Egy banda, Egy szerelem

Vajon tényleg akarja?

Mikor felkeltem, Vic még most alussza legszebb álmait, de nekem iszonyatosan kellet pisilnem igy nem bírtam tovább az ágyba maradni. Viszont kimentem rend volt. A kanapén pedig feküdt valaki, közelebb mentem akkor láttam, hogy Damiano az és azt is észre vettem, hogy nincs rajtam póló.

-Hát te? - kérdeztem

-Haza jöttem, de ami itt volt huha, mit csináltatok ti? Póló, nem kell? -nevette el magát

-Megyek pisilek- nevettem el magam

A választ nem vártam csak szaladtam. Mikor vissza jöttem elkezdtem az elejétől, és elértem a csókhoz.

-Viszont ennek lehet nem fogsz örülni deee...

-Mi történt?

-Smároltunk - hajtottam le a fejem

-Nem mondod, anyááás jó részegek voltatok

-Nem zavar? - néztem rá értetlenül

-Miért zavarna, hisz mondtad, hogy majd leakarod smárolni de azt hittem hogy majd később

-Ja jól van

Közben Vic is felkelt, s csak vissza emlékeztünk a tegnapi napra. Dél környékén Vic haza ment, mi pedig csak elmentünk sétálni. Kicsit kiszellőzetetni a fejünket, s kicsit beszélgetni a szabadba.

-Milyen volt a buli? - érdeklődtem

-Elég jó, most kivételesen nem ittam mert tudtam hogy senki nem fog tudni haza vinni. - mondta - Mondjuk egy lány próbált volna haza jönni velem, de én nem engedtem. Azért mert te itt vagy nekem - álított meg s fel elemlete a fejem az államnál - Meg azért mert neki is van pasij. És csak tudd mindennél jobban szeretlek. - csókolt meg

-Én is szeretlek - csókoltam vissza - És örülök hogy nem döltél be a lánynak - simogattam meg az aracát ami frossen volt borotválva.

-Ez egy értelmű, felfogtam a hibáimat és sok kapcsolatom azért ment szét mert megcsaltam akivel éppen voltam, és nem szeretném elrontani a mi kapcsolatunkat mert azt érzem, hogy most vagyok igazán boldog egy kapcsolatban - mosolygott enyhén

Én csak megöleltem, ehez sok mindemt nem tudok hozzá szólni csak éreztetem vele hogy én is nagyon szeretem és én sem akarom elveszíteni őt.

Délutánra haza értünk, de újra útra keltünk Damiano szüleihez. Meg hívtak minket vacsorára, így kicsit csinosabba öltöztem. Eléggé finom  macaronit csinált. Damiano kiment cigizni én addig az anyukájának segítettem.

Damiano szemszöge

-Na és mikor szeretnéd meg kérni a kezét? - kérdezte apa

-Hát már meg vettem a gyűrűt - mondta elég halkan

-Héhéhé miért vagy ilyen hangulatú? - fogta meg a vállam

-Nem tudom, lehet ő nem is akarja s a nagynapon meg majd elmondja hogy ő most még nem akarja. - hajtottam le a fejem

-Ez hülyeség biztos hogy akarja, néz már rá - mutatott az ablakra - látod hogy néz rád, ez az a tekintet, hogy bármikor igent mondana, anyáddal is jól kijön. Biztos igent fog mondani. - biztatott

-Hát remélem

-Na de mutasd a gyűrűt - ütötte meg a hátam

-Itt van - vettem elő a telefonom hogy meg mutassam

-Jó  tetszeni fog neki, fiam higgy nekem, ha maganak nem is de apádnak higgy

-Jó hiszek neked - öleltem meg

Kicsit fura ha egy férfit ölelke de ő még is csak a apám, és rá minig számíthatok kis korom óta össze vagyunk nőve. Ha volt barátnőm és szakítottunk a rosszabb napokon mindig segített nekem ott volt és támogatott. Volt egyszer kétszer mikor elmentünk a kocsmába. De ez még mindig igy van általába, csak most már erősebb dolgokat iszom.