Egy banda, Egy szerelem

Ők(utolsó rész)

Másfél évvel később

Estén ként már nem alszom annyira jól és kipihenten, ugyan is egy személy nem hagyja. Ő lenne Elena David. 3 hete jöttünk haza a korházból a kis csodával, de már most rengetegszer jönnek át barátok, családtagok. És a sajtó egyre többet ír. Meg született a híres zenész lánya. Vajon kitől van a gyerek?. Ilyen címek vannak mostanság rólunk az újságba, és Damianot is egyre több interjún kérdezik ki erről. De ő csak egy most még nem beszélnék róla válasszal le is tudja az egészet. Koncerteken pedig mint mindig most is ugyan úgy viselkedik.

-Sziasztok - köszönt Dam ugyan is haza ért a próbáról.

-Szia szivem - adtam csókot kicsiny ajakaira

-Eli hogy van, vagy inkább hol van? Látni akarja az apukája

-A nappaliba hintázik - invitáltam be a helyiségbe

-Ohh elaludt apa szemefénye, pedig apa lánya programot szerveztem - ült le a kanapéra

-Nem sokára felkel utána lehet apa lánya program - borzoltam össze a haját

-Hééééé.... Ezt most miért kaptam - halkan kiabált

-Nem tudom, alkalmasnak találtam és meg tettem

-Jol van

2 évvel később

Elena már bölcsis most töltötte be nem rég a 2 éves kort. Én pedig a második gyerekünkel vagyok várandós. Damiano egyre jobban bele jött az apaságba, s nagyon sokat mondogatja hogy ő érzi neki kisfia lesz. Csak úgy mondom az első terhességemnél is ezt mondta, aztán nem az lett. Majd kiderül a következő ultrahangon.

_______________________________________

-Sss semmi baj szívem. Ez csak egy kis horzsolás

-De fájj anya

-Tudom, de ha sírsz akkor még jobban fáj

-Mi ez a hang zavar, nem tudok aludni - császkál ki a szobából Damiano

-Eli elesett az udvaron, és fáj neki, Lola pedig azért sír mert éhes.

-Várj segítek, menj etesd meg Lolát én addig segítek a nagylánynak

Lola fél éve született de már ugy néz ki mint Damiano. Esküszöm irigy vagyok a lányaimra, lassan Damiano többet van velük mint velem. Viszont anyukámék sürün jönnek át vigyázni a lányokra. Damiano koncertekre és probákra jár, nekem pedig az utolsó heteket kell le dolgoznom, igy anyukámék, és Dam szülei vigyáznak a kicsikre.

Hálás vagyok a családomért. Én még 16 évesen mikor Olaszba költöztem nem gondoltam hogy itt is fogom le élni az életem. Csak egyszerűen a tanulmányaim miatt jöttem. Aztán meg ismertem ezek a barom arcokat, akik a legjobb barátaim. És ma már ez egyik a férjem, és két csodás gyermekem is van tőle. És  bele gondolva, ha nem 16 évesen nwm jöttem volna el Magyarországról, Olaszországba, valószínűleg az életem nem igy alakult volna. De örülök hogy anno el jöttem. Persze a mai napig vissza-vissza járunk nagyszülőkhöz stb, de még is Olaszországot tekintem az otthonomnak.