Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|8|

Idegesen rázva a lábam próbáltam kiűzni a gondolataimat a fejemből, hogy legalább a felét megjegyezzem annak, amit a tanár mond. De fene vigye Jungkookot, amiért egész áldott nap ő jár a fejemben és azon, amit mondott nekem. Egyszerre hiszem azt, hogy hazudik és azt, hogy igazat mond. A nap további részében nem is szót hozzám, én pedig nem mentem oda, mert ahogy láttam rajta teljesen hülye. Izgultam amiatt, hogy a barátságunk újra megszakad, amiatt amit érez irántam. Kicsit sajnáltam őt, mert én nem tudok úgy amúgy tekinteni rá, ahogy ő rám és ez nem tudom hova vezet majd.

-Te mind mosolyogsz ennyire? - kérdezte Jin, kiszakítva engem a gondolataimból. - Ki jár a fejedben?

-Nem mosolygok. - komorodtam el pillanatok alatt. - És nem mondom meg, mert piszkáltok folyamatosan így is.

-Szóval Jungkook az. - bólintott határozottan Jin. - Srácok, Taenek a szerelmén jár az esze. - emelte feljebb a hangját, hogy a többiek is hallják.

Fülig vörösödve hajtottam le a fejemet a padra, ugyanis éreztem Jungkook pillantását rajtam. Magamban átkozom azt, hogy ilyen barátaim, pontosabban ellenségeim vannak, mint ők. A végén már nem is fogom csodálni, hogy azt hiszik Jungkookkal járok.

-Taehyung, ne szedvedj. - csapott hátba Jimin. - Már a tanár is elment, szabad az út, hogy vele legyél. Vagy ha nem, lefoglalom én.

-Jimin, te csak ülj le ide. - húzta vissza Yoongi. - Ne kavarj be. Nézd meg, így is a halálán van. Mindjárt sír.

-Azért sírok, mert ti vagytok a barátaim. - emeltem fel dünnyögve a fejemet.

Sóhajtva keltem fel a helyemről, hogy Jungkook felé vegyem az irányt. Amikor meglátta, hogy oda fogok menni hozzá, hirtelen eszébe jutott, hogy neki fontos dolga van, ott, ahol én nem vagyok ott. Csöndben néztem végig, ahogy kisiet a teremből, szerencse, hogy már elhatároztam, hogy beszélni fogok vele, ha törik, ha szakad ezért utána siettem. Mire kiértem a teremből, már javában a folyosó végén járt, szerettem volna utána menni de egy szép akadályba ütköztem.

-Eun, mit csinálsz itt? - kérdeztem, bár elég hülye kérdés volt. - Felejtsd el.

-Olyan cuki vagy. - nevetett fel.

Erre a kijelentésre egyből felcsillantak a szemeim, magamban már eldöntöttem, hogy akkor ez azt jelenti, van nála esélyem.

-Ez azt jelent..

-Nem. - vágott a szavamba. - Már mondtam, hogy valaki olyan szeret, aki fontos nekem.

-Akkor mondd meg neki, hogy szeressen ki belőlem. - hadartam. - Megyek és beszélek vele, remélem ez valami rossz vicc. - hagytam szegényt faképnél.

Egy emelettel feljebb, a folyosón találam meg Jungkook duzzogó mivoltát. Halkan közelítettem meg, bármennyire is haragszom rá, amiért ilyeneket csinált velem, féltem, hogy ez valahol igaz, megbántani meg nem szeretném. Lehet az már késő, oda érve mellé egyből megtörölgette a szemeit, és úgy csinált, mint, aki nagyon jól van. Egy szó nélkül ültem le mellé és a vállára hajtottam a fejemet, tudtam, hogy ezt szereti, mert régebben nem bírt meglenni mellettem enélkül.

-Ne haragudj. - néztem rá sajnáljozva. - Nem akartalak megbántani...Egyszerűen csak nem tudom elhinni, amit mondasz.

-De miért nem? - kérdezte értetlenül, amire nem tudtam válaszolni neki. - Nem csináltam semmi rosszat, hogy letagadj. Mert ez majdnem olyan.

-Mert nem úgy viselkedsz, mint, akinek tetszem. - vontam vállat. - Azt hittem, hogy viccelsz.. Őszintén még most is azt hiszem és nem tudom, hogy miért.

-Pedig nem. Megbántam, hogy elmondtam neked de idegesített, hogy én vagyok nálatok a téma. - piszkálta az ujjait. - És az is, hogy ilyen téren neked csak a húgom létezik. Nem érdekel, hogy elhiszed vagy nem.

-Sajnálom. - suttogtam. - Megpróbálom elhinni, csak értsd meg, hogy ez nem könnyű. Sose mutattad azt, hogy máshogy nézel rám.

Jungkook idegesen felsóhajtott, majd kicsit távolabb ült tőlem, hogy rám tudjon nézni. Kezdtem azt hinni, hogy különösen idegesítem azzal, hogy nem hiszek neki. Szinte gondolkodás nélkül fogta két keze közé az arcomat és hajolt ajkaimra.