Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|32|

Hajnalig fent maradtam, alig aludtam, mivel jobb dolgom nem volt annál, hogy értelmetlen teszteket töltsek ki, amik megmutatják milyen a szexuális beállítottságod. Tudtam, hogy ezek teljesen feleslegesek de igazság szerint valamilyen szinten megnyugtattak, segítettek, hogy valamilyen képet kapjak saját magamról. Folyton az járt a fejemben, hogy a lányok mennyire jól néznek ki, el tudtam képzelni velem őket, nem tudtam tagadni, hogy vonzódom irnántuk de az is eszembe jutott, hogy Jungkook mennyire nagyon veri a lányokat minden szempontból. Kapásból fel tudtam volna sorolni ezer meg egy okot arra, hogy miért annyira tökéletes. Azt sem tudtam volna tagadni - nem is akartam már, hogy iránta is vonzódom. Sőt ez már túlmutat a vonzalmon, vágytam rá és akartam őt. És hogy szerettem - e? Azt még nem tudom.

Hiányzott Jungkook, legalábbis a tudat, hogy reggel a szokásos puszit majd megkapom, amikor senki nem figyel. Annak a tudatában akartam lenni, hogy egész nap szemeivel engem keres, majd amikor senki nem is figyel ránk, pimasz módon megy az agyamra és hoz zavarba teljesen. Ehelyett csak a helyemen ültem, a reggeli köszöntés természetesen elmaradt, a tekintetével nem keresett, sőt inkább került. És abban sem reménykedtem, hogy délután majd eljön az utolsó táncpróbákra. Ahányszor próbáltam vele beszélni, nagy ívben került ki, rám sem nézve.

-Mi történt kettőtök közt? - kérdezte Jin a sebesen távozó Jungkook után kémlelve. - Úgy fest, mint, aki nagyon utál téged.

-Utál is. - hajtottam le a fejemet a padra. - Ma muszáj elmennem veletek?

-Igen. - vágta rá Jimin még Jin előtt. - Lehet ők lesznek azok, akikkel leéljük az életünket.

-Hát én határozottan nem Hanával akarom leélni az életemet. - mondtam a kelleténél határozottabban.

-Ja, mert te Jeonra buksz. - vonta fel a szemöldökét Yoongi. - Mázlid, hogy kettő van belőlük.

-Hat is lehetne belőlük akkor is csak egy kéne. - dünnyögtem szenvedve.

-Ezt az egy napot kibírod. Csak ne sértsd vérig.

-Azok után, hogy lekaptam, majd faképnél hagytam, kavartam valakivel, majd dobott és ezután még randira megyek vele, aminek a végén el fogom mondani, hogy ne képzeljen ebbe bele semmit.. Lehetetlen lesz nem vérig sértenem.

-Te kavartál valakivel? - kérdezték szinte egyszerre.

Kínosan keltem fel a helyemről és inkább a folyosón hagytam, hogy elnyeljen az embertömeg, akaratlanul is keresve egy bizonyos hajkoronát és amint megpillantottam lefagyva álltam, s csak néztem, várva, hogy érezze égető tekintetemet. Görcsbe rándult a gyomrom, abban a pillanatban ahogy rám nézett, talán az idegességtől szálldostak pillangók a gyomromba, talán a tekintetével, mely szinte perzselt.

-Mi lenne, ha nem csak néznéd, hanem oda is mennél hozzá? - fektette kezét vállamra Yoongi. - Látszik rajta, hogy arra vár és tököm tudja mi van köztetek de úgy nézel ki, mint egy lecsúszott alkoholista szóval hozd már rendbe magad. Ha ez miatta van, megverem.

-Ne erőszakoskodj. - rántottam vállát, majd megindultam felé.

Nem akarok már abba energiát fektetni, hogy minden egyes apró jelet elrejtsek, ami arra mutatna, hogy érzek valamit Jungkook iránt. Bele fáradtam, amiatt, hogy Jungkook közben nem támogatott és nyugratgatott szüntelen.

-Beszélünk? - álltam meg előtte, már at is meglepett, hogy nem sietett el előlem de azért útját álltam. - Kérlek.

