Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|12|

Egész éjjel azon agyaltam, hogy reggel majd nem megyek iskolába, majd azt hazudom, hogy beteg lettem és le is mondom a találkozót Jungkookkal... Akkor, amikor elhívtam, nem gondoltam bele, hogy kimondtam a számon azt, hogy randi. És majd csodálkozni fogok, ha szegény összezavarodik és teljesen félreért engem, rá kellett jönnöm, hogy velem valami nagyon nem stimmel és ez az egész "építsük újra a kapcsolatunkat" dolog Jungkookkal sokkal bonyolultabb, mint aminek képzeltem. Bár, amikor vele vagyok sose gondolkodom és pont ezért rossz. Egészen addig idegeskedtem ezen, amíg sikeresen el nem késtem az iskolából, így fejvesztve kellett rohannom, hogy legalább a harmadik órára beérjek.

-Melyik lánynál voltál? - kérdezte azonnal Yoongi, ahogy leültem a helyemre, meg sem várta, hogy legalább levegőhöz jussak. - Vagy fiúnál?

-Egyiknél sem. - néztem rá értetlenül. - Csak elaludtam. - fogtam erre, mégsem mondhattam azt, hogy Jungkookon gondolkodtam már megint. - Lemaradtam bármi fontosról?

-Volt itt a tánctanár. - említette meg Namjoon. - Mert állítólag, akik lesznek a bálon, azoknak kell. Szóval az egész osztálynak. Hülyeség az egész.

-Mondjuk azt, hogy az. - sóhajtottam. - Ki az, aki nem tud táncolni?

-Válassz majd párt. - hajolt előre Hobi.

Egyből az új lány felé néztem, mert azt meg kell hagyni, hogy az egész osztályban ő a legszebb és pont az esetem, bolond dolog lett volna nem őt megkérni erre.

-Ne is nézd, ő az enyém. - hajolt közelebb Jimin. - Szerencse, hogy nem lehet nekem ellenállni. - mosolygott, igaz ezt a kijelentést megcáfoltam volna.

Bárkire is néztem az osztályban, az egyik barátom megszólalt, hogy őt már felkérte vagy éppen egy teljesen másik srác vetett szemet a lányra, így csak tanácstalanul ültem a helyemen, amíg végül feladtam, hogy akkor nem is táncolok. Igazán lehetne több lány is az osztályban, engem nem annyira zavarná, legalább a tervem, miszerint barátnőt szerzek előbb teljesülne és nem járna folyamatosan Jungkook a fejemben, mint, ahogy most sem tudtam kiűzni azt az ördögi gondolatot, hogy akkor őt kérem meg. Bármilyen kis gonosz lény súgja nekem ezeket az ötletetek, utálom, főleg azért, mert valamilyen szinten tetszik is a gondolat. Mire odakerültem, hogy beszéljek Jungkookkal, egy kész tervem volt, ugyanis az osztályom előtt nem fogom lerohanni őt, így is azt hiszi a többség, hogy járok vele. Nem kell több okot adni nekik.

-Ülj csak vissza. - nyomtam vissza a székére Jungkookot, amikor már rajtunk kívül egy lélek nem volt itt. - Táncolnál velem?

-Mi van? - nézett úgy rám, mintha csak szerelmet vállalnék neki. - Biztos, hogy nem táncolok.

-Kérlek. - ültem hozzá közelebb a székkel együtt. - Ez nagyobb gond, mint a matek tanulása. - érveltem tovább. - Nem tudok más indokot mondani.

-Akkor sem akarok táncikálni.

-Még velem sem? Hát ez fájt. - túrtam a hajamba tanácstalanul.

Amikor láttam, hogy Jungkook minden mozdulatomat feszülten figyeli egy hatalmas nyelés társaságában, még akkor is, mikor megismételtem a vállamon ülő ördög újra egy gonosz ötletet súgott a fülembe. Nem is én lettem volna, ha figyelmen kívül hagyom, főleg nem ebben a helyzetben, amikor nagy a tét.

