Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|1|

-Miért? Én miért? És ti miért? - akadtam ki már az első óra után. - Komolyan, kilencvenhét százalék hogyan lehetséges egy ilyen dogához? Mit eszel te?

-Tae, én tanulok. - pöckölt homlokon Namjoon. - Ahogy Jin, Hobi és Jimin is. Csak Yoongi nem tanul. Meg te.

Szúrós szemekkel néztem Yoongi felé, aki már nagyban aludt. Sose tanul, mégis jó jegyeket szerez, kell a tehetsége, én éjjel - nappal fent vagyok de a matekot akkor sem fogom tudni megérteni, ha valaki megver.

-Tanultam. - puffogtam dühösen.

-Akkor csak nem lett ennyire rossz. - kapta ki a kezemből a lapot Jin. - Nem azt mondtad, hogy tanultál? - nézett rám meglepődve. - A hatvan százalék sem rossz.

-Ha továbbra is ennyire hülye leszek matekból, búcsút mondhatok az egyetemnek. - nyöszörgtem. - Miért kell ezt tanulni?

-Járj tanárhoz.

Nem értettem, hogy Yoongi milyen módon hallotta a szenvedésem nagy részét, mert egész végig aludt de néha ijesztő képességei vannak. Például amikor valaki felébreszti, ha lehetséges lenne szemmel ölni, Korea fele már nem élne. Még nagyobb szenvedéssel gondoltam bele, hogy nekem nincs is pénzem külön tanárhoz járni és már azon voltam, hogy az eső ellenére hazarohanok sírva, mert elrontottam az életemet a hülye matek miatt.

-Tanítasz ingyen? - kérdeztem meg a lehető legkétségbeesetebben de sajnos nemleges választ kaptam mind az ötüktől.

Szomorkásan néztem végig a termen, láthatólag mindenki nagyon boldog volt, hogy olyan okos, egyedül csak én szenvedtem azzal, hogy ki vesz fel egy olyat embert, aki nem érti a matekot. Amikor megpillanottam azt a személyt, aki Yoonginál is antiszociálisabb, felcsillantak a szemeim. Legalább ő ezerszer kedvesebb, mint a barátom.

-Szia. - csapódtam le mellé, aminek láthatólag nem örült de hidegen hagyott a dolog. - Tudtad, hogy ma jól nézel ki? Tetszik az inged, jól áll ehhez a fekete hajhoz.

-Rajtad is ez van, ez egy egyenruha. - ráncolta a homlokát.

Legalább megpróbáltam kedves lenni vele, még csak ezt sem tudja értékelni.

-És nem adok semmit sem.

-Nemár, Kook. - rángtattam a vállát. - Tudom, hogy okos vagy és kellesz nekem. Ha nem javítok a jegyeimen nem mehetek el a bálba. - kezdtem el megint a hisztimet. - Segíts, kérlek. Légyszi. Bármit kérhetsz tőlem, csak segíts.

Kicsit féltem, hogy mit fog kérni tőlem, mert nagyon magába fordult és elgondolkodott e remek ajánlat hallatán. Én addig mellette maradtam, mert még a végén teljesen elfelejti és nem is fog segíteni nekem. Amíg a bánatom óceánjába merültem egyre mélyebben, a tanár is betért a terembe, mögötte meg a legszebb lány sétált, akit valaha láttam. Egyből kiment a fejemből az iskola meg a bál és csak az érdekelt, hogy ki ő és honnan jött. Meg, hogy szingli - e. Ez egy nagyon fontos tényező számomra.

-Gyerekek, csendesen! - próbálta csitítani a fiúk többségét a tanár. - Rá értek később is beszélni Hanával, most kérlek ülj le. - intézte a szavait már a szépségnek.

Ahogy elhaladt mellettem, azonnal megcsapta az orromat a kellemes illata és, ha ez lehet csak jobban szerelembe estem.

-Jungkook, te is látod őt? Vagy csak én képzelem ide, mert már hülye vagyok?

-Látom. - fordult a lány felé, majd vissza. - Mit csináljak vele?

-Amikor ilyeneket mondasz, kicsit olyan, mintha meleg lennél. - állapítom meg mosolyogva. - El akarom hívni a bálba, szerinted igent mondana?

-Ahhoz tanulnod kéne.

Ezzel az egy mondatával teljesen összetörte a szívemet. Ha nem is az egyetem a fő motivációm, akkor az, hogy ezzel a lánnyal táncoljak a bálon, mert ha nem életem végig fogom bánni. Lehet ő lesz a gyerekeim anyja, szóval újfent az életem a tét.

-Kérlek segíts. - suttogtam. - Légyszi.

-Délután ráérek. Segíthetek, ha akarod. - nézett végre rám. - De akkor nincs csajozás.

-Értem. - mondtam ki küszködve. - Ha ez kell, hogy ő legyen életem szerelme, rendben.

A nap végére már majdnem rosszul voltam. Nem gondoltam volna azt, hogy Jungkook ennyire komolyan veszi a tanulást és nem enged el maga mellől egy tanórára sem. Örültem, amikor az utolsó óra után megszólalt a csengő, így azt terveztem, hogy a sok fiúval együtt letámadom szegény lányt és bevágódom nála de egy erős kéz ebben határozottan megállított.

-Mondtam, hogy nincs flörtölés másokkal, tanulni kell.

Rendesen el sem tudtam köszönni a barátimtól sem, már elrángattak. Így elég nehéz lesz a bálba elcsalnom ezt a lányt. Ajánlom Jungkooknak, hogy megérje itt lennem.