Egy banda, Egy szerelem

A tökéletes

Damiano szemszöge

Szombat reggel felvettem Martint a házuk előtt, s mentünk az ékszer boltba hogy a meg felelő gyűrűt vegyem meg. mikor oda értünk egy kedves hölgy fogadott minket, ha az életkorát kell meg tippeli akkor egy erős 50-55 között biztos van. Rengeteg szép ékszer volt az üzletbe de csak egyet vehetek meg, aminek pedig tökéletesnek kell lenni. Először egy sok köves verziót próbáltunk meg de az annyira nem volt szép, majd egy ezüst karikát amin egy kisebb kék kő volt ez sem volt rossz de még sem ezt éreztem a megfelelőnek. A sorokat nézve meg akadt a szemem egy rosegold vékonyabb gyűrűn. Olyan volt mint egy ág koszorú és volt rajta egy csodaszép kő s mellette még plusz kettő kisebb. 

-Na ez-ez az amit eltudok képzelni Donin - mondta Martin

-Én is, ez lesz - mondtam a hölgynek aki már neki is állt a csomagolásnak

-És a karika gyűrű amit a nagy napon fogtok felhúzni egymásnak pedig, lehetne ugyan ilyen csak nem kell rá nagy kő hanem elég mondjuk 2-3 kisebb, és akkor az úgy megy egymáshoz, ugyan ebben a színben és formában, neked pedig csak egy sima karika lesz - kérdezte Martin

-Hát tesó még nem tudom, előbb mondjon igent aztán utána majd meglátjuk, de igen valószínűleg csak egy sima karika lesz - mondtam

-Ecco, figlio mio, l'anello sarà qui, spero che piaccia alla signora - mondta az eladó hölgy

-Lo spero, signora - válaszoltam kedvesen

Haza felé menet azon gondolkoztam mit fogok majd mondani ha megkérem a kezét. Igaz még nem most szeretném hanem majd később de akkor se szeretnék ilyen alap dolgokat mondani hogy "mikor meg ismertelek......" mert én nem ilyen vagyok. Valami sokkal extrábbat szerték ami nem minden napi.

Közben haza értem és Donatella nem volt itthon. Felhívtam, nem mintha nem bíznák benne csak általában mindig szólunk a másiknak hogy hol van, vagy hova megyünk.

-Szia szívem, merre vagy? - szoltam bele a telefonba

-Szia, Giuval eljöttem kávézni, miért baj van?

-Nem, nincs semmi baj csak nem szoltál én meg közben haza jöttem 

-Jajj, bocsi teljesen ki ment a fejemből 

-Semmi baj, na hagylak titeket akkor, puszi - köszöntem el

-Rendben, sziaszia - nyomta ki a hívást

Míg még nincs itthon addig gyorsan elrakom olyan helyre a kis fehér dobozt ahova nem nagyon szokott kutatni. Csak az a baj hogy nála nagyon nincs olyan hely, igy beültem a kocsiba és elvittem a saját házamba eldugni. Igy úgy döntöttem már itt is maradok, dobtam egy üzit Doninak hogy "Szia szívem, a saját lakásomnál vagyok."  

Itthon gyorsan össze pakoltam, s át hívtam a srácokat Ethant, Victoriát, Thomast, Leot. Beszélgettük az új dalról, és megemlítettem a leány kérést.

-Nem mondod komolyan, muta a gyűrűt - ujjongott Vic

-Egy pillanat..........Itt van- nyitottam fel a kis dobozt

-Na jooo, kurva jó izlésed van haver - mondta Leo

-Ez tényleg szép, szerintem Donatellának is tetszeni fog - mondta Ethan

-Ezer százalék, nekem már mutatott ehez hasonlót, én csak annyit kérek hogy ne cseszd el a szöveget, mert akkor az elég kínos lesz - nevette el magát Vic 

-Megpróbálom nem elcseszni, és valami normálisat kitalálni - vakartam meg a tarkómat

-Nyugi tesó menni fog, én bízok benned - ütögette meg a vállam Thomas

Olyan éjfél lehetett mikor mindenki elment, zuhanyzás után még meg néztem hogy írt-e valami Doni. "Rendben, anyához átmegyek, szeretnél jönni?". Gyorsan válaszoltam "Holnap nem tudok menni mert stúdiozni megyünk".

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ecco, figlio mio, l'anello sarà qui, spero che piaccia alla signora - Tessék fiam itt lesz a gyűrű, remélem tetszeni fog a hölgynek

Lo spero, signora - Azt én is remélem asszonyom------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------