-Amúgy meg ez nem hülyeség. - túrtam újra a hajamba, majd a nyakamhoz vezettem kezemet. - Jó, mondjuk lehet az, mert szerintem teljesen felesleges. - gomboltam ki a felső gombot az ingemen, hogy be tudjam dugni a kezem. - De biztos, hogy lesz jó oldala, például, hogy veled leszek. - húztam végig a kulcsontomin ujjaimat. - Meg legalább meg tudjuk beszélni a ma délutánt. - simítottam végig a gomsoron elgondolkodva. Bár nem néztem Jungkookra, éreztem, hogy folyamatosan engem néz, mert majdnem lyukat égetett belém a tekintetével. - Meg így több időt lehetek végre veled. - tettem a kezem combjára közelebb hajolva hozzá. - De te nem is akarsz velem lenni.

-De, mármint így... elég határozottan rá beszéltél. - nyalt végig ajkain. - Tetszett, ahogy... beszéltél.

-Igazán? - húztam mosolyra a számat. - Csak neked "beszéltem" - tettem idézőjelbe.

-Gonosz vagy. - forgatta a szemét. - Tudod mi a gyengém.

-Én vagyok a te gyengéd. - nevettem. - Amúgy meg, gonoszan szeretsz engem. - keltem fel egy győztes mosollyal.

Már készültem volna képzeletben megveregetni a vállam, hogy bár aljas módon mégis sikerült rávennem Jungkookot, hogy táncoljon velem de neki egészen más elképzelései voltak és nagyon úgy nézett ki, hogy revansot fog venni a pimaszkodásomért. Hirtelen fordított magával szemben és mire kettőt pislogtam már az asztalon csücsültem, Jungkook pedig előttem állt meg, kezeit a combom mellett támasztva.

-Most egy kicsit lehetek én is gonosz veled? - emelte fel az egyik szemöldökét. - Igaz, még nem tudom, hogy mi a gyengéd. - csúsztatta combomra kezeit. - De kreatív vagyok.

Ebben az egészben nem az zavart, hogy Jungkook van itt és nem egy csinos lány, hanem az, hogy rendesen vártam mit csinál. A kíváncsiságom túl nagy erővel dolgozott bennem, ami nem kicsit akasztott ki, kellett nekem szemtelenkedni vele, most ad egy újabb dolgot, amin egész nap gondolkodhatok és idegesíthet. Én csak egy táncért jöttem ide, erre már az egyik kezével az ingem alatt matatott.

-Ha másodjára is megcsókollak, kiakadsz? - pillanatott a számra.

-Először sem akadtam ki. - karoltam át a nyakát. - Csókolj meg és kiderül.

Nyilván nem gondoltam komolyan, nem kicsit akadtam volna ki, ha újra meg kellett volna csókolnom, meg is lepődtem, amikor közelebb hajolt, ezzel egyidőben pedig nyílt az ajtó is. Ilyen gyorsan sose löktem el magamtól senkit és próbáltam felvenni azt az álcát, hogy az előbb nem történt semmi.

-Ti mit műveltek? - tette fel a kérdést Yoongi, amire semmilyen pénzért nem akartam válaszolni.

-Csak megkérdeztem, hogy táncol velem. Mert ugye egy lány sem maradt. - keltem fel az asztaltól és az ajtó felé siettem.

-Szóval itt flörtölgetsz Jungkookkal. - értette teljesen félre. - Legalább normálisan öltöztél volna fel.

-Nem flörtöltem senkivel. - kaptam fel a táskámat és végleg elhagytam a termet. Soha többé nem megyek oda vissza.

Yoongi hülye, nem is flörtöltem Jungkookkal. Nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a délutánnal, az sem biztos, hogy ezek után egyáltalán hajlandó lesz beszélni velem vagy inkább úgy dönt, hogy megutál. Sikeresen elszúrtam a mai napot, amit majd talán a délután további részével helyre tudom hozni. Nem mondok le róla az is biztos.