Egy banda, Egy szerelem

"Segítesz?"

Reggeli után neki álltam az ebédnek. Ami egy kis pesztós tészta lesz mert az mindenki szereti. A kis Sebastian kedvéért pedig valami sütit össze dobtam.  Damiano a gitárján kezd el játszani igy sokkal hangulatosabb a főzés számomra, hisz én mindig hallgatok valamit zenét, potcasteket, interjúkat, vagy valakivel beszélgetek, általában édesanyámmal beszélek de van hogy munkatársammal. Egyszer kétszer Dam beáll segíteni de úgy is meg unja igy nem adok neki nehéz feladatot. De viszont a terítés rá bíztam mert kb 10 percen belül meg érkeznek bátyámék s nem lenne idő megteríteni s egyszerre nézni hogy ne égjen oda a piskóta amit még be kellene töltenem az epres krémmel s a csokit a tetejére rakni, de erre már úgy se lesz időm. Épp hogy kivettem a sütőből már csengettek is. Remek. Meg hallottam a kicsi Sebastian hangját s mosolyt csalt az arcomra, oda mentem hozzájuk hogy köszöntsem őket de persze a kis manó ezt sem engedte igy ő vele kellet foglalkoznom majd csak utána jöhetnek a szülők.

-Képzeld el hogy ma a bölcsibe kaptam egy matricát.... Nézd itt van a kezemen - mutatta kicsi macis matricát

-Nagyon szép, és miért kaptad? - kaptam fel az ölembe

-Mert ügyes voltam, segítettem elrakni a poharakat

-Hát én teljesen büszke vagyok rád. De képzeld el ma én is a segítségedet fogom kérni, bekellene tölteni ezt a piskótát majd ki kell díszíteni. - mutattam a konyha pulon lévő finomságra

-Jooo akkor mo....

-Nem először ebédelünk és utána

-Jooo - mondta kicsit csalódottan

Kicsi lábaival totyogott előttem kanállal amivel kiszedjük a tésztát. Én még vissza szaladtam egy üveg bor ért. Itt tudtam köszönni bátyáméknak. Elég jól elbeszélgettünk, a felesége Helena aki félig német származású de beszéli a nyelvünket meg anyai ágon olasz, na ő most helyezkedett el egy új cégnél mint titkár. Sebastian már nagyon be volt zsongva a piskóta miatt igy én leléptem vele a konyhába, addig a többiek ott maradtak s beszélgettek.

Damiano szemszöge

-Martin tudnál jönni egy kicsit? - invitáltam ki a teraszra

-Persze, mi a baj?- kérdezte tőlem miközben elővett egy doboz cigit

-Csak annyit szerettem volna, hogy meg szeretném kéri Donatella kezét de nem tudom milyen gyűrűt válasszak neki, igy a segítségedet szeretném kérni, mert azért mégis csak te vagy a testvére és gondolom mesélt már arról hogy milyen gyűrűt szeretne. 

-Persze kicsi kora óta hajtogatja hogy neki milyen lesz - nevette el magát miközben kifújta a füstöt

-Szóval, segítesz? - kérdeztem

-Persze, mikor lenne neked jó?

-Amm, holnap próbán vagyok és holnap után is ammm szommabton rá érek, neked jó?

-Szerintem igen, de meg nézem meg van a számom, ugye?

-Persze

-Akkor majd felhívlak hogy jó-e és akkor elmegyünk. Egyébként bármilyennek örül csak olyantól kapja akit szeret, és téged nagyon szeret

-Én is nagyon szeretem - egyszer csak Sebastian ki lépett az ajtón

-Apa gyertek, be kész a süti

Donatella szemszöge

A fiúk vissza jöttek a cigi szünetből, s ettünk a sütiből, ahoz képest hogy 10 perce alatt hoztam össze elég jó lett. Nem sokkal később Martinék haza mentek mi oedig csak filmet néztünk s meg ittuk a maradék bort.