonaras tésztával és a dupla csokis tortával, már csak a borunkat iszogatjuk miközbem Damiano mesélni hogy most irt egy új dalt aztán ahogy csinálják a hangot. Még azért kértünk egy kis bort mert ugy voltunk vele ha már itt vagyunk akkor legyen.

-Elmegyek mosdóba, mindjárz jövök - mondta Daminak

-Rendben itt leszek

Vittem magammal a kis táskámat s igazából csak a rúzsomat akartam meg igazítani ami elkenődözz a bor ivás közben. Vissza mentem s a boros poharam tele volt töltve. Semmi baj. Beszélgettünk még, s Dam egy piros dobozt vett ki a zsebéből. Itt egy pillanatra meg állt körülöttem minden. Most vagy eljött a pillanat amit 5 éves korom óta várok, vagy kapok egy nyakláncot.

-Donatella, tudom hogy az elmúlt időben kicsit össze vesztünk és egy szakításon is túl boltunk tavaly. De tudod hogy mindennél jobban szeretlek, és tudod hogy most minden zavaros mert elő vettem egy piros dobozt. Dee nem kérem azt most hogy legyél a feleségem, de még is valamit szerettem volna adni. Igy egy nyaklámc mellett döntöttem. - nyitotta ki a kia dobozt.

-Huh most jézusom. Lehet fura de egyet értek a döntéseddel még igy ahogy én érzem nem állok készen. De persze ha meg kérted volna a kezem igen mondtam volna mert szeretlek csak értem még........ - vágott a szavamba

-Értem, ne izgulj

Megfogta meg a kezem. Elvettem tőle a piros dobozt hogy közelebbről is megfigyelhessem a gyönyörű ékszert. Kivettem a dobozból majd meg kérzem Damiano-t hogy csatolja össze.