Egy banda, Egy szerelem

Hamarosan itt....

Június. 14

Elsem hiszem, hogy ma feladtam az utolsó meghívót. Persze a családtagok kapták meg elsőnek, s majd csak utána adtam fel az össze levelet. Nem leszünk sokan, a szülők, nagyszülők, családtagok, és barátok ami nagyjából olyan 85 fő. Ez pont ideális, mert amugy sem akartunk 200 meg 300 fős esküvőt.

16:47 körül fel csörrent a telefonom. Édesanyám hívott.

-Szia, anya

-Annyira boldog vagyok.

-Na, miért? - itt már sejtettem hogy ki nyitotta a meghívót

-Hogy összeházasodtok, jövőhéten munka után elmehetünk ruhát nézni. Persze csak ha velem szeretnél jönni, mert nem kötelező, mehetsz Victoriával, meg Giuval..... - hadarta

-Ugy terveztem hogy mehetnénk négyen, ugy is ti fogtok majd segíteni a nagy napon

-Rendben, jövőhéten jó a csajoknak? - kérdezte

-Nem tudom egyenlőre azt várom hogy mikor jelennek meg a házamnál hogy bontsunk egy bort - nevettem el magam

-Rendben, majd hívja ha meg van mikor mentek.

-Rendben - moslyogtam, de hiába anya nem látta

-Na jol, van én megyel mert oda ég a palacsinta - hallottam ahogy szalad le a lépcsőn

-Oké, oké, Pusziiii - húztam el az "i" betűt

-puszika

Leraktam a telefont, s arra eszméltem fel, hogy reggel elkezdtem egy mosást be indítani de félbe maradt. Igy pihenés képpen ezt is be fejeztem. Elmosogattam, meg mostam a hajam mert ugy néztem ki mint akit meg téptek, aztán vacsira be dobtam egy mirelit pizzát a sütőbe, s tulajdon képpen a lefekvés határán vagyok.

Damiano majd valamikor reggel ér haza, koncertjük van. Már elmúlt éjfél de én még mindig csak a netet böngészem, még mindig nem találtam meg a tökéletes ruhát amit a nagy napon szeretnék fel venni. Igy feladva a harcot, úgy voltam vele hogy majd a boltban meg látom azt amit én szeretnék.

Június. 16

Ma megyünk ruhát próbálni, egyszerűen még mindig felfoghatatlan hogy itt tartok. Nem régen érettségiztem le, még csak most ismertem meg a srácokat, de már az egyikkel hamarosan egypár leszünk.

Természetesen dugóba kerültem, igy egy jo másfél óra késéssel de oda értem.

-Sziasztok, olyam dugó volt hogy azt hittem soha nem érek ide - magyarázkodtam

-Nyugi mi is most értünk ide - mondta Vic - én elaludtam, anyukád pedig meg állt a boltba dee hosszú volt a kassza sor

-Ahh akkor minden rendbe, na gyertek - invitáltam be őket a boltba ahol szebbnél szebb ruhák voltak

Rengedteg ruhát próbáltam fel, és mindegyik nagyon, nagyon tetszett, de egy különösebb képpen, egy hófehér, kis ezüst csillogós anyaggal.

-Na milyen? - félve kérdeztem

-Gyönyörű vagy, ez legyen - mondta Vic

-Anya?

-Csoda szép - csordult le 1-2 könnycsepp az arcán

Végül elrakattuk a nagy napra. Az a legjobb az egészbe hogy már minden elvan intézve, a helyszín, ételek, pincérek, stb. Igy ezzel már nem kell foglalkoznom, már csak várni a nagy napot, ami hamarosan itt lesz.