Egy banda, Egy szerelem

Menedék

Damiano szemszöge

-Nagyon félek Leo - borultam az ölébe

-El hiszem Damiano mindenki féle - ölelt meg

-De mi van ha valami baja lesz vagy nem fog emlékezni semmire valami féle utó hatás miatt

-Ne gondolj rosszra, minden jó lesz ha nem is lesztek együtt de barátok maradtok. Minden jó lesz meg gyógyul

-De nem hallotad hogy azt mondta hogy nincs otthona. Ha ki engedik hova fog menni? - kérdeztem

-Nem tudom lehet van rokona itt Rómába és oda megy

-Nem tudom, de azt tudom hogy nagyon hiányzik. Nem kellet volna bele mennem a játékbe

-Nekem meg nem kellett volna olyan durva feladatot adni - vált el tőlem

Elszívtam még egy szál cigit majd be mentünk. Minden ki kint volt és beszélgettek.

-Na hogy van? - kérdeztem

-Még nem ébredt fel - mondta Vic

-Mindenki volt bent?

-Nem Ethan, te meg Leo még nem

-Én nem szeretnék be menni - mondta Leo

-Most az orvos van bent, aztán be megyek én - mondta Ethan

-Rendben

Kb 20 perc múlva ki jött az orvos majd  Ethan be ment.

Ethan szemszöge

-Szia Donatella. Nem tudom hogy hallod-e amit most mondok de remélem hallod. Képzeld Dam nagyon fél hogy nem fogsz rá emlékezni. Meg téged is nagyon félt.

-Miért mondod ezt? - kérdezte

-Jézus, fel kelltél szólok az orvosnak - indultam az ajtó felé de meg fogta a kezemet

-Ne-ne szólj maradj még.

-Rendben. Hogy érzed magad? - simítottam meg az arcát

-Hát fáj a fejem de jól vagyok

-De hidd el jobban leszel. De minden ki fél és izgul miattad. Még Damiano is

-Kérlek ne most nem akarok róla hallani, te is ott voltál és láttad

-De csak....

-Ethan ne majd meg beszéljük de most nem akarok róla beszélni.

-Rendben. És van hova menned?

-Nem, Damianohoz nem mehetek ezért nem

-Gyere nyugodtan hozzám.

-Még nem tudom

-Gondold át de bármikor jöhetsz hozzám.

-Rendben

-Most ki megyek de itt leszek, jó?

-Oké

Ki mentem ahol mindenki ott volt s csak néztek rám. Elmondtam hogy fel kellt és hogy minden rendbe van vele. Láttam mindenkin a meg könnyebülést de főleg Damianon. Szóltam az orvosnak hogy fel kellt bentek hozzá majd meg vizsgálták. Mindenkinek be lehetett menni mikor az orvos elakarta mondani hogy van Donatella. Mindenki be ment Damiano nagyon el volt szomorodva nem akart rá nézni Donatellára. Én Donatella ágya mellé álltam Vic pedig a másik oldalára de Doni láthatógal felém csúszott. Meg fogtam a kezét hogy éreztessem vele nincs baj. Láttam ahogy Damianora néz s Damiano pedig vissza rá hosszan egymás szemébe néztek de Donatella elfordult. A doktor úr elmondta hogy minden rendbe van mindenre fog emlékezni és a legjobb hogy ma már haza engedik.

-Van hova mennie? Szüleihez tud menni? - kérdezte az orvos

-Nem tudok a szüleimhez menni

-Akkor más hova esetleg

-Hozzám jöhet - mondta Vic

-Remek - mondt Doni

-Nem nem szeretnék - ellenkezett Donatella - Ethanhöz megyek

-Rendben, a nővér nem sokára hozza recepteket amit ki kell válltani és minden nap egyett be venni belőle

-Rendben köszönjük - köszöntem meg

A többiek ki mentek de én még bent maradtam. Meg vártam míg a nővér hozza a recepteket. Nem sokkal később már az autóban ültünk én a volánnál Doni az anyós ülésen. Haza értünk Donatella meg állt a szobám ajtaja előtt s nem ment tovább.

-Mi a baj? - kérdeztem

-Semmi csak fel jöttek az emlékek amik itt történtek

-Nekem is néha eszembe jutnak - mentem oda hozzá

-De ez már a múlt, és köszönöm hogy ide jöhettem.

-Ide bármikor jöhetsz de tényleg

-Nekem ez a ház a menedék - ölelt meg

-Igen - öleltem vissza

Este felé rendeltünk pizzát azt meg ettük. Majd elmentünk aludni. Mivel aludtunk már együtt nem volt kérdés hogy ki alszik a kanapén, csaknsimán egy mással háttal fordultunk s aludtunk.