Egy banda, Egy szerelem

Az én családom

Reggel ahogy felébredtem és ki mentem a konyhába egy kis cetli volt fel rakva a hűtőre amit Dam irt még reggel.

-Nem akartalak fel kellteni ezért irok egy kis cetlit. Ma nagyon korán kezdtük a próbát délre otthon vagyok.

Szeretlek!<3

Felöltöztem csináltam egy kávét majd kiültem a teraszra hogy cigizzek egyet. Időközben csináltam egy pirítóst amit meg ettem majd a ruháim között kezdtem el nézelődni azzal a kérdés a fejembe mit vegyek fel? Mikor meg untam úgy voltam vele hogy majd Dam segít.

Eközben Damianoéknál

Dam szemszöge

-Srácok figyeljetek - léptem be a bejárati ajtón

-Mi az? - kérdezett vissza Thomas

-Tegnap beszéltem Doni-val és mondta hogy hiányzik a családja és a bátyja

-Van tesója? - kérdezte Vic

-Az most lényeg telen. Szóval szeretném meg keresni a családját de ehez a ti segítségetek is kell.

-Én benne vagyok - mondta Vic

-Én is nekem is sokat mondta - mondta Ethan

-Segítek - rakta le a gitárt Thomas

-Elősször a facebook-on kellene valamit keresni vagy nem tom aaaa olyan nehéz de szeretném hogy ha boldog lenne - könnyeztem be

-Dam minden rendbe lesz segítünk meg keresni - nyugtatott Vic

-Tényleg köszönöm srácok hogy segítettek

-Ez természetes - veregette meg a vállam Ethan

Elkezdtünk a Donatella ismerősei között keresgélni meg kell mondanom  nagyon sok ismerőse van Doni-nak nem nagyon jutottunk a végére.

-Köszi hogy segítettetek de most mennem kell mert anyámék meg hívtak ebédre.

Donatella szemszöge

Damiano haza ért gyorsan le tusolt majd felöltöztünk én egy fekete szakadt farmert vettem fel hozzá egy fehér felsőt és egy kockás inget és egy magas talpú edző cipőt.

-Nem is tudtam hogy neked ilyen az ízlésed azt hittem hogy ilyen kis virágos meg ilyen ruhákat hordasz

-Vic mellet elég nehéz de hát ugyan olyan vagyok mint ti hisz nekem is vannak magas talpú bakancsaim meg ilyenek

-Jól van

Elindultam meg mondom kicsit izgultam hogy mit fognak rólam gondolni. Mikor oda értünk egy aranyos kis fehér házhoz értünk. Kiszálltunk majd be csengettünk. Egy közép korú nagyon göndör hajú hölgy nyitotta ki az ajtót be mentünk majd bemutatkoztunk.

-Donatella Flavia - nyújtottam a kezem

-Rosa David ő pedig a férjem - mutatott a mögötte álló férfira

-Daniele David örülök hogy meg ismertelek

-Én is

Beljebb mentünk ott pedig Jacobo ült a kanapén

-Ö pedig a nagy fiam Jacopo - állitotta fel a fiút

-Tudom ismerjük egymást elég közelről - öleltem meg a magas fiút

-Honnan? . kérdezte Rosa

-Donatella volt már a barátnőm csak nem mondtam el nektek

-Értem, na mindegy gyertek üljünk az asztal hoz

Az étkező nagyon kis helyes fehér bútorok és tölgyszínű étkező asztal. A falat családi képek díszítették. A konyha felől már érezni lehetett az étel illatát.

-És sulival hogy állsz? - kérdezte Daniele

-Szerencsére már tavaly leraktam az éretségit de nem megyek főiskolára

-És van munkád?

-Persze egy irodában dolgozom de nagyon szeretem

-Szüleid?

-Hát....

-Anya ne - kezdett bele Damiano

-Damiano hagyd - szólt rá az Rosa

-Anya tényleg ne - szólalt meg Jacopo

-Nem tudom hol vannak a szüleim ugyan is már lassan 3 éve nevelő szülöknél vagyok

-Édes istenem és azok milyenek

-Nem a legjobbak de próbálom magam távol tartani tőlük

-Ha kell valamiben segíteni nyugodtan szólj

Még beszélgettünk egészen estig majd haza indultunk.

-Na mit gondolsz a családomról?

-Anyukád nagyon aranyos ahogy apukád is Jacopo-t meg már ismertem

-Bocsi hogy anya fel hozta a szüleidted

-Semmi baj

Estére egy kis város nézegetést terveztünk útközben vettünk egy pohár bort is amit sétálás közben elfogyasztottunk majd haza mentünk.