Táncolnál velem? - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

|27|

Elnézve azt, hogy Jungkook a délután nagy részében nem tudta levakarni a mosolyt az arcáról, már megérte egyel előre lépnem. Egészen addig nem tudtam értékelni ezt a mosolyt, amíg meg nem szűnt a barátságunk. Igaz a mondás, akkor értékeled a dolgot, ha már nincs. De most, hogy mind a ketten adtunk a másiknak egy újabb lehetőséget, egészen másik irányba toltuk ezt a "legyünk újra barátok" dolgot. Megijesztettem saját magamat, nem tudtam rájönni arra, hogy vajon mikor jött el bennem az a pillanat, amikor rájöttem, hogy kedvelem Jungkookot és ez az érzés miért csak most jött elő. Vajon, ha aznap nem lép felém, most itt ülnek a nappalijukban, hozzá bújva egy takaró alatt? Nem hiszem.

-Soha nem szabad szakítanotok. - szólt Eun mellőlünk. - Nem engedem meg.

-Nem terveztük. - folytatta hajam piszkálását Jungkook, én pedig csak helyeslően bólintottam. - Nehogy azt hidd, hogy ilyen sok idő után csak úgy elengedem. Néha még most is azt hiszem, hogy ez valami álom.

-Mikor hiszed el, hogy ez tényleg megtörténik? - fordultam felé lassan. - Csípjelek meg? - vontam fel a szemöldökömet. 

-De csak ott, ahol szeretem. 

-Fúj, Kook. - fintorgott Eun. - A húgod is itt van. 

-Ez a baj. - dünnyögte csalódottan, majd közelebb ülve hozzám szentelte figyelmét újra a tévére.

Kezdtem úgy érezni, hogy Jungkook eléggé szeretne valamit tőlem, amire nem kicsit görcsöltem rá, bár hajtott a kíváncsiság. De mégsem állhatok úgy elé, hogy; Hello, feküdj le velem, mert kíváncsi vagyok. Ilyet szerintem senki nem csinál. Meglepődve kaptam rá a fejemet, amikor megéreztem kezét combomon a takaró alatt, ő csak rám sem nézve figyelte a pörgő eseményeket a tévé képernyőjén. Nem szégyenlős az is biztos. Nagyobb levegőt vettem, amikor erősebben kezdte el masszírozni a bőröm egyre feljebb haladva. A kezét meglökve néztem újra rá, jelezve, hogy amúgy a húga egy légtérben van, sőt ugyanazon a kanapén ül, mint mi és hagyja abba de ő csak egy szemöldök rántással nyugtázta a helyzetet. Ficánkolva próbáltam messzebb kerülni tőle de ezt a hely nem tette annyira lehetővé, így csak bele törődtem a helyzetbe, amit annyira nem bántam, hogy őszinte legyek. Már a számat harapdáltam, ahogy egyre közelebb került egy elég érzékeny területemhez.

-Mondd, ez kell neked? - mutattam Eun mellé az egyik párnára. - Nekem szükségem lesz rá.

-Dehogy. - dobta felém. - De nektek minek vagy hat párna?

-Így kényelmes. - dobtam az ölembe az utolsó szabadon maradt párnát.

-Hamarosan szűkös lesz itt a hely. - közeledett ágyékomhoz. - Mármint a párnák miatt. - tette hozzá egy gonosz mosollyal.

Pólóm nyakrészét harapdálva hajtottam le a fejemet kipirult arccal. Nem hiszem el ezt a srácot, hogy a legfurcsább helyzetben kell ilyeneket csinálnia. Egy halkabb sóhajtással próbáltam lenyugtatni magam, amit igen megakadályozott Jungkook és a keze, mi elég határozottan ágyékomnál járt már.

-Tae, minden rendben? - kérdezte Eun aggódva. - Most sírsz?

-Nem. Csak... Csak ki kell mennem inniért. - keltem fel villámgyorsan a helyemről, hogy minél előbb megszökjek Jungkook elől.

A konyhapultnak támaszkodva normálizáltam a légzésemet, ami igen nehezen ment. Ennél nagyobb jelet Jungkook nem is küldhetett volna a szándékairól. Hülye kölyök.

-Gonosz vagy. - vetettem rá szúrós pillanatásokat, amikor megjelent az ajtóban egy sunyi mosollyal. - A húgod is ott van, te lökött.

-Valami egészen más kötött le, nem Eun. - lépett hozzám közelebb. - Hogy pontosabb legyek, még mindig nem érdekel a húgom. - nyomott egy puszit ajkaimra.

-Már mondtam, ott a kezed.

-Na, most te vagy a gonosz. - biggyesztette le ajkait. - Egy csókot kérek és befejezem.

Nem hittem neki de a remény, hogy igazat mond, meggyőzőtt arról, hogy megcsókoljam. Amiből lett még egy, majd még egy és egy újabb. A pultnak döntve nyomta térdét combjaim közé, mire kikerekedett szemekkel toltam el magamtól.

-Befejezed, mi?

-Nem is a kanapén csinálom. - adott egy puszit az orromra. - Gyere velem. - fogta meg a kezemet.

Érdeklődve követtem őt a szobába, amint az ajtó becsukódott Jungkook is egy újabb csókba vont. Az tény, hogy sokkal jobb itt lenni, mint egy olyan helyen, ahol bárki megláthat minket és ott enyelegni. Pánikomban még azt is benyögném, hogy csak a cukrot kerestem.

-Jungkook. - toltam el magamtól a kezét, ami a pólóm alatt járt már. - Van egy dolog, amitől jobban tartok, mint attól, hogy felvállaljam a kapcsolatunkat. - döntöttem a fejemet másik kezének, ami mellettem pihent, ezzel az ajtónak szegezve.

-Megértem. - simított végig arcomon. - Nem is fogom erőltetni.

-De... - hajtottam le a fejemet.

-De... Mégis érdekel.

-Gyűlölöm, hogy ismersz. - sóhajtottam.

Mosolyogva kulcsolta össze az ujjainkat, majd az ágyra ülve támasztotta meg hátát a támlán és engem is maga mellé húzott.

-Én itt leszek, te meg azt csinálsz amit akarsz és ott állsz le, ahol gondolod.

-Te bele mennél egy ilyenbe? - nevettem fel. - Mégis miért?

-Hidd el egy ilyenbe előbb bele megyek, mint még egy értelmetlen féltékenységi játékba. - nézett mélyen a szemembe. - És azért, mert nem akarlak sietettni, most kellőképp kiélheted a kíváncsiságod addig a határig, ameddig neked jó.

-Biztos? - kérdeztem, mire mosolygva bólintott.

-Én minden percét élvezni fogom. - rántotta fel szemöldökét játékosan.

Jungkook pontosan tudta, hogy mit csinál egészen idáig. Ravasz volt, tökéletesen kihasználta ezt, na nem mintha én annyira elleneztem volna, sőt egészen tetszett a gondolat, csak a félelem tartott vissza. Nem tudtam, hogy mi alakul majd ebből az egészből de a kíváncsiság hajtott előre minden erejével.