Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|25|

A döbbentség és a félelem egyszerre szorították belém a szavakat. Folyamatosan azok a gondolatok cikáztak a fejemben, hogy mégis honnan tudják vagy sejtik? Hiszen még csak egyszer sem csináltuk semmi olyan dolgot. És most emiatt meg fognak utálni? A legijesztőbb, hogy egyikük tekintetéből sem tudtam semmit sem kiolvasni, még csak egy rezdülést sem láttam arcukon, ami legalább megmutatná, hogy elfogadnak vagy éppen utálnak.   

-Mi? - nyögtem ki nehezen, mire csak újra kérdő pillantásokkal jutalmaztak. - Nem. 

Ugyan nem szerettem volna ennyire hazudni, nincs is annál csúnyább dolog, ha a saját párod előtt tagadod le őt, főleg szemrebbenés nélkül, fel is akartam vállalni Jungkookot és a vele való kapcsolatomat, csupán nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan akar eljönni. Arra meg, hogy összejövetel után egy napra már kézen fogva járkáljak vele a folyosón, nem álltam készen, még csak fel sem tudtam fogni azt, hogy egyáltalán a páromnak mondhatom őt. Hobitól és Yoongitól szinte már csalódott arckifejezést kaptam, nem tudtam eldönteni, hogy ez rosszat vagy éppen jót jelent, Jungkooktól meg egy összezavarodott és talán még sértődött nézés érkezett. Szuper, bármit csinálok, valaki meg fog rám haragudni.

-Jössz Tae? Ha szerencséd van elkapod még Eunt. - keltek fel az asztaltól, mire csak megráztam a fejemet.

-Kihagyom. - sütöttel le a szememet. - Menjetek.

-Mi van veled? - emelte fel szemöldökét Hobi. - Pont te nem jönnél velünk, aki mindig előre rohan? Kezdem azt hinni tényleg Kookkal vagy. - keltett fel a helyemről. - Na, gyere.

-Miért olyan fontos nektek az, hogy én menjek veletek? - nyöszörögtem.

Nem tudtam felfogni, hogy miért ilyen rámenősek ezen a téren, amikor egy csomó alkalom volt arra, hogy én még csak a közelükben sem voltam. Azon gondolkodtam, hogy miképp mondjam el nekik azt, hogy nem fogok lányokra nyomulni, mert barátom van anélkül, hogy én konkrétan kimondanám ezeket a szavakat. Még magamat is megleptem azzal, hogy mennyire érdektelenül ültem a szokásos helyünkön, miközben ezek ketten nem fértek a bőrükbe sem.

-Mi bajod van neked? - lökött vállon Yoongi. - Ott van az a lány, akit mióta fel akarsz szedni, mégis úgy ülsz itt mint egy depis.

-Vagy másvalaki tetszik? - folytatta a szívatásomat Hobi. - Kicsoda? 

-Senki. - sóhajtottam. - Miért tetszene bárki is csak amiatt, hogy nem keserítem meg az életét szerencsétlen lánynak? - hadartam. - Csináltam magamnak elég gondot, amit még csak meg sem tudok oldani, mert nektek ide kellett rángatni. - fújtattam idegesen.

-Figyu. - ült le mellém Yoongi. - Mi bánt? Bármi van, a barátaid vagyunk és szeretünk, szóval ki vele, mi a gond?

-Ennyire nagy lenne a baj? - fordultam Hobi felé. - Csak mert Yoongi érzelgős és ez aggaszt.

-Csak aggódik, ahogy én is. Ha te nem akarod felszedni Eunt, ott gond van.

-Félek. - kezdtem sóhajtva. Mivel értetlenül néztek rám, tovább folytattam. - Hogy egy olyan dolog miatt nem fognak szeretni, amitől nem is tehetek. Mi van, ha azt fogják mondani mások vagy ti, hogy ez nem normális és nem fogtok szeretni? - húztam fel a térdem, hogy átöleljem őket.

-Ezt nem egészen értem de semmi miatt nem utálnánk meg. - tette a kezét vállamra Hobi. - Pontosítanál.

-Nem. - vágtam rá. - Még nem de egyszer majd fogok. Csak még félek.

-Remélem azért nem nagyon komoly az ügy, mert ez kicsit aggaszt ez az egész. - ütögette meg a combom Yoongi.

Hálásan pislogtam mind a kettejükre, ugyan nem tudták mi zajlik le bennem de ez a kicsi beszélgetés is megnyugtatott, legalábbis valamilyen szinten. Talán így majd egyszer nem fogok ennyire rettegni attól, hogy a szemükben mondjam; Jungkook a barátom. Feltéve, ha az, hogy mindig is bírni fognak vonatkozik arra, hogy bejön egy fiú, mert ha nem akkor soha az életbe nem fogják megtudni ezt.