Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|18|

Sietve szedtem haza a lábaimat, nem törődve azzal, hogy kivétel nélkül mindenki utánam üvöltött, hogy mi ennyire sietős a mai nap. Hülye lettem volna őket ebbe bele avatni, majd, ha el jön az idő megtudják. Elhúzott szájjal léptem Jungkook elé, aki ki tudja mennyi ideje ácsoroghatott a ház előtt, rám várva, pedig még futottam is. Ilyen is ritkán van.

-Talán egy kicsikét késtem. - mutattam az ujjaimmal is. - De nem az én hibám, a srácok tartottak fel.

-Sose tudnak időzíteni. - vonta össze a szemöldökét. - De te sem.

-Sietek. - nyomta egy puszit az arcára, majd besiettem a házba.

Sajnos egészen későn esett le, hogy én tényleg a szüleim háza előtt puszilgattam egy másik fiút, főleg úgy, hogy a szomszédaink, konkrétan minden biztonsági kamerát felülmúlnak. Vöröslő fejjel kapkodtam magamra a ruháimat és rendesen idegesített, hogy legszívesebben többször is átöltöztem volna, mert egyik sem tűnt a megfelelő öltözetnek. Valahogy majd muszáj emlékeztetnem magamat, hogy ilyet maximum nagyon csinos lányok miatt teszek és nem helyes fiúk kedvéért akarok jól kinézni.

-Tae, ő a legjobb barátod. - néztem szembe utoljára a tükörképemmel. - Akivel randira mész, hova gondoltál? Ne puszild meg, legfőképp ne csókold meg. Abban az esetben sem, ha akarod, legalább ne zavard össze szegény fejét. És magadat sem.

Többször is megszegtem a legjobb barátokkal való íratlan szabályt, kezdve azzal, hogy megcsókoltam az iskola egyik legforgalmasabb folyosóján, aminek meg is lett a következménye. Mondjuk megértem miért hiszik azt, hogy halálosan szerelmes vagyok Jungkookba, ha csak a képet látnám én is elhinném. Nem nézve Jungkookra léptem ki a házból és zártam be azt. Éreztem, hogy folyamatosan bámul és tudtam is azt, hogy az a tipikus nyuszi szerű mosoly van az arcán, amit nem tud levakarni sem a hülyeségem miatt. Legalább egyikünk élvezte. A földet pásztázva vártam, hogy valamit mondjon, mert én túlságosan is zavarban voltam ahhoz, hogy megszólaljak vagy ránézzek, így is kellőképp égett az arcom, elevenen égnék el, ha a szemeibe kéne néznem.

-Tudom, hogy nem szerencsés futtatni azt, akivel randizol de el szeretném érni a buszt, szóval lesz egy kis rögtönzött sport is, ha már valaki késett.

Még csak időm sem volt megkérdezni azt, hogy minek akar buszra szállni, amikor gyalog is elérhető távolságban van majdnem minden, már szinte a szemem előtt sem volt. Mire a buszmegállóba értünk, a levegőm fogytán volt elég rendesen, ha tudom, hogy ő még futkorászni akar, nem ilyen göncbe bújok, hanem valami kényelmesebbe. Fene a formámat, amiért érdekelt, hogy hogyan nézek ki. Hálásan néztem a sofőrre, aki türelmetlenül várta meg, hogy mi ketten, pontosabban csak én felvonszoljam a megviselt valómat a buszra.

-Hova megyünk? - helyezkedtem el az ülésen.

-Majd meglátod, nem Szöulban leszünk. - rázta a fejét mosolyogva. - Kicsit sokat fogunk utazni de megéri.

-Őszintén ijesztő, hogy nem mondod meg, hogy hova megyünk. Mikor találtad ezt ki? - kémleltem ki az ablakon, hogy azért tudjam merre tartunk.

-Tegnap este, ha úgy vesszük miattad nem aludtam. - vádolt meg szórakozva. - Sok gondba ütköztem, ezért jött az az ötlet, hogy akkor egy másik városban leszünk.

-Milyen gondokba? - ráncoltam homlokomat. - A barátaim csak zavaró tényezők, nem gondok.

-Nem rájuk értettem. Majd meglátod, csak legyél türelmes.

Látszik, hogy csak most kezdtük újra a barátságukat, egy sokkal furább módon. Én és a türelem sose voltunk jó kapcsolatban, főleg nem az ilyen helyzetekben, amikor majd megöl a kíváncsiság. Fél óra után már egyre türelmetlenebbül fészkelődtem a helyemen, kínomban, már Jungkookra pakoltam a lábaimat, hogy ne csak én szenvedjek, hanem ő is de pechemre még élvezte is. Szinte már - már hálát adtam az égnek, amikor le kellett szállnunk a guruló unalomról és minden figyelmemet Jungkookra szenteltem, hátha kiböki, hogy miért kellett közel egy órát utaznunk egy randevú miatt.