-Nem akarok veled beszélni, Tae. Mert, ha meghallgatlak, megbocsátok és azt nem akarom. Akkor ez az egész kezdődne előröl, aminek ugyanez lenne a vége. Szóval megkérlek, hogy ne akarj velem beszélgetni. - lökte el magát a faltól és gyengéden félretolt, hogy szabad legyen számára az út.

Ez a keserű érzés, ami egész lényemet átjárta megfájdította szívemet. Nem segített ezen az a tény, hogy rájöttem, nem csupán csak vágytam rá és a közelségére, hanem létszükséglett az, hogy mellettem legyen. Ahogy ez kezd egyre jobban elérhetetlenné válni, annál nagyobb fájdalmat hagy maga után. Hirtelen éreztem meg a derekam körül két apró tenyeret, s megfordulva néztem szembe Hanával.

-Miért érzem azt, hogy baj van?

-Nem tudok elmenni délután veletek. - toltem el magamtól kedvesen. - Nem helyes randiznom veled, hiszen az elég csúnya megvezetés lenne. Ne haragudj, hogy eleve belementem ebbe.

-Kérdezhetek valamit? - döntötte oldalra a fejét, mire bólintottam. - Jungkook tetszik neked?

-Igen. - mondtam ki egy sóhajtás közepette. - Nekem Jungkook tetszik.

-Annyira tudtam. - kiáltott fel mögöttem Yoongi, mire a vér is meghűlt bennem. - Olyan kis szerelmesen nézel rá.

Lehunyt szemekkel, égő arccal néztem szembe vele, rudtam, hogy akkor is el fogja nekem mondani a véleményét, ha én arra egy cseppet sem vagyok kíváncsi és kicsit tartottam tőle. Nem akartam egy folyosón megbeszélni azt, ha esetleg nem lenne kedvére ez a helyzet.

-Vele kavartál? - húzott az egyik ablak alá, ahol kevesebb ember volt. - És most.. Izé... Meleg vagy?

-Jártunk is, csak hülye voltam és elrontottam. - vakartam tarkómat. - És igazából szerintem biszexuális vagyok. Tegnap egy csomó tesztet kitöltöttem és ez jött ki, még egy idegen biszex csajjal is dumáltam egy ideig.

Hallgatása kicsit nyomasztó volt, talán túl sok információt akartam egyszerre átadni neki de örültem, hogy ezt kiadhatom magamból végre.

-Te nem vagy normális. - kuncogott. - Előbb beszélted ezt meg egy idegennel, mint velünk?

-Jó! Féltem, hogy utálni fogtok. De örülök, hogy nem... Vagyis csak te. Vagy a többiek...

-Nem mondtam nekik semmit de ők sem hülyék, ha én rájöttem, hogy van valami, ők is rá fognak. De nem hiszem, hogy utálnának. Azért előbb megharagudnak, hogy nem szóltál róla.

-Nem tudhatid, hogy utálnának vagy sem. - kezdtem el újra aggódni, feleslegesen. - Előbb helyre szeretném hozni Jungkookkal ezt az egészet és utána szétkürtölni, hogy szeretem őt.

Ahogy ezt kimondtam, tudatosult bennem, hogy tényleg szeretem. Szeretem Jungkookot, szerelmes vagyok belé és egy barom voltam, amiért még csak fel sem ismertem ezt időben.

-Végre tényleg szerelmes vagy. - mosolygott. - De, ha vele jártál.. Már le is feküdtetek, nem hiszem, hogy egy porszívó támadta meg.

-Yoongi, ilyennel senki nem szembesít senkit. - kerekedett ki a szemem. - Csak vedd tudomásul és hallgass.

-Sajnálom a hátsód.

-Honnan veszed, hogy nekem fáj?

-Tae, ez túl egyértelmű. - rántott vállat. - Majd, ha újra összejöttök elmondom miért.

-Ha lesz olyan.

-Lesz, mert ha nem megverem. - jelentette ki, mire csak megfogattam szemem. - Túlságosan is undorítóan szerelmes szemekkel néz rád ahhoz, hogy ne így legyen. Tu együtt fogtok megöregedni, majd meghalni.

Ugyan túl előre tervezett és még csak az sem volt biztos, hogy valaha újra együtt leszünk de egy kis részem nagyon reménykedetr abban, hogy barátomnak igaza legyen. Ha kell addig idegesítem Jungkookot, amíg meg nem hallgat, mert nem adom fel. Nem mondok le róla.