Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|3|

A lehető legnagyobb boldogsággal léptem át reggel az iskola kapuját, hiszen nem mindennap jár az ember annak a lánynak a házában, akibe már olyan régóta szerelmes. Az más dolog, hogy Jungkook hívott magukhoz de csak otthon lesz a húga is. Aztán a mosolyom akkor hervadt le, amikor a terembe lépve nem találtam Jungkook unott fejét, pedig minden egyes nap ugyanabban a nyomott kis sarokban ül, senkihez sem hozzá szólva. Hiába kérdeztem végig mindenkit, hogy tudnak - e róla bármit, nyilván senki nem szolgált elegendő információval nekem.

-Tae, miért keresed ennyire Kookot? - kérdezte Jin egy gyanakvó mosollyal. - Mit csináltatok ti tegnap tanulás helyett?

Sóhajtva foglaltam el a helyemet Namjoon mellett és eléggé sértődötten néztem rá. Mióta a fejükbe vették, hogy Jungkook meleg, előszeretettel hangoztattják, hogy járok vele.

-Semmit. - vágtam rá. - Azért keresem, mert ma megyek hozzájuk, csak azt nem tudom, hogy mikor. Meg, hogy a húga otthon lesz vagy nem. Ha nem lesz, oda sem megyek.

-Tae. - fordult hátra Yoongi, aminek általában soha nem szokott jó vége lenni. - Én szeretem a hülye fejed de nem fogod tudni felszedni azt a lányt.

-Köszi, bíztass még.

Amíg én duzzogtam a barátaim miatt, akik egy kicsit sem tudnak támogatni egy percre sem, Jungkook sietett be a terembe és leült a szokásos helyére. Lassan az ott lakó pókokkal jobb barátságot köt, mint az osztálytársaival, akikkel évekig együtt van. Mosolyogva ültem mellé, amit egy fáradt sóhajjal jutalmazott.

-Úgy örülök, hogy ennyire szeretsz. - hajoltam közelebb hozzá. - Nem is tudom mit csinálnék nélküled.

-Most mi kéne? - nézett fel a telefonjából morcosan. - Ma segítek tanulni, ennyi nem elég?

-Nem! - vágtam rá habozás nélkül. - Csak kíváncsiságból, Eun otthon lesz?

Hiba volt erre rákérdeznem, pechemre a morcosnak, rosszabb napja volt, ennek köszönhetően pillanatásával is már a túlvilágra küldött.

-Hagyd már békén a húgomat. - dünnyögte.

Ekkor az egyik csodálatos osztálytársam jött oda hozzánk, megmentve engem Jungkook gyilkolási szándéka elől. Érdeklődve néztem rá, ugyanis ő pont nem az a személy, aki csak úgy ide szokott jönni hozzám.

-Tae, tudnál nekem segíteni? - mosolygott. - Valami raktárba kell pakolni.

Egyből rá szerettem volna vágni, hogy segítek neki, minden olyan alkalmat ki kell használni, amikor egy lánnyal lehetek kettesben, főleg, ha az egy pici hely de Jungkook meg akadályozott ebben és egyből a lány szavába vágott, hogy ő majd jön velem pakolni. Bosszúsan fújtatva követtem őt a dobozokkal teli helyre, legszívesebben az egyik dobozzal vágtam volna fejbe.

-Neked meg mi a bajod? - szidtam le. - Most jobb itt velem? Egy lánnyal is lehettem volna itt, kegyetlen vagy.

-Sokkal jobb itt, veled. - pillanatott rám határozottan. - Úgyis azt mondanád, hogy használjam ki az alkalmat, hát azt teszem.

-Valamit akkor elrontottál, mert én vagyok itt és nem a lány. - mutattam rá a hibás pontra. - Ezt még gyakorold.

Valamit motyogott az orra alatt, amit nem tudtam kivenni de nem fordítottam rá túl nagy figyelmet, jobban lekötött az, hogy mérges voltam rá, amiért ezt úgy elrontotta, ahogy csak lehet. Még az sem dobott fel, hogy majd náluk fogok lenni.

-Haragszol még? - bökött oldalba, nehezemre esett nem elmosolyodnom. - Tuti, hogy nem. - folytatta a piszkálásomat. - Ennyire azért nem rossz itt, kettesben.

-Ez a legrosszabb. - löktem el a kezét de természetesen ugyanúgy kitartott a piszkálgatásommal. - Fejezd be. Most utállak.

-Dehogy utálsz. - nevetett fel. - Eun miatt jóba vagy velem.

-Te hülye vagy. - dobtam meg egy ott talált ronggyal. - Annak, hogy jóban vagyok veled, semmi köze a húgodnak. Mindig is jóban voltunk. - vontam vállat.

-Régen jobb volt. - lépett közelebb hozzám. - Akkor még tényleg barátok voltunk. - tett még egy lépést felém.

-Legyünk akkor újra azok. - mosolygtam. - Kezdetnek.. Egy barát hagyja, hogy a másik felszedjen egy lányt.

Szemforgatva lépett távolabb tőlem és még a morcos ábrázata is visszatért. Pedig jobban bírtam, amíg olyan kis cuki mosolygós volt..

-Mondtad m, hogy bármit kérhetek, ha segítek neked. - bólintottam erre. - Azt kérem m, hogy legyünk újra jóban.

-Kérj már mást! - löktem vállon. - Ezt nem kell kérned, kicsit hiányzol. - mondtam halkan, nehogy meghallja.

-Akkor gyere el velem egy randira.