Egy banda, Egy szerelem

A nagy nap

Itt vagyok. Egy gyönyörű szép szobában. Nem tudom elhinni, hogy ma édesapám az oltár elé kísér és kimondom a boldogító igent.

Éppen Mia a sminkemet készíti. Ő az egyik barátnőm egy gimibe jártunk, de mivel kiment Amerikába nem találkoztunk. Zoe a hajamat göndöríti, ő pedig az unoka tesóm, nem bolt kérdés hogy őt meg hívom-e. Ez számomra alap dolog, hiszen vele nőttem fel. Emily a körmömért volt felelős, Emily pedig kiskori barát, mivel nem egy gimibe mentünk elég hamar, eltávolodtunk. Vic, Giu, Patrizia, és Laura ők a koszorús lányaim.

Damiano szemszöge

A nyakkednő kötés nem az erősségem, de van egy kurva jó édesapám aki meg csinálta nekem. Ethan, és Thomas is béne az ilyenekbe, de hát ezek vagyunk mi.

Teljes izgalommal tölt el, hogy vajon hogy vlfog kinézni életem szetelme. Milyen lesz a haja, a sminke, a ruhája, és milyen lesz ő? Ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennem, miközben Lorenzo a hajamat csinálja hogy ne olyan legyen mint egy széna kazal.

Donatella szemszöge

Lassan minden kész, ha jól tudom Damiano már az oltárnál áll, én pedig az utolsó simitásokat végzem a ruhámon, hogy tökéletesen áljon. Kisétálok az ajtón, s már meg pillantottam édesapám. Oda mentem hozz, nem mondtam semmit és ő se csak a könnyek beszéltek belőle. Át karoltam s vártuk a jelzést az indulásra.

Ahogy próbáltam nem elesni, meg pillatottam ŐT.

Damiano szemszöge

Nem terveztem sírni, de még is sikerült. Olyan gyönyörű volt, ahogy sétált, ahogy fogta a csokrot, ahogy mosolygott, s ahogy rám nézett.

El köszönve édesapjától elém ált s egy hatalmas pillanatást vetett rám. Elkezdődött a szertartás, elmondtul az ígéretünket, felhúztuk a gyűrűket, majd elcsattant a csók.

Donatella szemszöge

Elképesztő, most már hivatalosan is feleség vagyok.

Át vettem egy röbidebb de csoda szép fehér ruhát, hogy kényelmesebben tudjak mozogni. Ebédeltünk, táncoltunk, csokrot dobtunk, jól éreztük magunkat. Majd egy gitár hangot hallottunk meg. Mindenkit elkezdett a hang irányába menni. Kint az udvaron, egy színpad állt. Damiano piros ruhában állt a többiek is valami eszméletlenül jól néztek ki. Mindenki kiszaladt mikor meg hallották Thomas gitár szólóját a Fear For Nobody-t játszották el.

Miután vége lett Dam lejött a színpadról s megcsókolt. Mindenki tapsolt, kiabált, ujjongott mi pedig csak egymás ajkát élveztük.

Ezek után már csak buliztunk és tortát vágtunk. Olyan 04:00 lehetett mikor mindenki elment, mi pedig meg vártuk a takarítókat, s majd csak utána mentünk haza.